2014. október 11., szombat

Duók estéje

Nagyon furcsa volt Bogi nélkül végigcsinálni egy műsort. Ez egy zártkörű rendezvény volt, amit az egyik társam szülei rendeztek, az egész családja ott volt, és nagyon sokat jelentett neki, hogy felléptünk. Kár, hogy csak mi ketten voltunk ott, de a furcsasággal együtt is, érdekes és jó élmény volt. Mi raktuk össze a zenéket, mi találtuk ki a hajunkat, a bevonulást, kiélveztük, hogy úgy csináljuk, ahogy akarjuk :)
Sajnos nem ez volt életem legsikeresebb fellépése, még sosem volt ennyire közel hozzám a közönség, nagyon zavarban voltam, és nem tudtam önfeledten mosolyogni. Viszont merev sem volt az arcom, ami eddig nagy gyengém volt, szóval ez egy kicsi előrelépés. Az egyik koreóban megcsúsztunk a zenével, szerintem nem vette észre senki, de olyan hülye érzés továbbcsinálni, lehetőleg egyszerre, és várva az egyetlen jellegzetes hangot a monoton ütemek között, amikor biztosan tudod majd, hol kéne tartanotok... Nem könnyű az adrenalingőzben reagálni egy ilyen helyzetre, nem tudom, nekünk hogy sikerült, nem láttam kívülről. Az utolsó táncnál pedig nem bírta az erősítő, és leállt a zenénk :D még ezekkel együtt is rengeteg dicséretet kaptunk, úgyhogy annyira biztos nem volt béna, mint amilyennek én éreztem magam :)

Említettem már a duóként is táncolható triónkat, na az viszont siker volt, tök jók voltunk :) nagyon szeretek ezzel a lánnyal táncolni, meg egyébként is Ő az, akivel a legközelebbi a kapcsolatom, már csak ezért is óriási volt az az este. Utána pedig átmentünk Bogihoz egy kis összejövetelre, úgyhogy a pozitív energiákat megkaptuk azért tőle is :)

2 megjegyzés:

  1. Had gratuláljak nektek, biztosan szuperek voltatok - még ott is, ahol ti nem éreztétek úgy, mert belülről mindig máshogy éli ezt meg az ember. A közönséget szokni kell, ez tény. Nekem annyi a könnyebségem, hogy szemüveg nélkül lépek fel és nem látok semmit :D
    Én legközelebb novemberben lépek fel Szolnokon szólóban és duóban a tanárnőmmel, és most kicsit én is lámpalázas vagyok, mert messze leszünk otthonról, idegen város, szóval jaj :D De azért várom már ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ^^ emlékszem, hogy közben nem értettem, miért vagyok ilyen ideges, és valamikor két szám között jöttem rá, hogy túl közel vannak az emberek és félek tőlük :D
      Úúú, más városban fellépni is olyan furcsa, valahogy egyedül érzi magát az ember :) de ti profik vagytok, biztosan nagyon jók lesztek.

      Törlés