2012. december 29., szombat

30 napos smink kihívás - #11

Do you like wearing bronzer?

Sosem viseltem még, és lehet, hogy nem is fogok... Nem érzek rá késztetést, egyszerűen nem tudom elképzelni magamon.

2012. december 28., péntek

30 napos smink kihívás - #10

Favourite makeup brush?

Ez könnyű :) A Catrice kétvégű tusecsete a kedvencem, nagyon szeretek vele dolgozni. Már csak azért sem nehéz a választás, mert nem rendelkezem sok ecsettel (nem eléggel), és ezt sokkal többet is használom a többinél. Imádom, hogy két feje van, simán lehet sminkelés közben váltogatni, imádom, hogy tok jár hozzá, és nagyon jó minőségű a szőre. Könnyen mosható és gyorsan megszárad.


2012. december 27., csütörtök

30 napos smink kihívás - #9

Picture of your makeup collection:

Úúú, lefotóztam, de el vagyok utazva, a képek meg jól ott maradtak a gépen. Majd otthon bepótolom.
Amúgy azt hiszem, teljesen átlagos dolgokból áll a gyűjtemény, ami olyan, hogy picit különlegesebb, azokról pont lesz külön kérdés is. Azt hiszem.

2012. december 26., szerda

30 napos smink kihívás - #8

What's your favourite daytime look?

Korrektor és púder, szemöldökfixálás. Megrajzolni nem szoktam, és napközben nem is pirosítózok. Ha megelégszem a szempillaspirállal, akkor még azt feldobom. Ha nem... nos ezekről az esetekről csináltam képeket is :) úgyis ki akartam próbálni egy-két dolgot az éles bevetés előtt, így most alkalmam nyílt rá (a tust, és ezt a selyemfényű színt). A képméretezést még gyakorolnom kell, szerencsére a blogger viszonylag segítőkész. De szerintem jók lettek.

Szóval.
Mostanában sokat szoktam szemceruzával operálni: vagy a felső szemhéj külső harmadát húzom ki, picit füstösen, de még határozottan...




...vagy, ugyanez alul-felül.


Ami pedig bármikor jöhet, az a tusvonal. Egyszerűbb, cicásabb, vékonyabb, vastagabb... éppen amilyen kedvem van, vagy amire rááll a kezem. (Élőben nem ilyen fakó a szín, szerintem a vaku kivitte belőle... és a spirállal is összekentem magam, sorry.)



ráadás :)

2012. december 25., kedd

Karácsonyi TAG

Nem akartam megcsinálni ezt a tag-et, de üsse kavics, körömlakkozás közben végül is belefér. Hátha megjön a kedvem tőle. Este meg lesz a Hegylakó. Meg a Törés. Egyszerre! Ahh, micsoda problémák.

1) Mi a kedvenc téli körömlakkod?
Épp az Aden, Bloody Mary árnyalatát kenem fel, átok vele dolgozni és iszonyat szép... amúgy nem szokásom évszakokra bontani az ízlésemet.

2) Mi a kedvenc téli szájra való terméked?
Jó tömény ajakápolók és a múlt héten készített ajakradírom.

3) Milyen ruhadarabokat viselsz a leggyakrabban télen?
Fehérneműt igen gyakran...

4) Mi a kedvenc téli kiegészítőd?
Sálak és kesztyűk. 

5) Mi a kedvenc téli illatod/gyertyád?
Régebben imádtam az illatos gyertyákat, még most is, de sajnos hanyagolom őket valamiért. A füstölőkért is odavagyok... Nem is tudom, ugyanazok, mint máskor is, mélyebb, fűszeres, édes illatok.

6) Mi a kedvenc téli italod?
Likőrök :) és teák.

7) Mi az örök kedvenc karácsonyi filmed?
Igazából szerelem.

8) Mi a kedvenc karácsonyi számod?
Nem hiszem, hogy van.

9) Mi a kedvenc téli ételed/nyalánkságod?
Nagyon durván édesszájú vagyok, ezért szinte mindenféle süti jöhet. 

10) Mi a kedvenc karácsonyi dekorációd az idén?
Passz...

+1) Mi az a karácsonyi hagyomány, ami szerintetek eltér a szokásostól?
Szerintem nem gyakorlok egyelőre az átlagtól eltérő szokásokat.

30 napos smink kihívás - #7

Favourite eyeshadow color?

Fekete :) Meg a pirosat is imádom, de ritka az olyan alkalom, mikor vállalható lenne. Egyéb sötét színek is jöhetnek, de csak ritkán.


Az örök szerelem fekete szemceruzám régebben az Avonos volt, de azóta találtam ugyanolyan jót, kicsit olcsóbban, mégpedig az Essence tekerős, hosszan tartó ceruzái között, így hát ő elorozta ezt a címet.


Az aktuális fekete szemfesték szintén Essence-féle, nem mondanám tökéletesnek, de sötét alappal valódi fekete, és ebben az árkategóriában elképzelhető, hogy valóban a legjobb. Azokat mindenképpen felülmúlja, amiket eddig használtam.



Idén nem

Nem érzem a karácsonyt. Egy egészen kicsit sem. Se ma, sem tegnap, és talán holnap sem fogom.

2012. december 22., szombat

30 napos smink kihívás - #6

Do you like/wear false lashes? If yes, strip or individual?

Volt nekem régebben egy olyan elképzelésem, hogy egy-egy alkalomra tök jó lenne, ezért van itthon néhány pár, de tulajdonképpen totál feleslegesen, mert ez azóta elmúlt. Nem az én műfajom. Egyébként is, irigylésre méltóak az adottságaim szempillaügyben :) Lesz majd egy szempillaspirálos kérdés asszem, majd oda talán teszek is fel képet róla.

2012. december 21., péntek

30 napos smink kihívás - #5

Favourite lipstick, lip gloss and lipliner?

Szájfényt egyáltalán nem használok, és ceruzát sem, viszont egy semleges színűt szeretnék venni, csak mindig elnapolom a dolgot.
Mostanában lett egy olyan kattanásom, hogy én szeretek rúzst viselni, olyan napokon, amikor nem nagyon van időm sminkelni, de mégis szeretnék valami hangsúlyosat. De sok időt töltök a kedvesemmel, és olyankor nyilván nem vagyok kirúzsozva, szóval az ilyen alkalmak nem túl gyakoriak, és szerintem ez így egészséges is.

Ami a színeket illeti, vöröset hordok, bordót és lilát. Pályázom egy igazi sötétebb vörösre, mert amim van, túl élénk az én ízlésemhez, amolyan postaláda piros, szeretem, de méltatlanul keveset veszem elő. A Rimmel Kate Moss rúzsairól jókat hallottam, ki is néztem az egyik árnyalatot, de élőben valahogy mégsem láttam olyan szépnek, ezért ott hagytam.

Ők azok:

Avon színmegújító ajakrúzs - Red 2000
Az árnylat azóta Red 2000 Cream néven fut. Nem tudom, hogy az új elnevezéssel változott-e a szín is, szerintem csak a finis. A csomagolása meg tök más, de épp a képen láthatót rendeltem valamiért. Egyébként jó minőségű, tartós darab, és a szín is igazi klasszikus. Csak mondom, nem elég sötét nekem.


Catrice Ultimate Colour - After Work Wine (ezt már kivonták, sajnos)
Ezt baromi nehéz viselni, de imádom. Trükközni kell vele, hogy jól mutasson és tartós legyen, de valami iszonyat durva. Élőben elsőre barnásnak tűnt, a képen pedig túl lila... Felkenve igazi bordó, egyszerre lilás és vöröses, csodás szín. Ha örökké kéne viselnem egy színt a számon, ez lenne az.



Catrice Ultimate Shine - Berry Me! (ezt is)
Hideg lilás árnyalat, kicsit csúszkál, de könnyű feltenni és javítgatni is. Szép és kényelmes, csak feldobja az ember, nem kell vele vacakolni. A kép nem jó, túl világos, ennél sokkal mélyebb a szín.



Ha lesz affinitásom hozzá, és normális fényviszonyok, csinálok róluk saját képeket is :)

Ma megbénult nálunk a közlekedés. Sztrájkolnak a sofőrök. Járnak éppen buszok, de teljesen esetleges, mikor és melyik indul el. Mit ne mondjak, a legjobbkor... értem én, de baromi bosszantó, és mikor végre akad egy járat, azon teljes a heringparti. De ha már a világvége elmaradt, ennyi bolondokháza végül is belefér.

2012. december 20., csütörtök

30 napos smink kihívás - #4

Do you like wearing foundation? If so, what's your color and favourite?

Nem hordok alapozót. Szeretem a saját arcomat, nem akarok másikat mutatni a világnak. Amikor problémás volt a bőröm, levakoltam rendesen, de az az időszak már a múlté, és akkor is megoldottam alapozó nélkül. Most leheletnyi púder és korrektor, néhanapján színezett hidratáló alá, és kész. Nem hittem el kamaszkoromban, de tényleg meghálálja az arcbőr.

2012. december 19., szerda

30 napos smink kihívás - #3

Favourite brand?

Említettem már, hogy nem izgatnak különösebben a márkák, mint olyanok? Hát itt sem. Sosem vettem még high end darabot, magától értetődően az áraik miatt, és nem is fogok. Egyrészt, nem szeretek nevet megfizetni. Másrészt, sem okát, sem értelmét nem látom annak, hogy komoly összegeket költsek olyasmire, amit egymás után elfogyasztok és lecserélek. Olyan van, hogy befektetésnek számít egy drágább termék, de általában olyan termékeket vásárolok, amik a pénztárcámnak is megfelelnek, és a minőségi elvárásaimnak is, szerencsére ritka, hogy a kettő nem fedi egymást.
Ezeknek a kritériumoknak leginkább talán az Essence, a Catrice és az Avon felel meg, de nem vagyok oda minden termékükért, és nem is csak tőlük vásárolok.

2012. december 18., kedd

30 napos smink kihívás - #2

How did you learn to put on makeup?

Teljesen autodidakta módon. Ez a satírozási, árnyékolási képességeimen látszik is, a tusvonalaimra viszont fenemód büszke vagyok. Amikor elkezdtem sminkelni, nem voltak még divatban a smink blogok, nem is neteztem még, lépésről-lépésre fotókról, videókról meg ne is beszéljünk. Amit magazinokban láttam, azt próbáltam leutánozni, fejben tartva azt a kevés sminktippet, amik akkor eljutottak az emberhez. Elméletben már sok minden megvan, de még van mit tanulnom. Rengeteg sminkes képet mentek le az inspirációs mappámba. És van jó pár dolog, amit kipróbálni sem fogok, nemhogy energiát áldozni a megtanulására, egyszerűen azért, mert nincs rá szükségem, ilyen pl. a szemöldökrajzolás.

2012. december 17., hétfő

30 napos smink kihívás - #1

When did you start putting on makeup?

Napi szinten középiskolás koromban kezdtem el sminkelni, de alkalmanként, sulin kívül persze előfordult előbb is. Gimi másodikra mindennap full smink volt rajtam, és rettenetesen háklis is voltam rá, aztán ez elmúlt, és most szerintem teljesen normális módon és mértékben csinálom. A stílusom és az önkifejezésem részének tartom, és van is egy minimum szint, amit igénylek, ha kimozdulok itthonról, de nem dől össze a világ, ha nincs időm annál többre.

30 napos smink kihívás

Gondoltam, legyen egy ilyen is. Úgyis mindenes blogként üzemelek... :) és kevesebb az ihletem is mostanában. Azt hiszem, nem titok, hogy szeretem sminkelni magam, szeretek a témával foglalkozni, és újat tanulni, ezért régebb óta szerettem volna egy hasonló kihívást csinálni - mennyire ostoba szó ez, a magyarban furán hangzik erre a jelenségre. A kép tumblr-ről származik, és ahogy tanulmányoztam különböző sminkes kihívásokat, jó néhányban ugyanezek a kérdések. A kép csak ide lesz kitéve. Aki szereti az ilyesmit, és kedvet érez hozzá, lopja bátran.

2012. december 7., péntek

Babasampon

A váltás oka, hogy a hajam megunta az előzőt, és hogy elég érzékeny a fejbőröm mostanában. Uramnak vettünk ilyet, amire rájártam, megszerettem, és beújítottam egyet magamnak is. Nagyon bejönnek ezek a Babylove termékek, marha jók az összetevők, nevetségesen olcsón.
Annyi pozitívuma már van, az előzővel szemben, hogy isteni az illata. Ilyen parfümös-babás, kellemes. A másik, hogy nagyon jól puhítja a hajam, míg az előző inkább csak a tisztításra ment. Most egy darabig elleszek ezzel, aztán esetleg váltásban használom őket, még mindig nem tervezek specifikusabb samponhasználatot.



2012. november 27., kedd

Szegecses gyűrűk

Amikor ezek a gyűrűk készültek, pontosan az történt, amit a legjobban szeretek az alkotásban: ültem, előttem az alapanyagok, és csak néztem őket, majd belém csapott a felismerés. Ilyenkor érzem igazán kreatívnak magam, imádok olyasmit is megvalósítani, aminek az ötletét máshol láttam, de ez, ez az igazi.




Az első darab némileg közveszélyes lett, de ennyi talán belefér. A második egyszerűbb, hordhatóbb. Mindkét szegecsfajtát imádom, ebből a nagyból még régebben vettem és ott már nem lehet kapni, úgyhogy fogalmam sincs, hol szerzek be utánpótlást, ha elfogynak... De mindenképpen szeretnék még egyet csinálni, jól mutatna egy-egy mindkét kezemen. Van benne valami rusztikus. A kisebb, csúcsosabb szegecs a pécsi bőrboltból van, még vissza fogok menni pár darabért. 



Ó, és van saját, külön bejáratú fogóm ^^ az eurós boltban láttam meg, olcsó volt, és egyszerűen csodás, hogy van egy, ami csak az enyém.

2012. november 20., kedd

Inspirálódok

Találtam két rendkívül klassz és kreatív blogot, egyszerűen lenyűgöző ötleteket találtam náluk.
Íme egy-egy kedvenc tőlük:
http://www.studs-and-pearls.com/2012/02/diy-draped-chain-and-stud-necklace.html
http://www.sylandsam.com/2012/05/diy-designer-camera-strap.html
Érdemes náluk körbenézni, körülbelül elbújhatok mellettük, rendkívül jó, valóban egyedi alkotásokat láttam ezeknél a lányoknál.

És akkor még pár link, mert ezek is nagyon tetszősek:
http://kittehscupcakes.blogspot.hu/2011/06/diy-studded-fanny-pack.html
http://apair-andaspare.blogspot.hu/2011/08/j-brand-collaboration-jason-wu-inspired.html
http://www.ourinstantlife.com/2012/11/inspiracio-csipke-disziteses-sal.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+InstantLife+%28Instant+Life%29

2012. november 11., vasárnap

Csak hogy egy picit a suliról is írjak: tudok formalizálni! Nem túl nehéz dolog a nyelvi logika, de azért némi érzék nem árt hozzá, és úgy tűnik, nekem jutott belőle. Kis sikerélmény mára.

2012. november 10., szombat

Törzsi fúziós hastánc

Még az őszi szünetben szörfölgettem, tánclehetőségeket keresgélve a városban, és megtaláltam a jógaoktatóm honlapját. Nem is tudtam, hogy oktat hastáncot is. Nem semmi eredményei vannak. Arra gondoltam, megkörnyékezem, nem mintha a hastánc az én műfajom lenne, de ő csak jártasabb úgy egyáltalán a témában, mint én, és tud ajánlani valamit vagy valakit.
Erre, a legutóbbi óra végén bejelentette, hogy jövő héten indít kezdő hastánc csoportot. Ha ez nem égi jel, akkor semmi... nem hiszek semmiben, ami küldhetne jeleket, de abban igen, hogy az élet néha elénk dob olyan lehetőségeket, amiket hülye lenne az ember nem észrevenni. Semmit sem veszíthetek azzal, ha elmegyek az első órára. Max nem tetszik. Ha igen, de mégsem az igazi, akkor pedig megismerkedtem valami új dologgal.
Az én szívszerelmem a kortárs tánc, fogalmam sincs, magamévá tudnám-e tenni ezt a dolgot, de nézegetve a képeket a mozdulatokról, valami őrjítő, nagyon tetszik. És szeretném is csinálni, nagyon.

2012. november 8., csütörtök


Isten éltessen, Stoker bácsi! Ez a kép sokkal jobb, mint a tavalyi.

2012. november 6., kedd

Magyarázat

Már régóta szerettem volna egy keresztnevet is. Ugyanis a stenonis vezetéknév, méghozzá egy férfi karakter vezetékneve. Majd egyszer írok róla. Az ő nevét választottam az első netes nickemhez, és azóta is mindenhol használom. A teljes nevét azonban nem akartam magamra aggatni. A karakterrel nagyon durván tudok azonosulni, annak ellenére, hogy férfi... Freud bácsinak biztos lenne ehhez néhány keresetlen szava. Éppen emiatt nem is izgat, hogy a keresztnevet is egy férfi karakter után választottam. Nem mintha így terveztem volna, többször tűnődtem már akár a saját nevem változatain is, de egyik sem hangzott végül jól.
Nuada herceg a Hellboy II főgonosza, és bár a filmért nem vagyok úgy oda, mint azért a könyvért, amelyben Stenonis szerepel, mégis elsőre megfogott ez az alak. Tünde, és valahogy más, mint a fantasyk tündéi, a karakter egészen összetett, és hasonlít egy kicsit Stenonisra. Azért választottam ezt a képet, mert ezen a kisugárzása is totál olyan. Harcos, aki nem is igazán gonosz, inkább csak sötétek a motivációi. Nuadának van egy ikertestvére, egy nő, és talán ez is hozzátett ahhoz, hogy a magaménak érezzem.
Egy kicsit olyan vagyok most, mint Stephanie a Skrupulus Fondorban.


2012. október 31., szerda

Újabb textilfestett póló

Az eddigi legbonyolultabb mintám. A sablon készítésekor egy kicsit egyszerűsítettem is rajta (a csuklóknál). Nagyon sokat dolgoztam vele, igyekeztem az első réteget minél pontosabban felfesteni, majd a másodikkal is aprólékos voltam, nehéz lett volna javítgatni. Aztán még egy kis festék, csak hogy egyenletes legyen a szín... Nem is tudom pontosan, mennyi időbe került... egy reklám, egy sorozatepizód, még egy reklám, még egy sorozatepizód, majd még egy kis reklám, asszem. De megérte, nagyon tetszik az eredmény.


A kedvesem segített megállapítani, megfelelő-e a kezek mérete, és hogy pontosan hol is legyenek. Khm. Végül kb fél centivel kerültek lejjebb, mint terveztem, de egyáltalán nem baj, sőt... Olyan, mintha alátámasztanának, ami optikailag nem is jön rosszul. (Hadd ne fejtsem ki :D talán látszik is.)


Elképesztő egyébként, mennyit beszívott az anyag a festékből. Szinte megette az első ecsetvonásokat. Alapvetően ez a fehér árnyalat üt át a legjobban az anyagokon, bár lehet, hogy a szín eleve több réteget igényel, és emiatt van. Mindegy is, csak egy észrevétel.

Később csinálunk majd egy pólót az uramnak, de más csontos dolog most nincs terítéken. Illetve gondolkodok egy hosszú ujjú felsőben, bordákkal, csigolyákkal, karokkal, de annyi minden jár a fejemben, nem kristályosodott még ki.

2012. október 30., kedd

A napokban szerintem megint megcsinálom ezt a manikűrt:
http://themoonmaiden-blix.blogspot.hu/2011/10/notd-bloody-halloween-nails-with-orly.html
Tavaly Halloween környékén is ilyen volt (talán be is linkeltem, nem tudom...), anyum szerint szép ugyan, de undorító. És pontosan ez a lényeg. Amitől pedig még jobb az egész, hogy nagyon egyszerű. Tényleg, és ez így mind zseniálissá teszi szerintem.

2012. október 28., vasárnap

Babaolaj

Ő nem volt betervezve. Aztán megszerettem, és sokat is használom. Nagyon sokoldalú.


2012. október 15., hétfő

Láncos haj... bizgentyű

Nem tudom, mi ennek a tisztességes neve... A lényeg, hogy a mai napot sem töltöttem tétlenül. Egyáltalán nem volt betervezve ez az izé, valami tök mást akartam a lánccal, de aztán homlokon csókolt a Múzsa, és megszületett ő. Nem volt nagy munka igazából.

oltári művészi kép ismét, most már talán illenék nem telefonnal ügyködni

Mutatom, hogy végülis hogyan gondoltam őt használni:


nem tudom, mennyire látszik, de pöppet kitekertem magam

Kéne később bonyolultabb fajtát is csinálni, egyelőre ennyit szerettem volna. Lehetne mindkét végén fésűcske, de akkor szükségem lenne még egy kézre az applikálásához, és így tutira az én frizuráimra van szabva. Hercegnős, de metálos verzióban, szerintem tök jó.

2012. október 13., szombat

Előzetes

A hétvégén, pihenésképpen sablonokat gyártok. Hihetetlen, mennyire hosszadalmas munka, de sok tervem van, és azokhoz muszáj. Még mindig nonfiguratív művész vagyok... Meg is osztom őket:


Forrást nem tudok írni, bepötyögtem szépen a keresőszavaimat a gúgli képkeresőjébe (skeleton hands, vampire lips satöbbi), aztán mazsoláztam a találatok között. Most egy kicsit leálltam a varrogatással, nem arrafelé húz az ihlet, de kezd megint piszkálni a gondolata, úgyhogy talán lassan visszatérek hozzá is.

2012. október 10., szerda

Ó, hát rengeteg minden történt itt, amíg inaktívkodtam, csak amikor épp van rá kapacitásom, hogy leüljek bejegyezni, pont nem jön az ihlet....
Történt, hogy voltam ortopédián (kétszer, külön helyen, majd erről később, csodálatos sztori), kiderült végre, mi van, lassan talán használni is tudom a lábam. De a fogorvosnál is lesz pár köröm, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.
Voltunk City Adventure-ön, ami valami iszonyat durva volt, kicsit sem vagyunk őrültek, de hát kaland, na. Erről is majd... és az egyik pajti standup-ol mostanság, és tök jól csinálja.
Meg az egyetem megy, dübörög, próbálom tartani a ritmust, egyelőre sikerrel.
És istenkirály filmeket néztem mostanság, és vettem tintaszínű szemhéjtust (féláron), meg vagyok halva tőle, meg lett katonai stílusú blézerem meg kabátom, szóval kicsi szívem odáig van meg vissza. És Dalriadát hallgatok folyamatosan, amikor meg épp nem, akkor The Crow OST-ot, meg ... meg láttam a hópárduc kölyköket, és júúúj *.*
Heti egyszer pedig jógázok.

2012. október 1., hétfő

"Gondolatok a könyvtárban"

Az jutott eszembe, már nem először, hogy naplót kéne írnom. Próbáltam régebben, és nem ment, de akkor még fel sem merült bennem, hogy egyszer történeti forrássá válhat... Hiszen egyszer a huszonegyedik század is történelem lesz, világválsággal, környezetvédelemmel, katasztrófákkal, hogy a magyar politikát ne is említsük... máris annyi minden történt az életem során, amit egyszer a jövőben kutatni fognak, és én nem írtam le őket.
Egészen más lenne ez a blogolás is, ha lenne mögötte mire támaszkodni, és nem dilemmáznék annyit azon, mit írok le ide egyáltalán.

2012. szeptember 30., vasárnap

Meg akartam venni az októberi Glamour-t a kuponokért, de nem igazán akarok megint nősténysoviniszta magazint látni a szobámban. A legutóbbi alkalommal elég sokat szörnyülködtem. A divattippeket nem az én pénztárcámra és ízlésemre szabták. A tesztek totál hülyeségek, a bármilyen tippek használhatatlanok, és a lap felét reklámok töltik ki. Nem mellesleg totál hülyének nézik az ember lányát.
Az uram azt mondta, a férfimagazinok sem jobbak, csak hát azokban vannak meztelen csajok. Na épp ez az... ezekben a szarokban még meztelen pasik sincsenek.

2012. szeptember 23., vasárnap

Zabkása

A zab jó. Na nyilván nem csodaszer, de jótékony hatással van a szervezetre. Csökkenti a koleszterinszintet, rendben tartja a vércukorszintet, vérnyomást, helyre rakja az emésztést és a gyomorsavtermelést. Nyilván ezekre az a legjobb megoldás, ha odafigyelünk és minél egészségesebben étkezünk, és nem is kizárólag a zab képes ilyen hatásra. De a zabkása nagyon finom, érdemes megkóstolni, és egészségesebb, mint a legtöbb reggelinek szánt cukros izé. (Én spec azokat is szeretem.) Eleinte nem volt szimpatikus, de mostanra nagyon megszerettem.

A zabkása leginkább zabpehelyből és tejből áll.
Többféle zabpehely létezik, mi ún. lágyat szoktunk venni, de ha főzi az ember, akkor kb teljesen mindegy. Lehet mikrózni, és lehet rendesen összefőzni is, érdemesebb az utóbbi mellett dönteni, jobban látja az ember, hogy mit csinál, és semmivel sem tart tovább. Erre csak mostanában jöttem rá én is. Sőt, a mikrózás abból a szempontból macerásabb is, hogy ugyan egy tálkában van a pehely és a tej, ezzel könnyebb belőni az adagot, de állandóan ki kell venni, és meg kell keverni, szóval nem gyorsabb a dolog. Nekem ez a tapasztalatom, és az is, hogy főzve jobb az állaga.

Vannak mindenféle kásareceptek a neten, de a lényege mindnek az, hogy kb kétszer annyi tejet igényel, mint pelyhet. Hogyha egy csészével, vagy a tálkával méricskélünk, amiből enni fogjuk, akkor kb jó kell, hogy legyen. Nem sok dolgot főzök szemre, ez még nekem is megy. Megmelegítjük a tejet, majd mielőtt még forrni kezdene, beleszórjuk a pelyhet, és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve összefőzzük. A kevergetésben rejlik a titok nyitja, ezért is jobb így csinálni, mint mikrózni. Addig kavarjuk, amíg kicsit be nem sűrűsödik, tényleg gyorsan megvan. Meg is lehet sózni egy picit, én spec nem szoktam.

Lehet enni mindenfélével, de a lényeg, hogy még melegen faljuk be, úgy az igazi. Én lekvárral vagy mézzel szoktam (eperlekvárral isteni), az uram kakaóporral, azt olvastam nagyon finom fahéjjal és magvakkal is. Ha valaki szereti az aszalt gyümölcsöt, azzal is biztos jó.

A plusz pedig a dologban, hogy igazán laktató, sokáig tartó teltségérzetet ad, és elég energiát is ebédidőig.

2012. szeptember 18., kedd

Ja, és ma az egyetem parkos részén láttam egy mókust *.*

Még régebben sikerült normális anyagú és szabású fekete nadrágot vennem magamnak. Ez elég nagy szó, ugyanis baromi sovány vagyok, és mindig is nehéz volt rám jó nadrágot találni. Az utóbbi időben megjelenő csőnadrág divat tovább nehezíti a dolgot, mert egyáltalán nem tetszik, nem is áll jól (mint kb senkinek, de mindegy), mindig is az enyhén trapézos fazonra voksoltam. Egyrészt, mert tetszik, jól mutat rajtam, másrészt én így őrzöm magamban a hippit. A Takko-ban sikerül rálelni a megfelelő darabra, és annyira bejött, hogy rögtön vettem kettőt is. Ugyan egyértelműen látszott, hogy kell hozzá öv, de ezt már megszoktam. A mai napig a szekrényben csücsült egyikük, aztán úgy voltam vele, hogy ne öregedjen ott magában az anyag, elkezdem ezt is hordani. És mintha egy számmal kisebb lenne... tökéletesen passzentos, nem kell hozzá öv, feszül, ami a párjáról így nem mondható el. Ugyanakkorák, tutira. Döbbenet.
Ezentúl minden nadrágomat bedobom pár hónapra a szekrénybe, hátha megijednek, vagy a bent lakó manók bevesznek belőlük kicsit.

2012. szeptember 11., kedd

"A szívem egy nagy harangvirág...

S finom remegések: az erőm."
Ez az ősz most nem hozott extra energiát. Sőt. Kevésbé vagyok a topon, mint vártam, de majd lesz téve ellene. Egy picit könnyebb lenne, ha jól kiírnám magamból, ami bánt, de nem akarom. Talán naplót kéne írnom... most a terveim tartják bennem a lelket.
Amúgy nincs baj. Nincs semmi baj. Csak sok a filóznivaló, a tisztáznivaló magamban, és sok a rémálom.
Ennyi.

2012. szeptember 7., péntek

Felmerülhet a kérdés, hogy ennek a natúrra váltásnak, vagy legalábbis a minél természetesebb összetevők utáni kutatásnak mennyi értelme van. Hogy csak egy hóbort, amivel legalább elfoglalom magam, vagy tényleg van eredménye annak, hogy más kozmetikumokat használok. Legalábbis én feltenném. Szóval egy amolyan féléves összegzést gondoltam írni a témában, vagyis a saját tapasztalataimról.


2012. szeptember 6., csütörtök

SZIT

Nagyon régen nem töltöttem baráti társaságos-iddogálós estét a Szent István-téren. Ez a hely inkább olyan középsulis fílinget áraszt magából, és amióta különösen nem szeretik a köztéren ivást, nem is alakult úgy, hogy bárkivel is kijárjak. A csoporttársaimmal amúgy is inkább az egyetem közelében szoktunk mozogni. De nagyon jó ötlet volt kiülni, jól éreztük magunkat. Közvetlen volt, mivel semmi kocsmazaj, és tulajdonképpen olcsóbb is. Kellemes este volt.
Ami nagyon vicces, majd kissé aggasztó lett az idő múlásával, az egy ultra részeg fazon volt, pár paddal odébb foglalt helyet. Eleinte a szökőkúttal veszekedett, ordítozott. Mivel amaz visszhangozva visszapofázott neki. Majd, nem tudom, ehhez milyen állapotra van szükség, mindenesetre az általa produkált folyamatot elneveztük légszexnek... különféle pózokban, komolyan. Visítva röhögtünk, egészen addig, amíg észrevett minket, és velünk is nekiállt üvöltözni. Amikor elkezdett közeledni, ketten felpattantunk, és becéloztuk a köztereseket.
Merthogy a tér felsőbb részén jelen voltak ők is, és ez az, ami igazán kikívánkozott belőlem. Láttuk már őket előbb is, tartottunk is tőle, hogy esetleg elküldenek, de semmi ilyesmi nem volt. Valószínűleg a Székesegyházat rongálni kívánókat fülelték volna le, amikor a srácok könnyítettek magukon, figyelték is őket, nem a Bazilika falán teszik-e ezt. Semmi egyéb konfrontáció nem volt. Aztán, amikor a már említett fazon megindult felénk, gondoltuk, ideje igénybe venni őket, és totál pozitív volt az egész kommunikáció velük, és az is, ahogy tették a dolgukat. Odamentünk, elmondtuk, mi a helyzet, már keltek is fel, kérdezték, hogy csak ittas-e, vagy gyanítunk drogot is, odamentek hozzá és elküldték. Később még párszor körbejártak, majd amikor egy óra múlva hősünk vissza akart térni, már szólni sem kellett nekik. Mi pedig nem érdekeltünk őket különösebben, de szóba került, hogy hát ja, láttak minket, de hát nem csináltunk végül is semmi rosszat, nyugiban elvoltunk, oké. Nem voltunk hangosak, nem rongáltunk, és úgy voltak vele, hadd csináljuk. Szóval az egész hozzáállásuk olyan szimpatikus volt. És sajnáltam őket, mert úgy nézett ki, egész éjjel ott kell lenniük. Nem egy álommeló.
Pláne, hogy egy darab használható wc nincs a környéken. Igen, nekünk is problémás volt. Van ugyan ott nyilvános wc, azonban azt estére lezárják. Semmi baj, menjünk odébb, ott van egy automata wc, bedobja az ember a pénzt, és azzal nyílik, ergó még alkalmazott sem kell hozzá. Az sem működött, a környező helyeken pedig fogyasztani is kéne. És ez néha nappal is ugyanúgy gondot okoz. Szóval az ember oldja meg, és lányként találjon valami diszkrét sötét sarkot a környéken, elvégre a püspöki palota melletti várárok még romantikus is.

2012. szeptember 4., kedd

Az első hét olyan jó. Jó visszatérni ebbe a forgatagba, bent lenni újra ebben a közegben. Leülni és jegyzetelni, rákészülni az új félévre. És az első hét mindig olyan a végig nem tartott órákkal, mintha a tanáraink partnerek lennének abban, hogy visszarázódjunk a dolgok menetébe. Csak a követelményeket látva felsejlő pánikot kell leküzdeni.

2012. szeptember 3., hétfő

Úgy tűnik, az acélos bőrbakancs szereti a sminklemosó kendőt. Mondjuk a méhviaszos ápolókrémet jobban, de végszükség esetén a sikálás-pucolás-fényezés kombó helyett megteszi. A napokban is tanultunk valamit.

2012. szeptember 1., szombat

Fantasztikus érzés a női lélek számára, mikor azért kell rendet rakni a szekrényekben, mert nem férnek el a ruhák egymástól...

2012. augusztus 31., péntek

Wishlist







Ezekre most tényleg szükségem van. A bőrzakóm elöregedett, megengedem neki, mert már cirka nyolc éve hordom, előtte anyum is hordta, aki pedig használtan kapta. Nem gyenge, de attól még kell új. Bokacsizmám/elegáns bakancsom nincs, ennek és egy középméretű normális táskának a hiányát túl régóta érzem. Az ecsettel azóta szemezek, mióta megjelent, de mindig elodáztam, aztán az utóbbi napokban végképp körvonalazódott, hogy kell. A babakencém elfogyott, ennek a testápolónak igen jók az összetevői, majd meglátjuk. A piros szemsmink pedig szívszerelem nálam, szóval vadászok az elérhető darabokra, ő is az enyém lesz, és kész.
Jól megmagyaráztam? Hmm, magamnak biztosan.

Meg amúgy tök jó lenne, ha tudnék fotosoppal összeeszkábálni több képet egyre, mert ez így elég gáz.

2012. augusztus 30., csütörtök

Kurzusfelvétel

Olyan szinten profin vettem fel a tárgyaimat, hogy az valami csuda. Lehet, hogy szeret az etr, vagy nem tudom. Csak egy tárgyat nem tudtam felvenni, mert képzésenként csak x-et lehet egy nap, és ő már nem fért bele. De előadás, úgyhogy nem para. Meg a vizsgakurzusokat, mert azokon még filózok. Minden szemináriumra bekerültem, ahova akartam, olyan időpontokra, amilyenekre akartam, és az órarendem is egész jónak tűnik... iszonyatosan büszke vagyok magamra.

2012. augusztus 27., hétfő

Lelle

Ahogy azt summázva összefoglaltuk:

 odaértünk, sátrat állítottunk, elmentünk boltba, ittunk, lementünk a partra, éjszakai fürdőzés, ittunk, visszasétáltunk, ittunk, alvás,

 reggeli, lementünk a partra, közben ittunk, odalent is ittunk, isteni finom ebéd, ittunk, elmentünk boltba, összecihelődtünk, go át Boglárra, ott is ittunk, egy kis szolid duhajkodás, visszavonatoztunk, vacsi, összecihelődtünk, go át Siófokra, már útközben ittunk, hardcore duhajkodás, reggeli vonattal vissza,

kóma, reggel szenvedés, uccu le a partra, még egy kis szenvedés, kis hami a szálláson, majd szieszta, ittunk, este kajafőzés, ittunk, éjszakai fürdőzés második kör, ittunk, alvás, reggel sátorbontás, könnyes búcsú.

Hatan-heten voltunk, és ugyan hiányoltam pár embert, de ezt leszámítva talán nem is baj, hogy nem voltunk sokan. Így igazán spontán jöhettek a dolgok. A vendéglátónk kitűnő házigazda, kocsival jött értünk, hogy ne kelljen cipelnünk a holminkat, palacsintával orvosolta másnapos pocinkat, szóval igazi tündér volt, drága anyukájával együtt. Ettünk répalekvárt, kóstoltunk muskat otonel-t, felültünk Bogláron egy kis cuki hintára, történészre ittuk magunkat párszor, partiztunk egy jó nagyot, utolsó este parázsban sült vacsit ettünk, egyszóval: nyaraltunk. Nem kicsit. A Balaton konkrétan húgymeleg volt, legalábbis nappal, és láttunk még pár hullócsillagot. Az utak sem voltak unalmasak: odafelé felszállt egy bácsi a buszra, picit ittasan, de szerencsére csak énekelgetett... a sofőr azért röhögve hátrasandított néha, hogy minden oké-e. Siófokról hazafelé meg, direkt elővettem a jegyem, majd azt szorongatva eldőltem aludni, de a kaller csak felébresztett, morci voltam rá. A répalekvárról pedig meg nem mondanám, hogy répa, érdekes barackíze volt, bár kissé morbid a dolog. A sátortáborunk pedig egyszerűen tökéletes volt. 
Egész nyáron nem röhögtem annyit, mint abban a pár napban. Hihetetlenül jó volt. Természetesen a többiek orra alá fogjuk dörgölni, mennyire jól szórakoztunk.

Néhány kép, csak az életérzés kedvéért:




Mert augusztus 20, a barátok karácsonya.

Vajon az működik, hogy csillámport szórok a száradó textilfestékre? Nyilván meg lehet csinálni, de nem annyira élvezném, ha mosás után az összes fekete ruhám tündökölne.

Textilfestés - második kör

Ezt egy amolyan tutorial bejegyzésnek szántam, csináltam fázisfotókat, meg minden, de még mindig telefonnal, szóval a képek egyenesen förtelmesek. Tényleg. Úgyhogy csak a végeredményről hoztam képet:


Erre a pólóra eredetileg denevérszárnyakat szántam, de ahogy nézegettem, nem tűnt olyan jó ötletnek, féltem, hogy mégsem nézne ki olyan jól. Aztán addig filóztam, amíg eszembe jutott ez. Csináltam sablont, de végül csak az első vonalakhoz kellett, a többi már ment szabad kézzel. Egy másik alkalommal talán karcsúsítottra csinálom a mintát, de így is nagyon állat lett, mindenki csak dicséri.

És frissítettem az első kört is. Tiszta rock and roll.

2012. augusztus 25., szombat

Mucha-kiállítás

Avagy tegnapelőtti anyalánya program.


Szeretem a szecessziót, és szerintem nincs ember, akire Alfons Mucha indás-kacsos, érzéki nőalakjai ne lennének valamilyen hatással. Az elmúlt hónapban Pécsen látható gyűjtemény egy magángyűjtő kollekciója. Az ő, illetve a kiállítás célja az volt, hogy megmutassák, nem csak az, az ikonikus plakátokat festő Mucha létezett, hanem hogy a művészete igen sokoldalú, és hogy ezt a páratlan látványvilágot számtalan formában volt képes a világ elé tárni.
Szerintem ez sikerült is. Egy olyan művész alakja bontakozott ki előttem, aki nem egy padlásszobába zárkózva imádkozik, hogy valaki felfedezze, tudjon rendesen dolgozni a képein, és hogy ne kelljen kuporgatnia a pénzét. Hanem hajlandó kicsiben kezdeni, nem derogál neki étlapokat vagy meghívókat, ékszereket tervezni. Később pedig igenis övé a világsiker. Igen, valaki meg tudta csinálni.



A plakátképek mellett láttunk ceruza- és széntanulmányokat, néhány portrét, újságcímlapokat, illusztrációkat, és történelmi festményeket. Utóbbiak tetszettek a legjobban. Megörökítette többek között azt a jelenetet, amikor a magyar rendek életüket és vérüket ajánlották Treska néniért. A kis József is ott van a képen, mintha ott mutatta volna be (de nem). Be akartam szúrni, de az istenért nem találom. Ilyenkor bezzeg cserben hagyja az embert a világháló.
Szóval klassz volt, na.


2012. augusztus 24., péntek

Nem tűntem ám el... vagyok, élek, csak ki kellett pihenni ezt a fergeteges hétvégét. El se tudom mondani, mennyire jó volt. Egyelőre az itthoniaknak is bizonyos időközönként köpködöm fel az újabb infókat. De azért majd később megpróbálom.

2012. augusztus 17., péntek

BalCSI

Ha minden jól megy, holnaptól a hétvégét Lellén fogom tölteni a pokémonokkal (csoporttársaim). Nem leszünk sokan, ami miatt elég morc vagyok, direkt már májusban szó volt róla, nem hiszem el, hogy nem lehetett időt (és pénzt) szakítani rá. Úgy értem, nem tudom, mikor kéne valamit megbeszélni, hogy működjön, ha nem hónapokkal előtte. Na mindegy.
Sátrazós banzáj lesz, de házközelben, úgyhogy egész kényelmes lesz a dolog. Tele lesz a környék ingyenes programokkal, úgyhogy kellően előjöhet belőlünk a partiarc.
Várom már nagyon. Úgyhogy este pakolás.

Annyira hiányoznak. Legszívesebben haza sem jönnék.

Sem vashiányos, sem durván vérszegény nem vagyok. Jelenleg legalábbis. Hurrá, ez egész megnyugtató. Bár azt nem értem, miért van még mindig hullaszínem. Szerintem nem vészes, de rendszeresen megjegyzi valaki. És a vérnyomásom is a béka popsija alatt. Viszont még sok is a vasam, szóval ne nagyon szedjen az ember csak úgy önszorgalomból ezt-azt, mert még össze is szidja a doki. Az új ukáz szerint B-komplexet szedjek. Egész jól hangzik, remélem, legalább nem fog úgy hullani a hajam, mint egy vedlő macska szőre.

2012. augusztus 16., csütörtök

Rókus Kisvendéglő

Bezár a törzshelyünk... Sírni fogok. Valószínűleg nem normális dolog, de ha arra gondolok, hogy nem fogjuk itt nyitni a következő félévet, nekem tényleg sírhatnékom van.

Mindig vágytam arra, hogy legyen törzshelyem. Hogy használhassam ezt a szót, és legyen nekem is olyanom, amit ez a fogalom takar.
Nem csak egyszerűen berúgni jártunk oda. Nem. De tény, hogy számomra így kezdődött velük minden. Nem voltam gólyatáborban, az orientációs nap estéjén, az első közös bulinkon még csak két embert ismertem, egyikük nem is volt ott... leültettek, beszélgettünk, zárásig megalapoztuk az este alaphangulatát, aztán bizony becsíptünk, egy kicsit. Persze mindenkit még nem ismertem meg ekkor, de eleinte rengeteget jártunk le, eleinte egész sokan. Aztán szép lassan maradt a kemény mag, egy igazán családias baráti csapat, akik gyakran összejártak ott, és mindig örültek, ha a többiek is csatlakoztak.
Nem csak este voltunk ott. Ha elmentem az utcán, gyakran találtam ott valakit közülünk. Oda jártunk kávézni, ha volt egy kis szünetünk. Ha el akartunk lógni egy förtelmesen unalmas előadást. Ha csak régen tudtunk jót beszélgetni, és már nagyon igényeltük egymás társaságát a sulin kívül is. Gyakran ott ettünk. Ott tanultunk a kiülős részen. Nem fogom elfelejteni, mennyire jó volt betérni oda, akár vizsga előtt még egyszer együtt átnézni a jegyzeteket, akár vizsga után, megkönnyebbülten vagy épp letörten.
Csapatnyian, és néha kettesben-hármasban. Duhajkodni vagy lelkizni. Ha arról volt szó, hogy beülünk valahova, az első lehetőség ez a hely volt. R7t - tali hétkor a rókában.
Hiányozni fognak a színes terítős asztalkák, a csocsóasztalok, az olcsó kancsófröccs, és az aranyos személyzet. Azt hiszem, szerettek ott minket.
Persze, van más kocsma is a környéken, de egyik sem hasonló. Nem találunk még egy ilyet. Barátságok, aranyköpések, minimum a diplomáig érvényes poénok és ugratások születtek itt. Hihetetlen, mennyit látott belőlünk ez a hely.

Itt ismertem meg a páromat...

2012. augusztus 15., szerda

Eü - folytatás

Tegnap voltam a dokimnál. Őt szeretem, és az asszisztensnőt is. Nagyon kedvesek, udvariasak és értenek is ahhoz, amit csinálnak. Meghallgatta a panaszomat, alaposan végigtapperolta a lábamat, kikérdezett, és az én kérdéseimre is válaszolt. Elmondta, ő mire gyanakszik, és nem írt fel gyógyszert, csak egy bitang erős kenőcsöt, illetve beutalt az ortopédiára. Meg a laborba is, egy vérvétel nem fog ártani, ha már megint vashiányosnak tűnök. Elégedetten jöttem ki.

Ma a vérvételen is minden rendben ment. Úgy mentem oda, hogy fogalmam sem volt, azonnal lecsapolnak-e, vagy később kell visszamennem, szóval nem ettem inkább semmit. Azonnal kaptam egy sorszámot, és max félóra várakozás után már mentem is be. Ez a rendszer egészen flottul működik, egyszerre három-öt-nyolc pácienst hívnak be, amíg a vizeletmintákat intézik, három vérvétel már meg is van, gyorsak és hatékonyak. Velem is hamar végeztek, egyáltalán nem fájt, mindenki normálisan viselkedett, kedvesek voltak és tapintatosak is, simán odébb küldték azokat, akik nem bírták kivárni a sorukat. Mi az már, hogy más vérvételét kukkolják, hát kérem szépen. A leletekért nem kell visszamennem, holnap átküldik a dokimnak. Helyes. Szóval, kilencre értem oda, tízkor pedig már szálltam le a buszról hazafelé, ami azt jelenit, hogy háromnegyed óra alatt kész volt a dolog, ez szerintem nagyon jó. Innen is elégedetten jöttem ki.

És ez az, ami annyira gáz. Ennek az elégedett, nyugodt biztonságérzetnek, hogy igen, hatékonyak és jól elláttak, ennek természetesnek kéne lennie.
Az ortopédiára meg csak szeptemberre kaptam időpontot...

2012. augusztus 9., csütörtök

Babakence

A kedvenc általános kencém, a szerintem legjobb hidratáló a világon a Nivea Soft. Volt. Könnyű, kellemes illatú, hamar beszívódik, univerzális, satöbbi. Csak aztán felfigyeltem az összetevőire, és kiderült, hogy komplett vegyi fegyver. Elhasználtam, de meg kellett találnom az utódját.

Stephanie Meyer: A burok

Igen, a Twilight írónője, de ne legyünk előítéletesek... kac-kac. Ez egészen más jellegű, mondhatni sci-fi, bár tény, hogy a stílusából nem bújik ki, nagyon hasonlóak a romantikus megnyilvánulásai, de szerintem ez nem akkora gond.


A cím... nem biztos, hogy én ezt adtam volna a magyar kiadásnak. Eredetileg The Host. Értem, hogy miért burok, de valahogy szerintem nem az igazi. Nem akarom levezetni az egész eszmefuttatást róla, mert egy csomó poént lelőnék, végül is nem hangzik rosszul, meg legalább elgondolkodtatott. A borító klassz, adja.
A téma nagyon jó. Nagyon kreatív. Ami azért kockázatos, hiszen a csillogó vámpír is egy kreatív ötlet, csak rosszul sült el (nagyon rosszul). De ez jó, egyáltalán nem nyálas vagy gáz, érdemes elolvasni, nekem tetszett.

Szóval. A Föld egy új faj megszállása alatt áll. (Nem derül ki, mikor.) Szimbióták, gazdatestre van szükségük, és a terjeszkedés igen gyorsan megy. Maradtak még ellenállók, de nem tudni mennyien, egymásról sem tudnak sokat, és az új faj Hajtói természetesen vadásznak rájuk. Egyébiránt nagyon kedves és fejlett lényekről van szó, szelídek, békések, társaságszeretőek, és semmi, de semmi erőszak nincs bennük. Lelkeknek hívják őket, vagyis inkább magukat - az emberek parazitaként beszélnek róluk. A főszereplő, illetve az egyik főszereplő, egy ilyen lélek, a neve Vándor. Nem akarok sokat írni róla, mert bár hihetetlen személyisége és múltja van, nem akarom elszpojlerezni. A lényeg, hogy kicsit más, mint a többiek, és ragaszkodik egy felnőtt gazdatesthez, így hát megkapja másik főszereplőnket, Melanie-t. A lány keresett valakit, és mikor ráakadtak, inkább meghalt, mint hogy kiszedhessék belőle, hol bujkál az öccse és a szerelme. Pontosan ezt az információt szeretné megkapni Vándoron keresztül a mellé kirendelt Hajtó, aki nem mellesleg borzalmasan irritáló alak. (Ez amúgy egy társadalmi funkciót jelöl, vannak pl Gyógyítóik is.) Csakhogy az eredeti tudat ép marad, erős, és Vándor nem tudja elnyomni. Talán az ő személyiségéből is adódik, hogy befolyásolja a gazdateste, fogékony lesz a lány érzéseire, persze a viszonyuk nem indul zökkenőmentesen, és nem is lesz végig az. De megtanulnak kommunikálni és együttműködni, sőt, meg is szeretik egymást. Vándor pedig elhagyja addigi életét, és elkezd kutatni a Melanie-nak hagyott nyomok alapján, a már említett öcs és kedves után, de valami sokkal jobbat és durvábbat találnak.

Amivel nem vagyok teljesen elégedett, az a vége, az utolsó oldalak. Túlságosan látszik, hogy az írónő mennyire tökéletes, mennyire boldog végkifejletet akart, és ez nem feltétlenül baj, mert nem egy klasszikus csöpögős happy end, de egy kicsit szerintem erőltetett.

Viszont kárpótol, hogy a borítón reklámozott szerelmi háromszög, amit inkább négyszögnek mondanék, nos... nem ilyen egyszerű a dolog. Ez a másik, amit igazán kreatívnak tartok benne. A szerelem, szeretet, vágy, féltékenység, mind olyan bonyolult és összetett, mint amit ez a bonyolult és összetett helyzet megkövetel. És nem ez van igazán a középpontban, tökéletesen ki van dolgozva a többi probléma, a többi karakter, és a lelkek természete, társadalma, múltja is. Emellett egy kívülálló, békés karakter szempontjából figyelhetjük meg az emberiséget, ami szerintem nagyon érdekes, az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a regény mennyire izgalmas, és mennyire olvastatja magát.

A filmváltozatot már forgatják, és jövő húsvétra ígérik. Majd a trailerek alapján eldöntöm, megnézem-e. (Úgyis meg fogom, aztán majd nem bírok kussban maradni, és folyamatosan magyarázom majd, mi más, mint a könyvben.) A főszereplő szimpi, hasonlónak láttam lelki szemeim előtt, viszont a történet hossza miatt kételkedek is.

2012. augusztus 8., szerda

Challenge: Frankening

Akartam ezt a lakkot: feketében rengeteg vörös csillám. Iszonyatosan gyönyörű, de nem tudtam beszerezni, limitált volt, és ebay-en nagyon drága is. De most viszonylag új őrület a beauty világban a saját készítésű körömlakk. Lakkból, csillámból, szemfestékből, satöbbi. A folyamatot Frankening-nek nevezték el, ami szerintem egyenesen haláli. Mary Shelley után szabadon, mekkora már. Úgy döntöttem, megpróbálom reprodukálni, nem lehet olyan bonyolult, bár az már kiderült, hogy nagyon apró szemcséjű csillámra van szükség hozzá. Majd meglátjuk...



Ja, és hamarosan el fogom árasztani a blogot ruhafestős posztokkal.

Megszólít az éjszaka - The Mothman Prophecies

In medias res: Nem tetszett.
Ez most nem lesz egy jó ajánló, félek tele lesz szpojlerrel, mert képtelen vagyok másképp elmondani, hogy miért.
A sztori maga az, hogy adott a főszereplő, aki a feleségével autóbalesetet szenved, kiderül, hogy a nő beteg, később pedig meghal. Aztán az is kiderül, hogy látott valami furát a halála előtt. Aztán, évekkel később főszereplőnk békésen autózik éjjel, lerobban az autója, becsönget a legközelebbi házba, ahol le akarják lőni, merthogy napok óta ezt csinálj a tulaj szerint, akit már rendkívül idegesít. Az már csak hab a tortán, hogy közelében sincs a fazon az úticéljának, hanem az ország másik felébe került. Valahogy. Ez viszont nyilván nem véletlen, mert a helyiek rendszeresen látják és/vagy hallják azt az izét, vagy azokat az izéket, amiket a felesége is. Sőt, mintha a feltűnésüknek köze lenne néhány szörnyű eseményhez. Derék főszereplőnk, aki mellesleg újságíró, elkezd kutatni az ügyben, és segítségére lesz egy aranyos rendőrcsaj is.

Kiderül, hogy összefüggés tényleg van, és amiért ez tényleg ijesztő, az az, hogy a Point Pleasant-i Ohio River Bridge (Silver Bridge) valóban összedőlt, valóban emberek haltak meg ekkor, és előtte, 1966-67-ben valóban észlelték a Molyembert, ezt J. A. Keel picit kiszínezve megörökítette egy könyvben, amiből ez a film készült. Az egész marha érdekes egyébként, ha másra nem, arra jó volt a film, hogy ennek utána akarjak nézni. Persze a híd nem magától szakadt le, de a lény megjelenésére nincs elfogadható magyarázat. Ufó, mutáns, angyal, démon... Állítólag még sugárzást és állattetemeket is hagyott maga után. Azóta pedig olyan kultikus figurává vált, mint Erdélyben a vámpírok. Szobor, múzeum, fesztivál meg minden. Később is látták feltűnni a világ más tájain, katasztrófák előtt, pl a csernobili katasztrófa napján is. De hogy milyen szándékkal...? Nyilván nem minden beszámoló igaz, én is szívesebben hiszek a saját szememnek, de attól még hihetetlenül furcsa az egész.

Vissza a filmhez:
El kell ismernem, hogy a lény nagyon rémísztőre sikerült, én nem is tennék be képet róla, ha nem gond. Feláll a szőr a hátamon tőle. 
A sztori feléig pedig minden oké is. Klassz a képi világ és a zene is megfelelően hátborzongató, konkrétan fosatós félelmetes a sztori és a kivitelezés is. Aztán átvált unalmasba, nagyon unalmasba, lehet, hogy azért nem értettem mindent, mert félig aludtam a végére... De akkor is maradt bennem pár megválaszolatlan kérdés. Miért évekkel később? Értelmetlen és hatásvadász. Nem derült ki számomra, hogy mi köze volt a feleségnek a városkához, és mi az, hogy csak úgy ott terem a főszereplő? Most akkor hány ilyen izé van? Meg voltam róla győződve a film nézése közben, hogy kisebb falkányian vannak, aztán fel lettem világosítva, hogy csak egy van. És kénytelen vagyok elhinni, mert magamtól még mindig nem tiszta. És mit akar? Miért kell egy városnyi embert gyötörni, őrületbe kergetni, és párat a halálba küldeni? És Indred Cold mit akar a főszereplőtől? Miért tőle? Kicsoda ő egyáltalán? Mondjuk utóbbi már tényleg mindegy, nem lesz tőle tisztább a film. Arról ne is beszéljünk, hogy egy jobb magyar cím is elfért volna.

Lehet, hogy én voltam ritka figyelmetlen, de részemről zagyvaság az egész, ha pedig mégsem, akkor sem volt jó film.

http://transfesser.blog.hu/2012/03/29/megszolit_az_ejszaka_the_mothman_prophecies_2003
http://www.femina.hu/terasz/dokumentalt_molyember_eszlelesek_maig_nincs_magyarazat_a_leny_felbukkanasara
http://csiribuszerdekessegek.freeblog.hu/archives/2009/02/02/A_gyilkos_molyember/

2012. augusztus 6., hétfő

A magyar egészségüggyel találkozni még mindig oltári szívás.
Történt, hogy sétálok haza egy unokatesós játszóterezős délelőttről, amikor azt veszem észre, hogy fáj a bokám. Csak úgy, de rettenetesen. Oké, hazasántikáltam, borogatás, pihentetés, orvoshoz meg még nem megyek, mert elég rosszak a közvetlen és közvetett tapasztalataim is, mind az ortopédiával, mind a sebészettel kapcsolatban. Nevezetesen, ha nem üvölt a delikvens a fájdalomtól, vagy nincs háromszorosára dagadva a lába, hazaküldik azzal, hogy pihentesse, borogassa, esetleg kenje valamivel. Köszönöm szépen, ez szakvélemény nélkül is menni fog nekem, meg akkor még csak valami húzódásra gyanakodtam. Most már inkább gyulladásnak tűnik... Eltelt több, mint egy hét, és volt benne jobb periódus, de amint elkezdtem normálisan terhelni, bedurrant, és a hétvégén már megint förtelmesen fájt, úgyhogy legyen, ma felhívtam a háziorvosomat. Ja, de ha nem olyan sürgős, akkor jövő keddre tud időpontot adni... eszem megáll. Tudom, közölnöm kellett volna, hogy nem ér rá a dolog, de most minek hisztizzen az ember, nem a dokinő tehet arról, hogy mennyi betege van. Rábólintottam, aztán ha rendbe jön addig, még mindig le tudom mondani, ha meg nem, legalább van időpontom. Csodás. Az lesz még a tuti, amikor bevezetik, hogy havonta kell receptért menni, de nem is baj, majd végleg leáll a rendszer, és végleg ellehetetlenül a betegellátás, elvégre minek az nekünk.

2012. augusztus 3., péntek

Nála találtam, de át lett picit konstruálva: http://koptschek.blogspot.hu/

Melyik tantárgyból voltál jó?
Attól függ, mikor. Általánosban majdnem mindenből, a végén és a gimiben abszolút a humán tárgyakból, most meg... Ez így egyetemi szinten pedig nem működik úgy, még jó, hogy múltidejű a kérdés. Amikor a magyart és törit lehet/kell kötni, az az én asztalom, nem véletlenül ez a szakpárom, és akarok ilyesmiből szakdolgozni.

Milyen embernek tartanak téged mások?
A szeretteim szeretnivalónak, az utálóim gondolom nagyképű köcsög rockernek. Fogalmam sincs, mert őket még sosem kérdeztem.

Milyen állattal tudnád azonosítani magad?
Semmilyennel.

Valami vicces magammal kapcsolatban:
Amikor röhögőgörcsöt kapok. Bombasiker.

Mit jegyzel meg arról, akivel először találkozol?
Ha van megjegyeznivaló rajta, akkor azt. Talán leginkább a beszédstílust, és ha lehet, a gondolkodásmódot próbálom megfigyelni.

Ki vagy mi a riválisod?
Me, myself, my enemy...

Van hősöd?
Van.

Mit üzenek a barátaimnak?
Hogy tolja oda mindegyik pokémon a seggét a Balaton-partra a hosszú hétvégén.

Fiú-lány barátság?
Simán. Ezt ritkán hiszik el, szerintem most sincs, aki ne kételkedne, ahogy ezt olvassa, de komolyan így van. Nálunk legalábbis... a legjobb barátaim szinte mind fiúk. Én sosem vágytam rájuk, habár tisztában vagyok azzal, hogy vonzó pasik, úgy nem kellenek. Ha valamelyiküknek eszébe is jutott ilyesmi, az sem lehetett komoly, mert meglátszott volna a viszonyunkon. Igen, gyakori, hogy valamelyikükkel egy párnak néznek, pontosan azért, mert az emberek többsége nem hiszi el, hogy van az a baráti szeretet, ami egyáltalán lehetővé teszi.

Kedvenc színeid?
Vörös, ezüst, sötétkék, sötétzöld, fekete.

Mi az, ami nem hiányozhat a szobámból:
Ágy semmiképpen.

Előnyös tulajdonságaid szerinted?
Jóindulatú vagyok, stílusos, eszes és persze szerény.

És amik hátráltatnak?
Nagyon tudok stresszelni.

Van valami szokásod?
Egy pár. Szoktam lélegezni, aludni, gondolkodni, mosolyogni, nevetni, sírni, kávézni... Játszok a tollakkal és egy ideje a távirányítókkal is. Mindig elhajítom őket, úgyhogy le kéne jönni a szerről.

Kedvenc könyv?
Túl sok van, de ha egyet kell választani, akkor Harrison Fawcett - A Korona hatalma. Meg az Interjú a vámpírral... meg az Úr sötét anyagai trilógia... meg... mondjuk Maria Janion - A vámpír. Utóbbit lehet, hogy részletezem később, nagyon jó, és aki kedveli a műfajt, annak erősen ajánlom. Aki nem ért hozzá, annak még jobban. Meg...

Mi a kedvenc évszakod, és miért?
Tél, de erről már volt szó.

Ha megnyernéd a lottót, mit csinálnál?
Meglepődnék, mivel nem lottózok.

Mi a legfélelmetesebb emléked?
Az első gyomortükrözésem előkelő helyet foglal el a félelmetes emlékeim között.

Mikor vagy boldog?
Amikor önfeledt lehetek.

Első számú hely, ahol relaxálhatsz?
Körülmények kellenek hozzá, nem különleges hely.

Milyen helyeken nem szeretsz lenni?
Ijesztő, kellemetlen, büdös helyeken. Ahogy mindenki.

Mi volt a legfurcsább álmod?
Mindig nagyon furcsákat álmodok.

Mire gondolsz most?
Hogy át lesz ez szerkesztve, mert egy csomó kérdéssel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni.

Mit csinálsz szabadidődben?
Relax meg pörgés.

Koncert, amire el akarsz menni?
Hülye voltam, mert nem voltam még Nightwish koncerten, pedig Tarjával meg kellett volna hallgatni élőben is őket. Az új már nem izgat.

Melyik dal jellemző rád?
Sinergy - Wake Up In Hell
Kalapács - Majdnem szabadon
Lady Gaga - You and I

Mit hallgatsz épp?
Nine Inch Nails - Closer

Ha dalszöveget írsz, mire figyelsz oda? Ööö...

Mi a legkülönlegesebb élményed ezzel kapcsolatban? 
Az lenne a különleges, ha egyáltalán lenne. Még sosem írtam, és nem is fogok szerintem.

Mit szeretnél most?
Áh, még én is belepirulnék, ha leírnám.