2012. január 29., vasárnap

Evgeni Plushenko

Ismét nyert. Hétszeres műkorcsolya Európa-bajnok, háromszoros világbajnok, satöbbi. Ezt az EB-t fájó térddel csinálta végig. Azzal a térddel, ami miatt két évet ki is hagyott. Egyébként az oroszok előkelő pozíciót vívtak ki maguknak a műkorcsolya és jégtánc világában. A második helyezett a férfiaknál szintén egy orosz srác, ügyes gyerek. Na szóval... Plushenko az Plushenko. Külön fogalom ez az ember. Fájó lábbal négy fordulatokat ugrik. Biellmann-piruettet tud csinálni, ami amúgy is nagy szó, nem hogy férfiaknál. Az előadásmódja pedig... az arcjátéka, a mozdulatai... elegáns és erős, a technikája mellett. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon szeretném látni őt élőben.
Ez az egyik gálaműsora, zseniális. A hangminőség nem valami jó, ráadásul a kommentátorok se bírnak rendesen kussolni alatta, de mindegy. Kb 4.35-ig tart maga a program.


Ez pedig a pár napja bemutatott szabadprogram:



Mondjuk nem vagyok fanatikus rajongó. Én tudom azt is, hogy sokan nem szeretik. Hogy nehezen tudnak a fiatalabb versenyzők érvényesülni tőle, és azt is tudom, hogy hatalmas az arca. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a sportág, csakúgy, mint a szinkronkorcsolya, szörnyen behatárolt, egyre nagyobbak a technikai elvárások, ami az esztétika és előadásmód rovására mehet. Ráadásul a versenyeken hatalmas súlya van a versenyző és az edző nevének, és a bírók gyakran hülyék. Tényleg, nincs más szó rá. De ez nem változtat azon, hogy Plushenko mennyire ért ahhoz, amit csinál, és mennyire élvezetesek, lenyűgözőek a kűrjei.

2012. január 24., kedd

Gyűrű

Tegnap este csak ügyködtem valamit. Fogtam egy réges-régi bársonyszoknyát, gyönyörű, tükörszerű anyaga van, de már sosem hordanám. Nem véletlenül hevert a szekrény mélyén évek óta. Kiszedtem belőle a gumit, és nekiálltam felfejteni a varrásokat. Szóval lett anyagom, de csak azt tudtam, hogy valami virágszerűt szeretnék csinálni. Nézelődtem, és ráakadtam erre: http://nemcsaktaska.blogspot.com/p/virag-diszek-szatenbol-textilbol.html. A második teljesen beindította a fantáziámat, főleg, hogy nem nagyon tudok fodros dolgokat csinálni, szóval itt volt az ideje beletanulni.
Íme az eredmény:


Meghalok, olyan kis édes lett. A képek ezt nem adják vissza igazán. Egy csomó mindent akarok csinálni ilyen virágokkal, brosst, táskadíszeket, hajdíszeket. Annyira egyszerű, gyors és sokoldalú, szinte bárhogy variálható, és szerintem iszonyat jól néz ki.

2012. január 21., szombat

A vámpír árnyéka

Ez a film... mondanám, hogy iszonyat jó, de annyira azért nem húzott be. Viszont nem sok híja volt. Lehetett volna picivel frappánsabb a befejezése, de így is nagyon tetszett. Nem valami pörgős film, sőt kifejezetten lassú, cserébe haláliak a dialógusok, illetve a főszereplők alakítása, az egész film nem is igazán félelmetes, inkább hátborzongató tőlük. Az ember folyton tudja, mi következhet, mégis feszülten várja.
Most jön majd az, hogy meg kéne nézni az eredeti Murnau-Schreck-féle alkotást, egyrészt mert kultuszfilm, másrészt mert kíváncsi vagyok, mire megyek egy némafilmmel. Vagy az velem.

2012. január 18., szerda

Vámpírokkal álmodtam, amire évek óta nem volt példa. Nyomasztó volt és félelmetes. Pedig cuki pici denevérekké változtak. Aztán befészkelték magukat a szobámba.
Régebben viszonylag gyakran álmodtam hasonlót. Amikor elég nagy hatást gyakoroltak rám a Vampire Hunter D filmek, az egyiknek teljesen olyan volt a látványvilága. Az szuper volt, pláne hogy abban én voltam a vámpír. Volt benne egy rész, amikor valamiért az állkapcsomhoz nyúltam, és mint reggel kiderült, azzal a mozdulattal kivettem az éjszakai fogszabályzómat. Fincsi. Voltam egyszer vadász is, egy csapat tagjaként, és az üldözött vámpír elég durván hajazott a klasszikus Drakula-ábrázolásokra, amolyan Lugosi Bélás és/vagy Christopher Lee-s volt. Sikítva ébredtem. Jut eszembe, meg kéne nézni (többek között) ezt a filmet. Zárójel bezárva. Aztán volt egy olyan álmom, amiben meg a tipikus menekülő picsa csaj voltam (minden horror elengedhetetlen kelléke), aki körül mindenki vámpírrá válik... viszont, lila gőzöm sincs, miért, de katona voltam, úgyhogy egészen addig nem voltam idegbajos, amíg el nem kezdték gyilkolászni a társaimat. Az egyik szomszédom és az akkori barátom voltak benne a vámpírok. Nem tudom, a szomszéd srác mit keresett benne. Annak is volt egy látványvilága. Durván vörös szemük volt.
Mostanság viszont sajnos nem olvastam és nem is láttam ilyesmit, úgyhogy el nem tudom képzelni, hogy jött. Láttam a félév során az egyik könyvtárban egy új, siralmasan rövid összefoglalót a vámpírokról, de az nem mostanában volt. Csak azért akarok egyébként beleolvasni, mert az egyik tanárom ír benne a pécsi Drakula-rezidenciáról. Láttam egyébként másolatot az adásvételi oklevélről. Tényleg, közérdekű információ: a vajda felesége, Szilágyi Jusztina, Mátyás királyunk unokatestvére volt. Szerintem érdekes, bár jóval érdekesebb lenne, ha született volna gyerekük is, de hát mindegy.
Ha nem lenne ennyire sokrétű és manapság a divathullám miatt elcsépelt a téma, simán valami hasonlóból kéne szakdolgoznom.



2012. január 8., vasárnap

2012. január 2., hétfő

Fogd a Kezem

Van ez az alapítvány, az ünnepek előtt ismertem meg, amikor meglátogattam a kirakodóvásáros standjukat. Nagyon szép, és gyakran egyedi holmikat csinálnak, nagyon jó áron, mindet szellemi fogyatékos, értelmileg akadályozott emberek készítik. Az illatos gyertyáikat legalább félórán keresztül szagolgattam, valami mesés illatok, imádom az ilyesmit. Vettem is néhányat ajándékba. Voltak még ékszerek, úszógyertyák, egyéb kézműves holmik. Jó érzés volt tőlük vásárolni, tudni, hogy egy ilyen alapítványt támogattam... adta a karácsonyi hangulatot, de tényleg. Én tényleg nagyon szeretem az illatos gyertyákat, magamnak és a szeretteimnek is szívesen vásárolok, és akkor már inkább csinálom ezt úgy, hogy valami jót tettem vele másoknak is. Nem mintha akkora összeg lett volna, amit náluk elköltöttem, de mégsem egy arctalan cég zsebelte be, jóval drágábban. És ez jólesik. Kaptam valamit én is onnan, a nagynéném egyik ajándéka:


Textilrózsás gyűrű, egy szép díszgombbal a közepén. Egyszerűen csodaszép.


Ja, és az alapítvány honlapja: http://www.fogdakezemalapitvany.hu/


Virágokat fotózni jó...

...nagyon jó.






2012. január 1., vasárnap

#30

Három fénykép rólad:

Ez nem lesz teljesítve. Idegenkedem attól, hogy képek legyenek rólam a blogban, néha volt egy-kettő, de hamar megszabadultam tőlük. Úgyhogy max a profilképemet vagyok hajlandó nagyobb formátumban megmutatni, azon úgysem látszom rendesen. Meg amúgy sem egy rossz kép.


Jó volt tematikusan írkálni, lehet, hogy még csinálok hasonlót a jövőben.