2017. április 11., kedd

Dsida Jenő: Szonett

E délelőttön, mint a renyhe, holt só 
olvad fel ringó tengerek vizében, 
úgy oldódok fel én e versben éppen 
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó 
igéim vannak, árnak ellenében 
nem úszom már, hajam utálva tépem… 
S fülledt estéken rémít a koporsó.

Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk, 
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles 
az istenektől, forró és szerelmes

vággyal keresnők: hol lehet elesnünk? 
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes, 
halk sercegéssel égne el a testünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése