2015. február 26., csütörtök

Egy csomót főzök mostanában. Ráadásul nem bejáratott kajákat, hanem mindenféle újdonságot, olyan recepteket próbálok ki, amik a receptes könyvjelzőmappában várták, hogy nekik essek. Nagyon-nagyon élvezem, és valami elképesztő érzés, hogy nem csak meg tudom főzni-sütni őket, de még tök finomak is, és a család is szereti őket. Pl. a hétvégén cukkini krémlevest főztem, és anyukám napok múlva is dicsérte. Az igazi challenge az lenne, hogy nyissak a húsos kaják felé, mármint nincs vele bajom, de a gondolattól is irtózok, hogy nyers húshoz nyúljak... majd kondicionálom magam, vagy nem tudom. Végül is, még mindig jobb, mint amikor vagdosás közben elkezd vérezni a máj.

4 megjegyzés:

  1. Én a brokkolikrémlevessel jártam úgy egyszer, hogy gyakorlatilag kényszerből főztem (mit együnk, mit együnk, van fagyasztott brokkoli...), és hát hihetetlenül finom lett (ráadásul baromi egyszerű elkészíteni).
    Én is undorodtam a húshoz nyúlástól, de az első barátomnak nagyon szerettem volna főzni, úgyhogy ittam egy kis Bailey's-t, hogy hozzá merjek érni :D Igen, elég hülye megoldás, de bevált. Viszont pl. májhoz még mindig nem nyúlnék hozzá, pedig mint ételt, szeretem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néhányszor azért előfordult már, hogy egyedül nekiálltam, és összeütöttem valami húsos kaját, de mindig a fagyasztóban lévő, már korábban felszeletelt hússal dolgoztam. Az viszont, hogy fogjam a csirke egy részét, és nekiálljak felszabdalni, na az még nem. Most, hogy így mondod, pár korty pia lehet, hogy nekem is jót tenne :D

      Törlés
    2. Én is leginkább már megtisztított hússal dolgozom (csirkemell, sertéscomb), ha elém tennének egy tyúkot, kifordulnék a konyhából, meg egyébként sem tudnám, mihez kezdjek vele :D

      Törlés
    3. Dettó ugyanígy vagyok vele :D

      Törlés