2016. augusztus 26., péntek

Újabb régi személyes bejegyzésektől szabadultam meg, és valószínűleg még fogok is. Most már úgy gondolom, hogy amint először felötlött bennem, hogy nem kéne ennyire megnyílni, tiszta lappal kellett volna kezdenem, de a kreatív bejegyzések és a fotóim miatt nem akartam. Az a helyzet, hogy ma eszembe jutott valaki, aki régen nehezményezte, hogy kirakom ide a magánéletemet, és bár akkor a szavai inkább csak még jobban feltüzeltek, belátom, hogy igaza volt. Persze, nem biztos, hogy törölni kell mindent, de emiatt sok korábbi bejegyzésemmel kapcsolatban elbizonytalanodtam, szóval... Úgy gondolom, mostanában tudom tartani az egyensúlyt ebben a témában (eleve, a blog eredeti funkciója is elsikkadt), de amelyik régebbi posztnál nem ezt érzem, attól meg fogok szabadulni. Egy fejlődési ív azért látható benne így is, remélem, egy kis rendezetlenség pedig most is jelen van folyamatosan. Csak ne lepődjetek meg, ha nem találnátok valamit :)

7 megjegyzés:

  1. Szerintem azzal nincs gond, ha kicsit bővül egy blog, átlalakul, időnként még az sem baj, ha az eredeti "funkció" kicsit háttérbe szorul (netán idővel teljesen el-elmarad), ahogy változik az ember, más dolgok kerülnek előtérbe, fura lenne, ha mindig folyton ugyanazok a dolgok foglalkoztatnák. (Nyilván ha valaki az eredeti téma miatt iratkozik fel, hát olvasói szempontból azért csak neccesebb, gondolom az adott téma miatt kezdi követni az adott oldalt, kérdés, hogy mi mekkora súlyt nyom a fontossági listán, az írás szeretete, az esetleges terápiás cél, a megörökítés, az olvasók vágyai, stb.)

    Viszont a bejegyzésed első fele szerintem sokunkat elgondolkodtat, hogy hol az a határ, ami még semleges és nem túl sok, amivel nem lehet visszaélni, ami nem okoz gondot, de mégis kiönthet kicsit a szívét a blogger, közelebb kerülhet az olvasókhoz. Nagyon nehéz eldönteni. Én sok bejegyzést pont emiatt nem is hoztam át az előző platformról, kit érdekelnek a fél évtizeddel ezelőtti nyavalygások? :D (Na jó, gyanítom, hogy azért volna akit igen...)

    VálaszTörlés
  2. Megnyugtat, hogy így gondolod. Nehéz kérdés, de szerintem is így normális, nem is bánom a blogom alakulását. Viszont én is hagytam már el blogokat azért, mert más irányba tartottak, most is van olyan, amit kizárólag a blogger iránti szimpátiából olvasok már csak, és nyilván rám sem a jelenlegi a tartalomért találtak a régi olvasóim (már ha itt vannak még).

    Na igen, ez a blog is már hatéves :) még a bejegyzéstörlés is kérdéseket vet fel, nem akarok elhatárolódni attól, ahogy akkor gondolkodtam, aki akkor voltam. Viszont van egy pont, ahol már nem csak magammal kell elszámolnom, hanem másnak okozhattam, okozhatok kellemetlenséget... És igazad van, nagyon nehéz, a jövőben is nehéz lesz, pedig jó lenne újabb hat év múlva nem arra ébredni, hogy "dehülyevoltam". De szép lassan csak megtanulom :)

    VálaszTörlés
  3. Viszont azért sok hozzászólást láttam itt a privátabb témáknál is nálad, szóval azért van, akiket érdekel (pl engem is :) ), és magamból kiindulva lenne, aki sajnálná, ha megritkulnának vagy végképp megszűnnének ezek a bejegyzések.

    De ha úgy érzed, hogy helyesen teszed, akkor meg ne gyötrődj rajta, évekkel ezelőtt leírtam én is olyanokat hogy ihaj, ma meg már pl olyan témáról nem tudom, jó-e a blogolok, hogy mit csinálok egy nap, mert abban benne van hogy milyen munkarendben vagyok, vajon nem lesz-e baj belőle - míg mások simán tolják a szelfiket az irodából :D

    Egyébként a munkatársi elbeszélgetéses bejegyzésedet szerettem, akartam is írni hozzá csak elmaradt (most telóról vagyok, nem keresgélek), úgy megmelengette a szívem, kicsit később voltam én is, végig te jártál a fejemben :) szóval ha nem írnál ilyen élményekről, ez a kis pozitív plusz kimaradt volna, kár lett volna érte.

    Az amit írtál, hogy egy adott személy nehezményezi, nos felnőtt ember vagy, vállalod a felelősséget gondolom, ha egyszer elmondja valaki a negatív véleményét oké, meghellgattad, de a döntés a tied, a fontos hogy TE hogyan gondolod, szeretnéd, akár hallgatsz rá akár nem.

    VálaszTörlés
  4. Még annyit akartam hozzáfűzni, én közzététel előtt mindig átgondolom, vajon amit leírtam, vállalnám-e bárki előtt (mert majd tényleg bárki láthatja - szülők/család, barátok, főnök, hivatalos szervek pl rendőrség, bíróság) és ha nyugodt szívvel tudsz rá igennel felelni, akkor nincs gáz.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a támogatást és a tanácsokat, nem tudom elmondani, mennyire jól esik :)

    Az egészen világos, hogy nem fogok végleg lemondani a személyes tartalomról (akárhányszor is fordult meg a fejemben), nagyon igénylem és amit írtál most a Te elbeszélgetésedről, nagyon megmelengette a szívemet :) Csak régen annyira meggondolatlan voltam, és még mindig tele vagyok néha kételyekkel én is... szeretném most és a jövőben okosan csinálni.

    VálaszTörlés
  6. Elgondolkodtató, amit a személyes tartalmakról, meg eleve a blog irányváltásáról írsz. Szerintem egyébként kicsit az olvasók is alakítják, egyrészt a hozzászólásaikkal, másrészt már csak a tudat is, hogy tudod, hogy XY olvassa (esetemben pl. az egész családom, ami az irányba hozott változást, hogy sose írok róla, ha szomorú vagyok, mert attól ök is azok lennének, hogy 200 km-re vannak tölem és kb. semmit nem tudnak segíteni).
    A személyes dolgoknál esetleg azt gondold meg, hogy tényleg törlöd-e öket, vagy csak ne legyenek nyilvánosak (blogspotnál azt hiszem, lehet ezt bejegyzésenként állítani). Én tavaly nyáron, mikor az exem onnan vett idézetekkel érdeklödött, hogy hogy mennek a dolgaim, töröltem az egész 8 évig vezetett blogomat, de valahol kicsit sajnálom, mert bizonyos dolgok így el fognak felejtödni (bár talán jobb is úgy).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet, utólag nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hogy nem kell feltétlenül egy huszárvágással eltüntetni a bejegyzéseket. Köszönöm. Amit a végén írsz, hasonló okokból kezdtem visszavenni a személyes tartalmakból, egyszerűen nem bírtam, ahogy ismerőseim hivatkoznak a bejegyzéseimre... Sokat gondolkodtam ilyesmiken mostanában, rossz érzés, hogy megbántottam mást, másokat a bejegyzéseim tartalmával, illetve már magával a létükkel - de vajon tényleg az fájt az illetőnek, amit gondoltam, vagy az, hogy ezzel így szembesülni kellett? De teljesen mindegy végül is, főleg többéves távlatokból :)

      Az irányváltást egyébként nem bánom, érdekes volt visszaolvasni több éves bejegyzéseket, mennyire másképp írnék le ma dolgokat, már ha egyáltalán. Nagyon igaz, hogy már az olvasók léte és személye is hogyan tereli az embert a témák felé, még bele sem gondoltam így, pedig mennyire egyértelmű.

      Törlés