2014. július 7., hétfő

A női szépség tánca II.

Csodás volt. Fenomenális, elképesztő élmény.
Az, hogy részese, sőt, része voltam egy egész estés, változatos, zenés-táncos-fénytechnikás estnek... annyira akartam ezt. Annyit álmodoztam róla. Annyira fájt, mikor úgy tűnt, soha nem lesz belőle semmi. És most itt vagyok az első nagy fellépésem után, teljesen feltöltődve. Óriási élmény volt, onnantól kezdve, hogy a ruháimmal megrakodva belépek az öltözőbe, egészen odáig, hogy hullafáradtan is vigyorgok a bodzás söröm mellett. Amikor megérkeztem a Művészetek és Irodalom Házába, mintha elvágták volna a szorongásomat. Nem tudom elmondani, miért, de hihetetlenül nyugodt és megnyugtató volt a légkör. Kellemes ütemben ment minden abban a két órában a kezdés előtt. Időben voltunk végig, kapkodás nélkül öltözködhettünk, volt alkalmunk mindent elpróbálni a színpadon, minden holminkat előkészíteni a színpad mögött. Továbbra is izgultam, de már egyáltalán nem rossz értelemben. Beszéltünk arról az egyik lánnyal, hogy érdemes lenne fotósorozatot lőni a backstage-ben is, ahogy a táncok előtt és közben pakolászunk, nevetgélünk, fonjuk egymás haját, cserélgetjük az ékszereinket, teljes harci díszben melegítünk, segítünk öltözni Boginak a szólói között, mozgunk a többi fellépő zenéjére... mert ez nekünk mind hozzátartozik az élményhez.  És kilépni a színpadra, rendes magasított színpadra, kamerák és fények kereszttüzébe, alig látva a közönséget... tisztára, mint anno a jégen, csak itt más miatt fagy az arcodra a mosoly. Bár ez tulajdonképpen nem igaz, ugyanis nem féltem. Kiálltunk, imádkoztunk, mint az órák előtt, beálltunk, megszólalt a zene, és sodort magával. Minden idegszálammal ott voltam, ott voltunk, mosolyogtunk, nevettünk, átéltünk. Én voltam a legjobban meglepődve, hogy képes voltam kimosolyogni anyukámra, és belenevetni apum és a barátom kamerájába. Oltári volt.

Négy csoportos koreográfiát adtunk elő (háromban táncoltam), volt egy duó, Bogi szólózott, és két vendégelőadónkkal is előadott egy-egy közös számot. Sajnáltuk, hogy ezeket nem láthattuk élesben, de a főpróbán nagyon tetszettek, és a közönség tapsviharából ítélve, náluk is sikert arattak. Az egyik egy dobszóló volt, a Pannon Filharmonikusok ütőse egy törzsi dobon és még néhány hangszeren játszott, amiknek nem tudom a nevét, Bogi pedig erre táncolt, egyszer kísérőzenével, egyszer pedig csak a dobra. A másik a kungfúzió nevet kapta, hastánc és kardos harcművészet ötvözete , a csatába induló harcosról és szerelméről. Csodás zenei aláfestéssel, amitől teljesen megnyugodtunk mi ott hátul, egészen ellazított minket. A pasas egy harcművészeti iskola vezetője, nagyon dögös volt, ahogy félmeztelenül ugrált a karddal. Játszott még a Fuego Luna, velük már többször dolgozott együtt Bogi, ők igazi virtuóz flamenco zenét adtak elő, tényleg elképesztően jók voltak, meg is kapták a megérdemelt vastapsot. Már írtam, hogy a táncaink között egy általunk egyébként nagyon kedvelt színész fog perzsa szerelmes verseket felolvasni, na, ő megtanulta és előadta őket, igazi meglepetést okozva ezzel, és úgy izgult, mintha nem töltené a fél életét színpadon. Csodás volt, hogy ennyire komolyan vette, így készült, és még ő köszönte meg, hogy részt vehetett. Ó, és az ókori Keleten rohadtul értettek a a szexualitáshoz, azok a versek... A közönségnek tetszett, hogy bevontunk férfiakat, és az is, ahogy csináltuk, aztán dicsérték az est koncepcióját, az előadások sorrendjét, és kb mindent... szívmelengető és számomra nagyon új érzés, hogy másoknak is élményt és örömet okoztunk. Féltünk, hogy túl rövid lesz az est, pláne Joós Judit nélkül, de végül majdnem másfél órás lett, ami tökéletes.

Csak pár képpel fogok tudni szolgálni, egyelőre nem sokat kaptam, és azokon sem tetszem magamnak, de amúgy is inkább abban bízom, hogy készültek videók, majd meglátjuk. A fényviszonyok hatásosak voltak, de csak a profi kameráknak kedveztek. Egyébként nem nézünk ki rosszul a képeken, és nagyon jól is ment minden, jók voltunk. Egyszer mondjuk elcsesztük, de azonnal kapcsoltunk, és egyszerre csináltuk rosszul, a közönség talán észre sem vette, Bogi még meg is dicsért minket az ünneplésnél: így kell kezelni a rontásokat. Azt hiszem, mind büszkék és elégedettek vagyunk, és van is miért. Teltházunk volt és tényleg nagyon pozitívak a visszajelzések, a szüleim és a párom odáig voltak, és én sem tudom hogy lehetnék elég hálás, amiért ide sodort az élet.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon felcsigáztál, alig várom a képeket, remélem megosztod őket. Csodás élmény lehetett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre az a néhány van nálam, amit apukám csinált, Bogitól még elkérem, amit kapott, meg biztos a többiek rokonai is lőttek párat. A verseny képeiből is szeretnék mutatni párat, csak valami ötven kép készült, a fele használhatatlan, a többin hülye fejem van :) de majd mazsolázok. Csodás is volt.

      Törlés
  2. Nagyon gratulálok ehhez a szuper fellépéshez!!! :) Egy ilyen közös élmény mindig csoda, összekovácsolja a táncos brigádot, hatalmas löketet ad a folytatásra, motivál, inspirál, magába szippant - egy saját kis univerzum :) Alig várom a képeket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igazi ünnep, tényleg nagyon sokat adott nekünk, hihetetlen módon feltöltött minket. A rákövetkező órán nem is táncoltunk, sütiztünk meg meséltük az élményeinket :)

      Törlés