2012. május 31., csütörtök

Rocky Horror Picture Show

Ez egy ultrabeteg zenés film. Bár inkább nevezzük musical-nek, mivel a sztori egy részét is dalokon keresztül kapjuk. Fél szemmel néztem csak, aztán teljesen rátapadtam, nagyon morbid és groteszk az egész. Kellett egy kis leülepedés neki, és már értem a lényeget, és örülök, hogy láttam, mert bizonyos szempontból mégiscsak nagy hatású kultfilm... és nem tetszett igazán. Volt két mellékszereplő, akiket kedveltem, elég gecik, de tulajdonképpen ők az egyetlenek, akik végig józanok maradnak, és még tudják követni az eseményeket, majd véget is vetnek neki.



Riff Raff és Magenta. Előbbi maga az egyik ötletgazda, író, rendező, dalszerző Richard O'Brian. De ennyi, itt kifújt. Senki mást nem kedveltem, senkivel sem tudtam azonosulni, és bár első blikkre a főszereplőben, Dr Frank-N-Furter volt valami betegesen szimpatikus, igen hamar elmúlt. Egyedül a sminkje jön be. Tim Curry játssza, őt elég sokszor láttam azóta, itt a harminc évvel ezelőtti, harci sminkes alakját nem ismertem meg. Az alakítást mondjuk készséggel elismerem.


Az egyetlen érzés, ami elkapott a másik két főszereplő párocskájával és a doki kreatúrájával, Rocky-val kapcsolatban, az a sajnálat. Őt nem részletezném, de ahogy az előbbieket berántotta, kifordította, szétszakította és végérvényesen beszívta az eseménysorozat... van benne valami borzalmas. Szeretem a groteszk és morbid dolgokat, nem igénylem mindig a happyendet, nem vagyok prűd és szemellenzős, de egyáltalán nem röhögtem halálra magam ezen a filmen, nagyon kevés komikus elemet fedeztem csak fel.

Ja, és ugye a zenék... nos, egyáltalán nem jöttek be a dalok. Illettek a sztorihoz, a szereplőkhöz és a környezethez, de ez nem az a musical soundtrack, amit beteszek a lejátszóba, és a film nélkül is szívesen végighallgatom, hagyva, hogy átjárjon az életérzés. Még a Meat Loaf-dal sem tetszett...


1974-es, és pont arra fel épült köré egy hatalmas rajongótábor, ami belőlem rossz érzéseket váltott ki. Hogy morbid, hogy groteszk, hogy kifordult, és persze nem utolsósorban, tömve van az átlagtól eltérő szexualitással, na meg a vacsorajelenet... és hogy mindezt valaki képes és hajlandó volt színpadra, majd filmvászonra vinni. Félreértés ne essék, szerintem ez egy hatalmas film. Csak nekem nem tetszett.
Egyszer megnézem újra. Majd.

2012. május 30., szerda

Ez most csak egy ötlet... Arra gondoltam, összeszedegetem, milyen kincsekre leltem natúrkozmetikum témában. Ez elég beautyblog-szerű, de engem érdekel, és talán az idetévedőket is. Írtam egy hosszú bejegyzést, de tényleg nagyon hosszú lett, arra gondoltam, szétszedem, és egyenként, pár mondatos bejegyzésekben kerülnének ki. Egyelőre mind drogériás cucc, mert könnyen elérhetőek és kedvező az áruk. Nem mind kifejezetten fullnatúr, de részemről már rendben vannak az összetevőik. És minddel hosszútávra tervezek.

2012. május 26., szombat

Marvel's Avengers

Nem semmi, mennyi filmet néztem mostanában, mármint önmagamhoz képest. Imádok filmeket nézni, de egyedül sosem szánom rá magam, urammal pedig vagy akad jobb elfoglaltság, vagy nem tudom eldönteni, melyik jelölthöz van igazán kedvem. De odáig fajult a dolog, hogy tegnap még moziban is voltunk, igaz nagyon hirtelen jött, és nem is a mi ötletünk volt, de nem ez a lényeg. Uram cimborája kitalálta, hogy moziba akar menni, szívem szottya pedig ragaszkodott hozzá, hogy nélkülem egy tapodtat se. Úgyhogy tegnap megnéztük a Bosszúállókat, 3D-ben, pattogatott kukoricával, jeges kólával, ahogy kell. Amúgy lila gőzöm sincs, mikor voltam utoljára moziban, talán az Avatar volt, szintén 3D, ez utóbbi élmény most sokkal jobban bejött, még a statikus jelenetekben is felfedezni véltem, nemhogy a fight-oknál...


A film pedig király volt. Hosszú volt, pörgős, humorral teli, fasza látványvilág, jó színészek. Mondjuk alap dolog hozzá, hogy ismerni kell a karaktereket, sőt a legjobb, ha az ember látta az összes szuperhős saját filmjét, ami részemről nem igaz, de nem volt gond vele. Kivéve... Vasember rendben, Thor, Amerika Kapitány és Hulk oké, de a Shield-et, ami ezt az egész csipet-csapatot összehozta, nem ismerem, innentől kezdve az egyik csapattagot, Fekete Özvegyet sem (Sólyomszemet pláne, pedig olyan szimpi volt), ami viszont nem volt jó. Megbarátkoztam vele, hogy van, hogy kb kicsoda, és hogy fizikailag elég tápos, de úgy egyébként a képességeiről fogalmam nem volt, és emiatt volt is egy fontos jelenet, amit így marha nehéz volt megérteni. A mentális behatásokat valahogy amúgy sem sikerült rendesen átadni a nézőknek, sajnos, persze ki lehetett logikázni, a film azonban pörög tovább... de részemről össz-vissz ennyi a negatívum, minden más tökéletesen élvezhető és szórakoztató volt.
A hősök és a köztük formálódó viszonyok nagyon tetszettek, mindannyian szerethetők voltak, a poénok pedig tényleg adták, a film közben igen sokszor lehetett jókat röhögni, a pálmát ezügyben abszolút Hulk és persze Vasember vitte. Amúgy is csípem Robert Downey-t, és elég könnyen belopja magát a szívembe egy olyan karakter, aki amellett, hogy igen jóképű, egy-egy AC/DC-dal szolgáltat a belépőjeként, és mikor éppen nem a páncélt viseli (vagy az őt?), Black Sabbath-os pólóban feszít.
De akit abszolút imádtam, az a főgonosz, Loki. Kedvelem a főgonoszokat, sokkal összetettebb a karakterük és a motivációik, ez a nárcisztikus alak, a fantasztikus arccsontjával és mosolyával, szerintem lehengerlő volt. Igazi rosszfiú. Miatta már pláne nem árt látni a Thor-t, de számomra enélkül is kiderült, ki ő, és mit keres itt.


gúgliról

A harci jelenetek istenkirályak voltak, nem vagyok akciórajongó, de épp ez az, mert tetszett, hogy követhetőek voltak, pontosan láttam, ki kit csépel, melyik végtagból jön a vér és a reccsenés, ki ki után repül, ugrik, lő, satöbbi. És ehhez akkora pluszt adott a 3D, néha komolyan azt hittem, az én szemembe fúródik néhány nyílvessző, és a levegőben zajló fight-oknak olyan mélységet adott, fúú... És volt pár másodperc, amikor az utcai harcnál, valami monumentális zenére belassulnak a mozdulatok, az arcokon elsöprő érzelemvihar, ez nagyon tetszett, a dinamika közepette nekem jól jött ez a néhány pillanatnyi megállj, aztán persze pörgött tovább a film. Bejöttek a gonosz űrlények, nem tudtunk meg róluk sokat, de ijesztőek voltak.

Ó, és végkifejlet... az persze egyértelmű volt, hogy happyend, a Bosszúállók összeszedik magukat és egymást, elnáspángolják Lokit, megállítják az űrlényinváziót, és bezárják a kaput, amin átjutottak, na de hogy ezt hogyan csinálják, azt egyikünk se várta. Szerintem nem volt kiszámítható, és külön tetszett az is, hogy néhány megszólalás erejéig a legvégén felmerült a kérdés, hogy az embereknek jó-e, hogy ilyen képességű emberek is mászkálnak közöttük, de az idillbe azért nem zavart bele.
Remek film volt, jól szórakoztam, a több, mint két óra csak azért tűnt fel, mert a 3D-s szemüveg kidörzsölte kicsit az orrnyergemet. Ekkora áldozatot pedig bőven megért.

2012. május 23., szerda

Nem akarok többé személyes blogot. Kitöröltem a nyafogós bejegyzéseim nagy részét, mert elegem van abból a dilemmából, hogy bár rejtegetem magam, mégis minta meztelenül állnék az internetes szféra publikuma előtt. Lesz még itt agybaj dögivel, de inkább egy kreatív-fotós-inspirációs blogban gondolkodom egy ideje, aminek a keretei között tényleg fel merem vállalni magam. Majd később kiderül, mennyi értelme van így...

2012. május 13., vasárnap

Vámpíros-filmes

Olvastam ma egy rövid, spoiler-mentes ajánlót a Dark Shadows-ról, és bár nem írt igazán pozitívakat róla, csak még kíváncsibbá tett. Féléve várok erre a filmre, nincs az az isten, hogy ne nézzem meg. Vámpírfilm, Tim Burton, Johnny Depp, mi kell még? Remake persze, szóval tuti kicsit vérszegény lett, másrészt baromi nagy az elvárás (az enyém is) a szereplők miatt, de hát pont ez az, hogy miattuk tuti meg kell nézni. Már adják amúgy a magyar trailert, és hát... elég elbaszottnak tűnik. Már bocsánat, de tipikusan az az eset, amikor kirángatnak egy bizonyos elemet, jelen esetben a humort, és abból összevágnak fél percet, a sztorira való tekintet nélkül. Na mindegy.


Mellesleg láttam a Colin Farrel-féle Frászkarikát. Klassz, bejött. Egészen addig, amíg szembe nem jött az Alkonyattól pirkadatig-ból ismert vámpírjelenség, mikor ilyen fura zombis-élienes lesz a fejük. Istenem, ezt miért kell erőltetni, lerombolt minden állatiasan férfias jelleget Farrel-ről. Na mindegy, ettől még nagyon tetszett, jók voltak a szereplők, jó volt a hangulata, és ettől még imádtam őt. Meg a vadászt is, de ő külön történet.
Jöhet az eredeti.


Még várat magára a Mi vagyunk az éjszaka, az eredeti Nosferatu, az Ed Wood, meg egy új felfedezettem, Az éhség. David Bowie-s leszbi vámpír-művészfilm. Hoppá. Az az itt olvasottak és a látott képek alapján már most meghalok érte. Látnom kell. Ja, és Carpenter-féle Vámpírok.


Ja és letöltöttem a Stigmata filmzenéjét. Az is milyen jó film...


2012. május 6., vasárnap

Új mütyürök

Lett némi időm, mindjárt vizsgaidőszak, szóval nem tart sokáig ez az állapot... ki is használtam, ügyködtem kicsit. Jól esett és elégedett vagyok.

Két pár fülbevaló készült, még mindig van ezekből az édes kis rózsákból, úgyhogy adta magát a dolog. Nagyon nem volt bonyolult, de a végeredmény nem tűnik olcsónak, szerintem. A másikhoz már nem is tudom, hogy jött az ötlet, valahogy eszembe jutott, a masnik olyan kis szépek, meg asszem divat is, hát ez az én verzióm. Élőben nem ilyen csálék. Olyan aprók lettek, hogy a fülialap átmérője nagyobb... apropó. A fülialap nem nikkelmentes... fél napig tudom falkaparás nélkül hordani őket. Számítottam rá, de azért nagy kár.





És kitaláltam, mi legyen az új masnifélével: egy pár hajcsat. Eltartott egy darabig, az istenért nem akart eszembe jutni épkézláb felhasználási ötlet, de csak sikerült. A prototípust megtartottam, csináltam két újabbat, közben építettem bele a hullámcsatot, utóbbi folyamatos odafigyelést és ragasztást kívánt, de megérte szöszölni vele.