2014. december 1., hétfő

Táncos üveglencsében

Íme, az első mintás-üveglencsés ékszerem. Az első, ami sikerült... ez nem az a dolog, amire rögtön ráéreztem. Olyan egyszerű, és mégis annyi ponton el lehet szúrni. Elkeni a ragasztó a mintát. Nem elég a ragasztó, túl sok a ragasztó. Elég, de nem egyenletes... vagy légbuborékok kerülnek bele. Ez a medál nem tökéletes, de már elégedett vagyok vele.


A mintát anyum munkahelyén nyomtattam, úgy tudom, hogy az lézeres, tintasugarassal inkább már nem próbálkozom, azt könnyen feloldja a ragasztóban lévő oldószer. A ragasztót már említettem valamikor, ruhákhoz találták ki, mikor megvettem, ilyesmi ékszerekhez is ajánlották. Emlékszem, hogy drágállottam kicsit, de jó befektetés volt. Nagyon lassan szárad, de ez annyiból talán nem probléma, hogy van időnk javítgatni, ha valami nem stimmel - volt olyan üveglencse, amit kipattintottam, és legalább a medálalapot sikerült megmenteni. Többek között azért utálom, amikor nem jön össze valami elsőre, mert elpazarlok valamennyi alapanyagot.


A kép egy törzsi hastáncost ábrázol, szerettem volna ilyen módon is ékszerben megörökíteni a rajongásomat. A legutóbbi fellépésre menet ez volt rajtam, és nagyon jó érzés volt, szívem szerint ebben táncoltam volna :)

2 megjegyzés: