2017. május 9., kedd

Annyira megnyugodtam, hogy már meg is vettem a ruhát a lagzira :)
Beszéltem az egyik volt évfolyamtársammal, akit nagyon kedveltem és figyelemmel követtem az esküvői készülődését. Egy időben az egyetemen dolgozott, akkor egész sokat találkoztunk és biztosított róla, hogy bármilyen esküvővel kapcsolatos kérdésem/kérésem lenne, szóljak :) szóval megkérdeztem, Ő mit gondol, és amellett, hogy megnyugtatott a fekete színnel kapcsolatban, mondott egy tök jó szempontot. Ha meghívtak, akkor ismernek, és nem várnak el mást, adjam csak önmagam. Ez tetszik :) ráadásul a kedves is kifaggatta nekem a vőlegényt és kiderült, hogy laza hangulatú, esti esküvő lesz, szóval kár volt a para.
Azért gót hercegnőnek sem fogok öltözni, egy térdig érő, egyszerű szabású, kissé rafinált vállmegoldású fekete csipkeruhát vettem. Nagyon-nagyon szép, mintha rám szabták volna és mindenféle alkalomra fel tudom majd venni a jövőben. Ha meg ráparáznék megint, hogy túl fekete/túl elegáns/túl dög az esküvőre, akkor könnyen kiegészíthető valamivel, ami finomítja. Amúgy a New Yorkerben találtam rá és egész korán kiszúrtam, de hiába tetszett elsőre is, mivel volt bőven a méretemből, gondoltam, teszek egy kört. Ez persze tök felesleges volt, egyedül a C&A-ban lehetett volna riválisa, egy átlapolt, rövid ujjú ruha, de nem működött rajtam, hála a jó égnek, mert cifrát káromkodtam az árcédula láttán. Mindegy is, lett egy csodás kis feketém, nem is értem, hogy nem volt eddig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése