2017. január 2., hétfő

Újév, avagy a nap, amikor kalandozó lettem

Idén még annyira sem hat meg a szilveszter és az új év, mint eddig. Hacsak azért nem, mert az idő egyszerűen rohan és ez elég ijesztő... A szilveszter viszont idén különösen jó volt. Életemben először szerepjátszottam, az urammal és az egyik cimborájával. Beavattak :)

Na jó, megmagyarázom. Az uram és a barátai gyerekkoruk óta játszanak fantasy szerepjátékokat. A nagy játékos banda már nincs együtt, de ez olyan dolog maradt az életükben, amire a legközelebbi cimboráival igényt tartanak, ha alkalmuk adódik. Amikor megismerkedtünk, az egyik legjobb barátjával játszott rendszeresen, igyekeztek néhány havonta egy-egy hosszú hétvégét összehozni, és ez elég szépen fennmaradt a mai napig. Sokszor belehallgattam a kalandokba, olvasgattam a szabálykönyveket és többször ajánlgatták, hogy szálljak be én is, de valahogy nem akartam. A világok persze rettenetesen érdekeltek, főleg ahogy a páromat kérdezgettem és meséltettem, de nem hittem volna, hogy ez nekem való hobbi, hogy jó lennék benne, és különben is - ez az Ő bulija, töltsön csak időt vele és a barátjával, jót tesz mindkettőnknek, ha külön is csinálunk valamit. Aztán, ahogy mi hárman próbáltuk volna összehozni a szilvesztert, felvetette, hogy szívesen mesélne nekünk, persze pontosan tudva, hogy valószínűleg nemet mondok rá. Eleinte nemet is mondtam, aztán 30-án elmentünk vacsizni és ahogy beszélgettünk, valahogy egyre jobb ötletnek tűnt. Otthon maradni nem akarok, csendben italozgatni nincs kedvem, ereszdelahajam nem ígérkezik, ez jó programnak hangzik és miért ne próbáljak ki valami újat? Igent mondtam :)

Másnap bevásároltunk, átmentünk hozzá, majd az előkészületek után tíz órát játszottunk, szinte egyhuzamban, hajnali kettőig. Elsején pedig folytattuk, délután négyig. Mindig csodáltam, hogyan tudnak a srácok folyamatosan játszani, még evés vagy akár cigizés közben is, pedig a kaland közben mi sem természetesebb. Nem mondom, volt, amikor fárasztott a dolog és jól jött volna egy kis szünet, néha egyhangúnak éreztem a folyamatos gondolkodást, elsőre sajnos kissé bonyolultra sikeredett a sztorink, és voltak kezdeti nehézségeim is... időbe telik még, hogy igazán használni tudjam a megalkotott karaktert, és hogy egyszerű rutintalanságból ne maradjak a háttérben, ahogy az is, hogy összeszokjunk az urammal és más módon, más jellemekkel felszerelkezve is jó csapat legyünk. Mindezek mellett viszont nagyon élveztem, élveztem a kalandmester stílusát, a felépített környezetet, a csatákat, a koncentrációt, a hangulat pedig egészen elképesztő volt. Alig várom, hogy fejleszthessem a karakteremet és jobban elmerüljünk a világban.

Ja, és a világ: M.A.G.U.S. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése