2016. február 3., szerda

Életjel

Van itt még valaki?

Most mondanám, hogy ne haragudjatok, nagyon bánom ezt a fokú inaktivitást, és sajnálom is, de... nem kérhetek mindig bocsánatot azért, mert elfoglalt vagyok. Mert végesek a kapacitásaim, mert semmi ihletem, mert nincs mindig kedvem hozzá. Hosszas panaszáradatra meg úgysem kíváncsi senki, még én sem.

Viszont hiányzott már nagyon, és jó most itt pötyörészni.

Igazából nem terveztem nagy beszámolót írni az elmúlt egy hónapról - főleg, mert annyira gyorsan elszállt, hogy így hirtelen nem is tudom, mi minden történt. Az biztos, hogy voltam imádott fővárosunkban az Educatio kiállításon, ami király volt. Dolgoztam már ezen a rendezvényen korábban is, akkor ugyanennek az irodának a külső embereként, most belsőként. Nagy difi nem volt, bár valamivel több melóm volt és jobban beleláttam a szervezésbe, ellenben lejutottam a hotel szaunájába egyik délután, és esténként nagyokat csapatépültünk. Külön melengette a lelkem, mikor a kolléganőimmel elmentünk vacsizni csakcsajok, meg hogy a külső, beugró munkatársaink mennyire közvetlenek és barátságosak voltak velem, vagy mikor a novemberi versenyről készült videókat megmutattam a főnökömnek és nem győzött dicsérni. Az egyik kiállítónál ráadásul volt gabonasikló, úgyhogy még kígyózni is tudtam, hihetetlen. Jó volt, na.

Amúgy dolgoztam, tanultam, a párommal voltam, játszogattam, olvasgattam. Nem nagyon jut eszembe más, talán csak az, hogy mit nem csináltam - nem alkottam. Semmit, karácsony óta. És azok előtt is elkerült az ihlet. Nem tudom megfogalmazni, milyen érzés (nem pozitív), de pár napja jött egy ötlet, igyekszem abba kapaszkodni és örülni neki. Ha megvalósul, majd hírt adok róla.

Mi van most? Indul az új félév, pörög a munka, és lesz néhány nagyobb fellépés a hónapban. Ezekkel asszem el is telik majd a február, és megint csak kapkodom majd a fejem, hova tűnnek a hetek... ez mostanában ilyen. Elképesztően gyorsan telik számomra az idő.

Ennek se füle, se farka nem volt, köszönöm, ha azért végigolvastátok. Köszönöm, ha itt vagytok. Majd jövök.

6 megjegyzés:

  1. Épp kérdeztem volna, mi van veled :p

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy így zajlik az élet. :)
    Az ihletet megértem, hogy nincs. Nekem sincs, bár mostanában inkább olyan ékszereket hordok, amiket magam nem nagyon tudok megcsinálni, max nagyon drágán, lehet ezért. Bár most tervezek egy nagy csomó láncot rendelni, nagy lánccsere lesz, mind elvan már színeződve. Már várom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) örülni én is örülök, de könnyen bedarálnak a hétköznapok, és nem jó, hogy pont egy olyan dolog esik le az asztalról, amit szeretek. Remélhetőleg beleszokok a tempóba most már :)

      Lehet, ilyenkor talán nincs annyira ingerenciája az embernek új dolgokat csinálni. Á, javítási munkálatok, nem tudom, Te hogy vagy vele, én nagyon nehezen szánom rá magam, pedig néhány darabra ráférne lassan nálam is.

      Törlés
  3. Várunk vissza, de ha kell, nyugodtan pihend ki magad, hiszen az a legfontosabb. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tőled, köszönöm! A hosszútávú cél az lenne, hogy megtanuljam rendesen menedzselni az időmet és a teendőimet, és akkor szerintem jobban beleférne. Szép lassan majdcsak eljutok odáig, és akkor nem lesznek ilyen hosszas kihagyások :)

      Törlés