2016. május 19., csütörtök

A héten hallgatókat fogadunk az irodában, terepgyakorlat címén. Egy hetet el kell tölteniük valahol, a szakmai gyakorlatuktól függetlenül. Mi is a választható helyszínek között vagyunk, egy oktatói kapcsolatunk miatt. Szakmailag nemigen profitálnak a mi irodánkból, inkább kóstoló a munkából, mint olyanból. Ma én foglalkoztam velük...
Meg kell mondjam, a hátam közepére nem hiányoztak, tulajdonképpen plusz melót jelentettek (mindannyiunknak - minden nap más van velük, az irodavezető, illetve a nagyobb tevékenységi területek felelőse, köztük én). Próbáltam tanári gyakorlatként felfogni, annak jó is lehetne, de nem tudom, mit tudnék tanulni belőle. Egyáltalán nem látom visszanézve, hogy jól csináltam-e, nem tűntek motiváltnak, de az öt srácból csak egy fanyalgott látványosan, tették, amit mondtam, válaszoltak, ha kérdeztem valamit, viszonylag közvetlenek voltak... mivel ez nekik és nekem is új volt, nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést, és talán ahogy majd írom a beszámolómat, tudok értelmesen is reflektálni. Mindenesetre örülök, hogy részemről csak ennyi volt, és egy évig nem vár ránk hasonló kihívás. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése