2017. február 4., szombat

Nehéz hét volt ez. Kiderült, hogy két kolléganőnk is elmegy tőlünk. Egyikük a legfrissebb bandatag, ősszel érkezett, és valahogy nem sikerült igazán beilleszkednie... igyekeztem jól kijönni vele, nyitott lenni felé, de úgy érzem, jobb ez így. Mivel sokszor vannak nálunk gyakornokok, akiktől rövid idő után elköszönünk, nem érzem olyan tragikusnak a dolgot - nem úgy, mint a másik kolléganőmmel kapcsolatban. Még mindig alig hiszem el. Telefonált, vidáman bejött az irodánkba, majd közölte, hogy új munkát kapott és Ő most felmond. Hirtelen azt hittem, viccel. Aztán beszélt egy órát az irodavezetőnkkel, összepakolt, megölelt és ennyi... Baromira hiányzik, szakmai szempontból és emberileg is, és nehéz túllépnem rajta így, hogy ennyire hirtelen jött, folyton arra gondolok, hogy vajon mióta szeretett volna mást, mióta érezhette magát rosszul nálunk és én vajon mivel tehettem hozzá ehhez... tudom, hogy ez az egész nem akkora katasztrófa, eddig is változott az irodánk összetétele néha, de ez most valahogy új.

De pénteken szabin voltam és az nagyon jól esett. És ha minden igaz, emelik a bérünket, és ez is jól esik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése