2011. szeptember 21., szerda

At every occasion, oh, one million day funeral


Mindig, mikor eszembe jut ez a dal, rákattanok, és kb ötször-hatszor meg kell hallgatnom egyhuzamban, aztán minimum egy hónapra elfelejtem. De csak amíg újra fel nem csendül a fejemben egy dallama, ami után ötször-hatszor meg kell hallgatnom, ésatöbbi...



2011. szeptember 20., kedd

Karkötő

Memóriadrót és gyöngyök, szinte teljesen random módon elrendezve. A közeli kép egész jól visszaadja a lilás gyöngyök színét. Nem volt bonyolult, inkább csak a drót hajlításánál kellett ügyeskedni, és sok türelemre volt szükség hozzá. Ja, és a legszebb... a pici fekete gyöngyök közé valamikor, valamilyen úton-módon bekerült egyetlen egy darab kék. Természetesen felfűztem azt is, csak a végén vettem észre, mikor már meghajlítottam a drót végét... lefestettem fekete körömlakkal, velem aztán nem fog kicseszni.






2011. szeptember 9., péntek


Kivégeztem ezeket is. Nagyon jó könyvek, főleg A bárányok hallgatnak. Persze ez szubjektív. A Hannibalnak pedig valami iszonyatosan durva a vége, le voltam döbbenve rajta. Na meg közben is, olyan gondolatokat szövögetett bele, csak lestem. Ha még lesz rá energiám, nekiugrok a Hannibal ébredésének is.


You taste like whiskey when you kiss me, oh

Ez a szám... le vagyok nyűgözve. Alapjáraton nincs bajom ezzel a nővel, vannak dalai, amiket egész jónak is tartok, de a rajongástól ez még messze van. Ha viszont az összes száma ilyen lenne... Mert ez tényleg nagyon jó, beleborzongok. A klip persze beteg, mint mindig.