2015. november 19., csütörtök

Készülünk a versenyre - filózás és nosztalgia

Még mindig nagyon kevés az energiám (blogolásra és egyébre is, de már tettem lépéseket a javulás felé), azonban a közelgő hastáncversennyel kapcsolatban mindenképpen szeretnék néhány gondolatot megosztani, kicsit magamat is spannolni, rákészülni lelkiekben. Bevallom, még mindig nem vagyok elég lelkes, de már kezdek izgulni és úgy vettem észre, hogy ez segít. Segít már maga az izgalom is, meg ha ha leírom, ha tematizálom, ha rendbe teszem a fejemben.



A gyakorlások és a készülődés, vásárolgatás során sokszor eszembe jut az első és eddig egyetlen verseny, amin részt vettem a csoporttal, Esztergomban. Eszembe jut az a hosszas, egész napos várakozás, a tíz-húsz bemelegítés, hogy ne merevedjünk be teljesen, eszembe jutnak a kritikák, főleg az a személyeskedő véleménynyilvánítás, ami úgy felcseszte az agyunkat... de mindennek ellenére is jó élményként gondolunk vissza rá. Teszi ezt persze az eltelt idő is, de nem csak az. Úgy egy héttel a verseny után az egyik lány megkérdezte, hogy nekem rossz élmény volt-e, mert neki nem az. Dühös volt akkor, ahogy mindannyian, de nem érzi rosszul magát, és egy jó színpadi tapasztalatként gondol rá. Egyetértettem vele, és most is egyetértek. Kellett, kell ez is. Ezért mondtuk azt mindannyian, mikor felmerült, hogy részt vehetnénk nagyobb hastánc eventeken és mehetnénk akár versenyre is, hogy igen, menjünk. És most nem kell attól félnünk, hogy klasszikus hastánc orientált zsűri előtt kell megmutatnunk magunkat, akik elfogultak, és olyan kiállást várnak el tőlünk, ami nem mi vagyunk, és nem akarunk lenni. Ezt most nekünk való szakmai zsűri fogja értékelni, a hazai törzsi-fúziós hastánc krémje. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen véleménnyel lesznek rólunk, habár épp ezért kicsit félek is... nem tudom, hol van a léc szerintük. Kicsit, mintha megint először mennék versenyre. Na de majd meglátjuk.


Adós maradtam annak az esztergomi versenynek a képeivel, nem véletlenül. Egyrészt azért halogattam, mert kevés képet ítéltem megosztásra érdemesnek, nem mutatok jól rajtuk. Az volt kb a harmadik fellépésem a csoporttal és a rutintalanságom az arcomon ütközött ki a legegyértelműbben. Nem volt egy mosolygós koreográfia, ezért azon nem kellett idegeskednem, hogy tudok-e fesztelenül mosolyogni, mégis olyan merev az arcom az összes fotón... szorosan összezárt ajkak, befeszült állkapocs, hmm, igazán szexi. Nagyon kíváncsi vagyok, mit tudok most alakítani, másfél évnyi fellépéssel a hátam mögött. Az arcom miatt kivételesen nem aggódok, inkább az apró részletek miatt, hogy az egész testem tud-e majd annyira kifejező lenni, mint szeretném. Néha sikerül, legalábbis eljutottam arra a szintre, hogy a koreográfia letáncolásán kívül erre is tudok koncentrálni, de valahogy még nem elég stabil a dolog. Az elmúlt hetekben (és az elkövetkezőkben is) ezen dolgoztam leginkább a próbákon. Visszatérve a képekre, a kettes számú ok, hogy nagyjából 90 kép készült azon a versenyen rólunk, és úgy tíz százaléka értékelhető minőségű, ugyanis a szolgáltatás azt jelentette, hogy állt egy fotós a sorozatfelvételre állított gép mögött, hogy a háttérről ne is beszéljünk, mindegy, emlékbe jók. Ezt a kettőt pedig kimondottan szeretem.

Még készülök egy-két hasonló tartalmú bejegyzéssel, a melltartómmal, egy kis vásárolgatással, remélem, nem bánjátok :)

2 megjegyzés:

  1. Szerintem nagyon jók lettek a képek, szép vagy rajtuk :) És drukkolok, hogy jól sikerüljön a verseny!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jól esik, köszönöm! ^^
      Eddig tényleg nem voltam túl izgatott, de most már nagyon szeretnék ott lenni :)

      Törlés