2014. május 30., péntek

Zabhegyező

Nem tudtam, hogy megvan itthon ez a könyv, bár meg nem lepett... könyvmolycsaládban nőttem fel, klasszikusok és gyöngyszemek tárháza ez a lakás, és apuméké is. Az viszont meglepett, milyen vékony, gondoltam egyet, és áthoztam magamhoz. Mikor másnap visszaadtam anyumnak, és megkérdezte, tetszett-e, azt feleltem, nem tudom.


Azt semmiképp sem mondanám, hogy nem jött be, valójában élveztem is, de konkrét dolgokat, amik tetszettek, nem tudnék megnevezni. Súlyosabb műnek képzeltem, ehhez képest akár egy délutános olvasmány is lehet, és van egy olyan érzésem, hogy nagy hiba volt két részletben elolvasnom, vagy rossz helyen hagytam abba az első este, mert valahogy ez megtörte a hangulatát. Mindegy, éhes voltam, fáradt, és azon a ponton kicsit fárasztott a mű is. Egyébként nagyon gyorsan lehet vele haladni, rövidek a fejezetek és rövidek a mondatok is. Teljesen tárgyilagos a stílus, mintha csak Holden egyik haverja lennénk, akinek élőszóban meséli a vele történteket, hogy mi mindent csinált, mielőtt hazament volna az ünnepekre, a szüleihez, akik még nem tudják, hogy kicsapták Őt, immáron negyedszer. Nem feltétlenül meredek dolgok, inkább meggondolatlan hülyeségek, de hogy ezekre valamilyen elmebaj, vagy egyszerűen a saját kora és marhasága a magyarázat, azt én nem tudtam, és most sem tudom eldönteni.
Számomra valahogy lényegesebb, hogy ez a gyerek mit nem csinál... nem tetszik neki semmi, nem leli örömét semmiben, nem akar semmit, nem küzd semmiért. Akit kedvel, annak is inkább a rossz tulajdonságait sorolja, és a lányt, akit tényleg szeret, nem hívja fel. Pedig komoly baj nem lenne Holdennel, nem buta, nem bajkeverő, nem érzelmi roncs. Egyszerűen nem találja a helyét. Nehéz egy amerikai jólétben élő tizenéves srác helyébe képzelnem magam, de ezt át lehet érezni úgy is, ha az olvasó élete össze sem hasonlítható az övével. Elveszettség, motiválatlanság, állandó időkérés... nem akarom megtölteni a bejegyzést a személyes problémáimmal, de az életemet és a gondolataimat néhány hónapja pontosan ezek uralják. Szóval, ha erről szól a könyv, akkor jelentem, megértettem és átéreztem. Baltát ragadni azért nem fogok :)

Olvastátok? Mit gondoltok róla? :)

6 megjegyzés:

  1. Nekem az egyik kedvencem, igazság szerint sok csodás rejt, de ahhoz kell egy irodalomtudományos ismeret, hogy az ember felismerje ezeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szoktam ilyenekre figyelni, amikor csak a saját szórakoztatásomra olvasok, legalábbis elsőre biztos nem. De eszerint elég gáz vagyok, mivel vannak irodalomtudományi ismereteim :) mikre gondolsz?

      Törlés
  2. 4 év magyar szak után sem vagyok hajlandó "szakmai szemmel" olvasni egy olyan könyvet, amit önszántamból veszek a kezembe - éppen eleget kellett ilyet, így olvasni, és örülök, hogy sokakkal ellentétben még nem ölték ki belőlem az egyetemi évek az olvasás szeretetét...teljesen legalábbis.
    Én nem voltam odáig érte, számomra legalább olyan gyűlöletes Holden karaktere, mint Nyilas Misié...:D Azzal kapcsolatban, hogy miről szól(hat) a mű, minden szempontból egyetértek; annak örülök, hogy nem egyedül vagyok ezzel így (kevésbé kétségbeejtő), hanem már-már korosztályos problémának látszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így vagyok vele, kikapcsolódni akarok, nem szakmázni. Persze nagyon boldog vagyok, mikor öntudatlanul észreveszek valamit a kezemben lévő könyvben, olyankor szörnyen okosnak és műveltnek érzem magam.
      Meg tudlak érteni, tettem már le könyvet azért, mert nem bírtam elviselni a főszereplőt... de Holden összes irritáló megnyilvánulásán felülemelkedtem azzal, hogy idősebb vagyok nála. Nem is értem magam :)

      Törlés
  3. Én UTÁLTAM, és nem csak azért, mert nekünk kötelező volt a gimiben. Szörnyen idegesített Holden, meg az egész sztori, számomra semmi különösebb mondanivalója nem volt, csak untam. A harmadik "meg minden" végű mondat után falhoz akartam csapni, a századik után meg is tettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt is meg tudom érteni, engem az "öregem" idegesített :) néha fárasztott a srác, de amúgy nem volt vele bajom... és ezt tényleg nem értem, ismerem magam, és hogy milyen karakterek szoktak idegesíteni, de Ő valahogy mégsem. Nem tudom, nálunk miért nem volt kötelező, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy reagáltam volna 16-17 évesen az olvasottakra. Hát ez már nem fog kiderülni.

      Törlés