2016. október 7., péntek

Hétvégi kungfu

Ahogy arra már utalgattam, múlt hétvégén részt vettem egy kétnapos önvédelmi tréningen. Régóta vártam egy ilyen lehetőségre, néhány éve ugyanis egy másik szervezet rendezett női önvédelmi foglalkozást, de nem jutottam el rá. Arról nem is beszélve, hogy bár nem meséltem (azóta is itt csücsül a készre megírt bejegyzés), a nyáron volt egy incidens, amiből végül nem lett balhé, de eléggé felzaklatott és tudatosította bennem, hogy mire (nem) lennék képes hasonló helyzetben.



A lehetőséget az egyetem környékén egy plakáton láttam meg, nem reklámozták agyon a dolgot, de így is voltunk majdnem harmincan a tréningen (legalábbis az első nap :)). Nem csak az ingyenes hívószóra kaptam fel a fejem, hanem arra is, hogy kétnapos, igaz, öt-öt óra mindkét nap, de intenzívnek hangzott. Az is volt :)



Dióhéjban: megtanultunk ütést kivédeni; kezet elsöpörni és leütni magunkról; megállni a talpunkon, ha ellöknek; kiszabadulni, ha beszorítanak minket vagy le a fejünket. És visszaütni, ha muszáj. Többféle technikát gyakoroltunk, volt, amire különös hangsúlyt fektettek az edzőink, volt, amivel megismertettek minket, illetve a lehetőségét villantották fel. Amennyire visszanézve meg tudom ítélni, első nap a védekezésen volt a hangsúly, második nap a szabaduláson, akkor viszont már minden korábbi technikát alkalmaztunk. Örültem annak, hogy igyekeztek egy szemléletet is átadni: legyünk határozottak, maradjunk tudatosak, mérjük fel a helyzetet, a sikeres mozdulatainkat pedig arra használjuk, hogy kikerüljünk a szorult helyzetből. Ezek teljesen reális célkitűzések, és arra is buzdítottak minket, hogy igyekezzünk gyakorolni, különben elfelejtjük a mozdulatokat. Ehhez egy kiadványt is kaptunk, amiben szerepeltek a tanultak, fotóval illusztrálva és magyarázattal ellátva. Erre egy fizetős tréningen sem számítottam volna, úgyhogy nagy örömmel vettem, egyébként is nagyon jól szervezett rendezvény volt, kaptunk enni- és innivalót, jól időzített szüneteket iktattak be, és ami a legjobban tetszett: látszott, hogy kidolgozott tematika alapján dolgoznak, és az is, hogy az első nap tapasztalatait hogyan használják fel a második napon.

Azt hiszem, a szervező egyesületnek ez lehetett az első hasonló rendezvénye, de ez a minőségen egyáltalán nem látszott meg. Segítséget kaptak egy másik kungfu iskolától is, úgyhogy ismerőssel is találkozhattam, a Középút Harcművészeti Iskola pécsi vezetője ugyanis fellépett velünk a legutóbbi önálló estünkön :) nagyon jó volt Őt látni munka közben, pontosan magyarázott és egyáltalán nem kímélt minket, emellett igazi profi, és ez a tanítványain is látszott, akik segítőként csatlakoztak a tréninghez. Viszont a Vörös Sárkány Harcművészeti Egyesületnek sincs szégyenkezni valója, fantasztikus csapat, türelmesek, segítőkészek, jól magyaráznak és jól kungfuznak.

Legtöbbször természetesen párban gyakoroltunk, de sokszor kellett más párral kiállni és letesztelni, hogyan használjuk a tanultakat, és voltak játékos feladatok, ahol nemcsak a technikák gyakorlati alkalmazását, de a helyzetfelmérést is gyakorolhattuk. Nem is tudnám megmondani, mi tetszett vagy mi ment a legjobban - az ütés kivédés, a kezünk kiszabadítása, a másik kezének lesöprése-leütése volt talán az, ami leginkább megmaradt, illetve, ha elkapom a másik kezét, talán már jó vagyok :) Persze az is kiderült, hogy soha nem fogok sikerrel kiállni egy nálam nagyobb, erősebb, akár ittasabb pasival, nagyon valószínűtlen, hogy péppé tudjam verni a támadómat, de úgy gondolom, földre kerülni és falhoz szorulni sem fogok, ha tudom gyakorolni a tanultakat. És már ezért megérte.

Egyébként élménynek sem volt utolsó :) képzeljétek, anyum is eljött, és hiába hittem, hogy nem fogunk párban működni, simán megütöttük vagy fojtogattuk egymást, ha kellett. Nagyon büszke vagyok rá egyébként, az ő mozgáskoordinációja nem a legjobb, de voltak feladatok, amikben kimondottan jó volt, ja és egyszer, mikor a fejemet nyomta le, sikerült megnyomnia egy ideget, velem pedig megpördült párszor a világ, nagyon bizarr volt :D
Emellett izgalmas volt különböző mozgású, alkatú, erőnlétű párokkal gyakorolni, és kimondottan élveztem, amikor valamelyik kungfussal kerültem össze, elképesztően hasznos volt. És fájdalmas, apropó fájdalom: már az első napon olyan véraláfutásokat szereztem, hogy másnap reggel ijesztő volt belegondolni, hogy ma bizony kapok ugyanoda... viszont ott már egészen jól tűrtem, ez is egy érdekes tapasztalat, hogy kellő motiváltsággal mit bír el az ember.

Komolyan mondom, alig várom a következő lehetőséget :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése