2014. szeptember 23., kedd

Christopher Priest: A tökéletes trükk



Biztos ismeritek az azonos című filmet, ha nem, szívből ajánlom, nekem nagy kedvencem. Ötletes, hangulatos, izgalmas, a színészek pedig bámulatosak benne, bár az ő nevük manapság a legjobb ajánlólevél bármilyen filmhez. Az egyik nyári könyvrendelésünkkor láttam meg, hogy ez egy könyv adaptációja (mint lassan minden Hollywoodban, nem is értem, miért lepődtem meg). Nagyon kíváncsi lettem rá, főleg a fülszöveg alapján, ami a filmnél is szövevényesebb és rejtélyesebb sztorit ígért. Nagyon ritka, hogy csalódok az olvasmányaimban, igyekszem jól választani és nyitott lenni, de ez... ez borzasztó volt, pedig nem lenne rossz könyv. Még a nyaralás alatt olvastam, és próbáltam kitörölni még az emlékét is, hogy majd egyszer, ha kész leszek rá, újraolvasom, de tegnap pont adták a filmet, és ennek kapcsán úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat róla.


Tesla a laborjában, Colorado Springs, 1899.

A történet dióhéjban két bűvészről szól, akiknek egész életükre rányomja a bélyegét a kettejük közötti személyes és szakmai ellentét. A regényben nagyon tetszett, ahogy bemutatta, mennyire másként állnak a bűvészethez, mennyire másként tekintenek rá, és mennyire különböző úton építették fel a karrierjüket. Hogy mi mindent áldoztak fel érte, és hogy mennyire nem ezt akarták... tetszett nagyon a Tesla-féle vonal, és ahogy megragadta a kor hangulatát (19. század vége, 20. eleje) de mivel láttam már a filmet, ehhez nem kellett sokat hozzátennie. Apropó film, a könyvet olvasva nagyon igyekeztem elvonatkoztatni tőle, és valamennyire sikerült is, legalábbis azt hiszem, meg tudom ítélni, mi az, amit kár volt megváltoztatni a filmben, és mi az, aminek jót tett. A fő csattanók sajnos pont az utóbbit erősítik, mindkettejük nagy trükkjének a titka valahogy olyan kis béna... Bordené banális és nagyon túlgondoltan derül ki, Angieré pedig durva ugyan, de a regényhez ez akar egy kicsit misztikus, sötét szálat hozzáadni, ami helyett azonban egy blőd, groteszk marhaság kerekedik ki a sztori végére.

Alapvetően Borden és Angier naplóin keresztül ismerjük meg a történteket, azonban Priest keretet is adott a műnek, amiben kettejük leszármazottjai által az is kiderül, hogy vetélkedésük nemcsak az ő életüket árnyékolta be, hanem a családjaikét is, generációkon át. Az ember azt hinné, hogy ezzel a történetvezetéssel mindkét szemszögből megismerheti az eseményeket és azok hatását, de a dolog szerintem nem működik. Borden naplója valójában egy összefoglaló az életéről, annak is inkább egy zavarosnak és kissé felületesnek látszó részlete, Angieré viszont minden apró momentumra kitér, és sokkal hosszabb. Miközben ezt a részt olvastam, többször gondoltam, hogy újra kéne olvasnom a Borden-fejezetet, mert egyszerűen már nem emlékeztem rá, ő mit gondolt vagy tett akkor épp, pedig a sorok között sok minden ott van.
A súlypontok számomra a kerettörténetben sem stimmelnek, mert napjainkra, amikor ez a rész játszódik, a téma tökre nem ugyanolyan mértékben, és főleg nem olyan szorosan érinti a két felet, és az eredeti ellentétet sem helyezi más megvilágításba, szóval valahogy semmi értelme. Ráadásul ennek végén, illetve zárásként, újra megjelenik a misztikus-rejtélyes-hajmeresztő vonal, amitől nekem egyáltalán nem tetszett a lezárás.

Töprengtem azon is, hogy vajon ha nem láttam volna a filmet, mit gondolnék, hogy tetszett volna, de nem tudok erre válaszolni. Remélem, hogy egy újraolvasás után jobb véleménnyel leszek róla, de így elsőre csalódtam benne, valahogy mintha túl sokat akarna egyszerre.


Ismeritek, olvastátok esetleg?
Mit gondoltok a filmről?

5 megjegyzés:

  1. A könyvvel egyedül a plusz keret volt a bajom, a vége valami borzalmas lett szerintem, ez a misztikus, természetfölötti izé abszolút nem hiányzott oda. A film egyébként nagy kedvencem, előbb láttam, mielőtt a könyvről tudtam volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ez elég rosszul sikerült, mire odaértem, amúgy is keresztbe álltak a szemeim, és ezen már nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Bízom benne, hogy később nekem is csak ez nem fog tetszeni :)

      Törlés
  2. A filmet láttam előbb, nekem rettentően tetszett, és elsőre hatalmasat ütött a vége, mindenre számítottam, csak erre nem. Azóta is nagyon szeretem, zseniális film.
    Még régebben kikölcsönöztem a könyvtárból, aztán addig halogattam, amíg vissza nem kellett vinni. Nagyon féltem, hogy túlmagyarázzák, teletömik misztikummal (amit a film végén sima gyors zavarossággal letudtak), és ezek szerint jogosan. Úgy is érdemes elolvasni, hogy nem vagyok oda az ilyesmiért?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira nincs teletömve vele, de ez a vonal szerintem elég bénácska. És az, ami a filmben akkorát üt, a könyvben nem elég frappáns, pláne úgy, hogy már tudod, viszont Borden naplóját érdekes így olvasni. És igen, túlmagyarázott :/ én perpillanat felejthetőnek érzem, pedig tényleg vannak benne jó és érdekes részek.

      Törlés