2014. július 19., szombat

Eleven testek

Filóztam egy ideig azon, hogy érdekel-e engem ez a sztori, tulajdonképpen a hype miatt nem tudtam eldönteni. A filmet nem láttam, most meg azzal nem tudom, mi legyen, lehet, hogy így már nem kérek belőle... mindegy, a lényeg, hogy a múltkoriban a Tesco könyvleárazásán már nem sokat gondolkodtam (ja, mikor anyuval beszabadulunk egy ilyenre, fúú), és örülök, hogy hazajött velem, nekem való cucc.

Mennyivel jobban örültem volna egy nem filmes borítónak...

A könyv felénél jöttem rá, hogy bizonyos szempontból A burokra emlékeztet, részben azért, mert ez egy ahhoz hasonló kellemes csalódás nekem. Jóval több van benne, mint amit a fülszöveg ígér, sokkal elgondolkodtatóbb. A szerelem nem egyszerű vágyként vagy rajongásként van jelen a történetben, és nem is ez áll a dolgok középpontjában. Ennél sokkal mélyebb, több, igazibb, egyfajta katalizátora azoknak a változásoknak, amik már a küszöbön álltak abban a világban, ahol a történet játszódik. Nem is csak arról van szó, hogy egy félig-meddig halott és egy élő egymásba szeret, hanem hogy kialakul köztük az a bizalom, őszinteség és szeretet, ami nélkül a vágy (hosszútávon) mit sem ér.

Eleinte egyébként nem voltam oda érte, nem tetszett ez a fajta in medias res, és valahogy a mondatok vagyis a megfogalmazás sem feküdt, kicsit üresnek éreztem, de elmúlt szép lassan. Vagy megszoktam. R abban különbözik leginkább a többi zombitól, hogy tiszta, összetett gondolatai vannak, élénken emlékszik is a világra, amit hátrahagyott. Az életéből csak a ruhája maradt meg (ami tök más, mint a filmben, igen, nekem fontos), és néhány foszlány az ízléséből, konkrét emlékei nincsenek, ahogy a többieknek sem. Viszont sok emberi vonást őriznek, van igényük a társaságra, és az ösztöneik is valamennyire működnek. Amikor ez a lány, Julie, megjelenik az életében (cseppet sem önszántából), R-ben pislákolni kezd az életösztön, és elkezd változni. Lassan, eleinte felismerhetetlenül, de egyre kevésbé lesz zombi, és nagyon érdekes volt látni, ahogy ez a folyamat kibontakozott. A java persze csak ezután jön, de annak, hogy Ő szembekerül az elpusztult világ maradványaival, nem csak a lány az oka, hanem önmaga és a társai. Nem csak a szerelem, hanem a remény, a hit, és az akaraterő. Számomra ezekről szólt igazán ez a regény, és ezért is tetszett.

Sajnos volt, ami viszont nem jött be, SPOILER ON. Ez a Perry-dolog R agyában-fejében, mert addig oké, hogy elmerül az emlékeiben, amíg nyammog az agyán, de hogy utána hogyan meg miért hallucinálja, egyáltalán nem jött át. Ez a másik, ami miatt eszembe jutott közben A burok. Lehet, hogy figyelmetlen voltam ezeknél a részeknél, de nem értem, és így számomra teljesen indokolatlan és öncélú megoldás. Nyilván Julie miatt olyan fontos ez a bizonyos agy, és biztos akart ezzel valamit Marion, de fárasztott, már elegem volt a srácból, és ha már muszáj, ebből kreatívabb dolgokat is ki lehetett volna hozni. Majd talán egy következő olvasásnál. SPOILER OFF.

Ezekkel együtt is jól szórakoztam, és nem zavar semmi, amire nem kaptam választ, mert így érzem teljesnek a történetet. Nem mondom, hogy alapjaiban változtatta meg a zombikról kialakult képemet, vagy hogy világmegváltó gondolatokkal lettem gazdagabb, de okozott két kellemes délutánt, és napokig gondolkodtam rajta, ami azért jelent valamit.

2 megjegyzés:

  1. Én is utáltam a Perry-s részeket, tölteléknek éreztem. Egyáltalán nem voltam kíváncsi annak a gyereknek a gondolataira, én inkább Julieról és R-ről olvastam volna többet, de amúgy nekem is nagyon tetszett :) Én azért a filmet is ajánlom, mert csomó poén van benne, meg vannak benne olyan változtatások, amik jobbá tették a sztorit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor elgondolkodom azért a filmen :) lehet, hogy később nem fogok így idegenkedni tőle, de most nagyon élénken él bennem az, amit elképzeltem.
      Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel, valahogy egy idő után nem is illettek oda azok a részek, meg mi az, hogy R saját emlékeit is bevonja, ez tök fura és idegen volt.

      Törlés