2012. április 29., vasárnap

Az utóbbi két napomat olvasással töltöttem:


Nagyon jó. Elég érzelgős vagyok, nem csak filmeken tudok könnyezni, hanem egy jó könyvön is, és utolsón sikerült is párszor. Pláne a végén. Az egész sztori tele van kételyekkel és bizonytalansággal, a vége pedig annyira szép, és olyan jól helyreteszi a dolgokat, és megbékélteti az olvasót... hogy mikor ez tudatosult, újra eltört a mécses.
Szóval tetszett, de úgy behúzott, egyszerűen képtelen voltam elszakítani tőle a gondolataimat, és épp ezért olyan klassz a befejezés, nagyon frappáns, és rendesen lezárja a történetet. Elengedett kicsit.
képek a gúgliról

2012. április 11., szerda

Két varrós-alkotós nap

Elkészült a másik üveglencsés medál. Csináltam róla közelebbi képeket is, de nem sikerült becsillanás nélkül elkapnom, úgy meg nem látszódott a minta. Körömlakk és műszálas csipke van az üveg alatt. Szerintem nagyon szép lett. Mellette egy picur szatén masni, csak kipróbáltam a technikát, még nem tudom, mihez fogom felhasználni, egyelőre hajcsaton gondolkodom. Élőben nagyon kis édes.


Ő pedig egy hajcsat, bársonyból és csipkéből, kisebb francia csat alapon. Nagyon régóta szerettem volna hasonlót, jól sikerült, tetszik.



2012. április 10., kedd

A Mester és Margarita

Hú. Legalább egy hete filózok rajta. Lehet, kapásból elolvasom még egyszer. Nagyon tetszett.
Hogy teljesen értem-e? Nem. De nem is kell mindent érteni ahhoz, hogy élvezzük, és pont így késztet további gondolkodásra. Imádtam Bulgakov humorát. Azt a szatirikus megközelítést, groteszk karakterábrázolást, ami az oroszok sajátja. Az egész történet pedig valahogy olyan morbid. Morbidak a szereplők, pláne a Sátán és kísérete, morbidak a helyzetek, a miértek, és mindaz a megközelítés, amit a sztoriba burkol. Azok a keresztény kultúrkörben nem éppen megszokott ábrázolások... hogy az összes "negatív" szereplő végtelenül szimpatikus, hogy Pilátus szánni és nem gyűlölni való, hogy Woland az, aki szálakat mozgat, és aki által a címszereplők megnyugvásra lelnek. Meztelenség, rosszindulat, fekete humor. Teletűzdelve örök érvényű gondolatokkal. És az egész imádnivaló.


A legnagyobb arc pedig: a macs. Egyértelműen Behemót.



forrás

2012. április 9., hétfő

Minden végzet nehéz

Imádom ezt a filmet. Nagyon jó. Halálra röhögtem magam, elérzékenyültem néha, és szívből szerettem a karaktereket. Kedves, elgondolkodtató, szellemes. Kevés romantikus filmet tartok jónak, de ez zseniális, ami nyilván köszönhető a színészeknek, és az eszelősen jó sztorinak, dialógusoknak, felejthetetlen jeleneteknek. Ajánlom bárkinek, klassz, klassz.




2012. április 3., kedd

Régi bross

Még az őskorból... újdonsült kreatív időszakom elején készült, csak valahogy elfelejtkeztem róla. Pedig szerintem nagyon szép lett. Tegnap kutakodtam a képeim között, akkor találtam. Egy még régibb bross átalakítása, némi lánc, és egy tollas medál felhasználásával.



Egyelőre az egyik ékszeres dobozkában várja a sorát, még nem avattam fel, őszintén szólva nem merem. Nagyon vastag a tű, félek, hogy kárt tenne a pulóver/blézer/kabátka anyagában. Van egy jó vastag, nem túl finom anyagú blézerem, talán azon jó lenne. Jelenleg egy másik bross díszeleg rajta, de majd kipróbálom.

Jut eszembe, lenne két eladó míderem, majd kirakom oldalsávba a teszveszes linkjeit, hátha érdeklődőre találnak.