2012. július 29., vasárnap

Textilfestés, első kör

Ecsettel, mintát. Sablon segítségével, mert amúgy max nonfiguratív művész vagyok. A most száradó kísérlet sikere a holnapi vasaláson múlik, ha összejön -és nagyon bizakodó vagyok-, akkor nagyon csúnyán rá fogok kattanni... Nagyon szöszölős, de imádnivaló munka, aminek csak a csillagos ég szab határt, mivel egészen olcsó a festék és sok-sok színben kapható. Úgy izgulok...

Szerkesztés 1:
Na, elsőre sikeresnek tűnik a dolog. Néhány jó tanács:

- Legyen tiszta a textil, ha kell, feszítsük ki. Ne nagyon, mert az egész elcsúszik. Ha pólóra festünk, mint én, tegyünk a két anyagrész közé valami kartont, nehogy a festék a póló hátulját is befogja.

- Legyen nálunk többféle ecset, nekem végül csak egy kellett, de ne közben derüljön ki, hogy szükség lenne egy vékonyabb hegyűre is.

- Ne kapkodjunk!

- Pár óra alatt megszárad, én biztos, ami biztos, egy éjszakát hagytam neki.

- A teljes száradási idő után nem árt az anyagot átvasalni, hogy fixálja a színt. Erre azt hiszem, minden festék esetében szükség van. Én elsőre féltem ettől a lépéstől, nem tudtam mennyire és hogyan, de nem kell túlspilázni a dolgot. Úgy csináltam, hogy az anyag alá és fölé is tettem sütőpapírt (valahol neten olvastam így, szerintem simán is jó kell, hogy legyen) és kétszer jó alaposan átmelegítettem.

- A legtöbb festett textil csak alacsony hőfokon mosható. 

- Az én felsőimen a festék ici-picit megrepedt, ahogy az anyag fel- és levételkor nyúlott. Csak sejtéseim vannak, hogy miért. Aprólékos mintáknál ez gondot okozhat, nálam szerencsére nem néz ki hülyén.

Sablont innen szereztem: http://wobisobi.blogspot.hu/2011/10/glitter-bones.html
Ha túlélte az első mosást, jövök.

Szerkesztés 2:
Teljes siker! Külön mostuk, biztos, ami biztos, de a festék bombabiztosan a helyén maradt, nem fakult, nem pattogott le. És hát iszonyat királyul néz ki, a kedves agya már el is kezdett kattogni, hogy neki is kell hasonló. Hoztam két képet is:

még szárad

és a minta közelről

Majd ha eljön az ideje, ilyenem is lesz, tök poén:


van Canto



Pár hete ismertem meg őket, és van pár feldolgozásuk, amivel nem tudok betelni... Egy német zenekarról van szó, ahol a felállás: 1 dobos, 5 énekes. Lenyűgöző. Stílusban valahol a heavy metal és az a capella között van, vagyis inkább a kettő keveréke. Az mondjuk nagyon érdekelne, mikor vesznek levegőt a hangszereket imitáló énekesek... Mindenki nézze és hallgassa meg, miről beszélek, tényleg nagyon jó, egészen egyedi lendületük van.

Az én kedvenceim:

Kings of Metal (Manowar)

Rebellion (Grave Digger)

Nyugodt nyugat

Ezek a fák kb egyidősek velem. Amikor ide költöztünk, még nagyon aprók voltak, most a harmadik emeletig érnek. Szeretem őket.


2012. július 26., csütörtök

Könnyed erkölcsök

Még februárban láttam, és jövő héten adják a viasaton, szóval ideje írni róla. Kedvelem a kosztümös filmeket, de nekem hangulat kell hozzá, ha ez nem kap el, nagyon hamar rá tudok unni. Ezt élvezettel néztem végig, és nagyon tetszett.

Nagyszerű a sztori, az egész ötlet, úgy, ahogy van, és úgy gondolom, hogy a megvalósítás is jól sikerült. Lehet számítani bizonyos szituációkra, de az egész film fordulatos és izgalmas, a humora pedig fenemód jó. Nem egy könnyed romantikus vígjátékra kell számítani, semmi csöpögés vagy ilyesmi. Persze nevetni lehet rajta, csak... Olyan inkább, mint az élet, nem mindig zökkenőmentes, és a dolgok gyakran keserédesen alakulnak. Mégis van egy bája valahogy, és a végkifejletre egyáltalán nem számítottam, igazán frappáns.


Én nem akarom elszpojlerezni, a lényeg, hogy adott egy jó angol, nemesi családból származó fiatalember, aki hazaviszi újdonsült feleségét. Imádják egymást. A lány idősebb nála, cigarettázik, irdatlanul csinos, ízig-vérig amerikai, volt már egy házassága, és ha ez nem lenne elég, autóversenyző, hogy süllyedne el szégyenében. (Nem is tudom most hirtelen, hogy mikor játszódik, a lényeg, hogy ez még nem divat ekkor, a kocsi viszont még gyönyörű - csak hogy el lehessen helyezni.)
Hogy jön ki a famíliával, pláne a merev, szigorú, prűd, kicsifiátimádó anyóssal? Hááát... Ennyi, többet nem mondok.




Szerepel benne a legutóbbi Dorian Gray-t játszó srác, mondjuk nem ő viszi el a hátán a filmet, de én bírom ebben is. Inkább Colin Firth, őt nagyon, pláne amikor nem cuki jófiút alakít, sokkal jobban áll neki, mikor cinikus és bunkó karakterek bőrébe bújik, komolyan. És, ami igazán meglepett: Jessica Biel egyszerűen zseniális. Nem néztem volna ki belőle, de csodás, ahogy ezt az öntudatos, dögös és rendkívül összetett nőt alakítja.



Ha valaki utána akar keresni, semmiképp se a port.hu-t válassza, ha valamiért mégis, ne olvasson kommenteket. Tényleg szórakoztató film, bátran ajánlom mindenkinek.

Képek forrása: http://www.icelebz.com/movies/easy_virtue/photos/photo58.html + az uccsóra rá vagyon írva

2012. július 24., kedd

Sajtmánia

Szeretem a sajtokat, ez a cucc konkrétan függőséget okoz. Tényleg. Ha csak eszembe jut az íze, megbolondulok és remegek utána.


Többféle sajtpor van benne meg zöld fűszerek. Jó tömény, a csomagolás szerint mesterséges ízfokozó nélkül. Finom és egyszerű, de érdemes belőle dupla adagot csinálni. Zöldtésztával az igazi, de simával is nagyon jó, a képen látható formával a legjobb szerintem.

Első alumíniummentes deo

Alverde Sensitive Dry Deobalsam



Egyáltalán nem gondolom, hogy valami problémát okoznának nekem az alumíniumsót tartalmazó dezodorok, inkább a kíváncsiság hajtott, és a kellemesebb összetevők iránti szimpátia.

Almaecet

Több helyen szembe jött velem az utóbbi időben, hogy milyen jó hajöblítésre (is). A sampon után jó a hajnak, ha savas dologgal öblítjük le, maga az almaecet pedig felszívja a zsírt, fényes és gubancolódásmentes hajat eredményez.

2012. július 23., hétfő

Évszakos tag

Monától.


Tavasz


Pozitívum a tavaszban: Szülinapok, saját és kedvesé, jó barátnőé. Szeretem nézni, ahogy feléled a természet, minden szép lassan zöldbe, rózsaszínbe és fehérbe borul, kellemes hűs az idő, de sok a napfény.
Negatívum a tavaszban: Talán, hogy alig van, úgy értem, egyik nap még fagy, másnap meg rekkenő hőség.
Barátokkal, családdal való kapcsolat: Egyre stresszesebb vagyok ilyenkor, és ez meg is látszik.
Munkahely, iskola: Mondom. A közelgő tavaszi vizsgaidőszak érzete egyre inkább eluralkodik.
Növények, gyümölcsök, zöldségek: Imádkozok, hogy ne fagyjon el minden.


Nyár


Pozitívum a nyárban: Nincs stressz (hahh, na persze...), lazulás és nyugalom van, tudok sokáig aludni, olvasgatva heverészni.
Negatívum a nyárban: Dögunalom van néha, és nem szeretek ennyit itthon lenni, úgy érzem, nem csinálok semmi értelmeset, pedig időm aztán lenne rá... Alig látom a barátaimat, és most perspeciel rohadtul hiányoznak, meg edzőtáborok sincsenek már, ahol korizhatnék kicsit. Aztán, kikészít ez a hőség, csodálom, hogy nem lettem rosszul egyszer sem, nem bírom, utálom, nyaff. És, ha már nyár és mindenki ráér, a lakást is ilyenkor kell felújítani.
Barátokkal, családdal való kapcsolat: Hiányoznak folyamatosan: a beszélgetések, a szórakozás, egymás folyamatos ugratása, a közös kávék, reggelik, esti fröccsözések. Ez van, ha egymástól jó távol élő emberek alkotnak baráti társaságot. Adandó alkalommal a régi cimbikkel azért szoktunk csinálni valamit, az jó. A család meg stresszel a felújítás miatt (ablakcsere volt, már csak az utolsó simítások vannak hátra), illetve a nyakamon lóg, azzal a felkiáltással, hogy most ráérek.
Munkahely, iskola: Megőrjít a semmittevés.
Növények, gyümölcsök, zöldségek: Nyár végén érik szeder, amit imádok... addig meg eper-, málna-, kajszizabálás.


Ősz


Pozitívum az őszben: Imádom a késő nyarat - kora őszt, gyönyörű tud lenni. Visszaszivárognak a többiek, kezdődhet a móka és a hajtás. Évforduló ünneplés... Ilyenkor tele vagyok energiával.
Negatívum az őszben: Kezdődhet a hajtás... és nem szeretem a novemberi demotiváló ködöt, szörnyű olyankor utcára lépni.
Barátokkal, családdal való kapcsolat: Itt vannak a pajtik!
Munkahely, iskola: Augusztusra kb már számolom a napokat, hogy kezdődjön az új szemeszter. Nem vagyok normális, bár most annyira nem várom, mint az eddigi években.
Növények, gyümölcsök, zöldségek: Körte.


Tél


Pozitívum a télben: Imádom a telet. Szeretem a hideget, a zúzmarát, a meglátszó leheletet, szeretek melegen felöltözni, sapit, sálat, kesztyűt, hosszú bőrkabátot húzni. Csodaszép a kivilágított város, nagyon jó az ünnepek környékén bent sétálni. Nagyon szeretem a havazást, átmegyek tőle ötévesbe, és ha van hó, akkor mindjárt van értelme a ködnek is. Ó, és lehet korcsolyázni...
Negatívum a télben: Életveszélyesek az utak és kevés a napsütés.
Barátokkal, családdal való kapcsolat: Engem elkap a karácsonyi hangulat és imádok mindenkit, aztán jön az idegbaj, olyankor picit nehezebb velem kijönni.
Munkahely, iskola: De a téli idegbaj nem olyan rossz, ez a vizsgaidőszak sokkal tűrhetőbb, eddigi tapasztalataim szerint.
Növények, gyümölcsök, zöldségek: Milyen növények?

2012. július 20., péntek

Ezzel most egyetértek: http://nemzeti.net/viharfelhok-241309.html
Csak valahol szörnyű, hogy nem az áldozatokról van szó, nem arról a szerencsétlen megkínzott, megerőszakolt, meggyilkolt lányról van szó, ő már csak egy, a cigányok által ellenünk elkövetett gaztettek közül. És most nem lehet akármit gondolni, mert már nem mindegy, ki hogyan ítéli meg a helyzetet, milyen megítélést kap ez a szörnyeteg, bár csak egyféle jár neki. És mi lesz ezek után? Mert bizony bennem is felmerült a gondolat, hogy meddig megy ez még így, és hány hasonló esetnek kell még történnie... Pedig engem nem lehet rasszistának nevezni, épp ezért is értek egyet a cikkben írottakkal.

2012. július 17., kedd

Kata

Nem mondanám, hogy félek vagy jobban félek este utcára lépni, ez azért nem igaz. Sosem gondoltam úgy, hogy velem ez nem történhet meg. Belém nevelték, hogy a veszély igenis ott van. Talán óvatlan volt, talán nem tehetett semmit, talán küzdött, talán képtelen volt rá. Akkor sem érdemelte ezt. Ilyet senki sem "érdemel". Az a szörnyeteg pedig meg kéne, hogy dögöljön, vagy bedobni a bányába, hogy gürizzen csak élete végéig, mert azt meg ő nem érdemli meg, hogy egy kényelmes cellában tengesse hátralévő napjait. Nem bízom benne, de remélem, hogy valami más lesz ezek után... hogy a hasonló esetek is figyelmet kapnak, hogy  a támadások nem maradnak megtorlatlanul, hogy az ilyen undorító létformák majd nem vadászhatnak többet védtelen lányokra. Sajnálom őt... a fejemben van, vajon mit élhetett át, és rettenetesen sajnálom őt. Kéne az a halálbüntetés. Nagyon.

2012. július 8., vasárnap

Egyszerű szárnyas fülbevaló



Nem nagyon van mit magyarázni rajta, a cím mindent elmond.

Cicás karkötő

Rendeltem még régebben egy 3darabos csomaggal ezekből a cicafejes gyöngyökből, mert édesek és olcsók, aztán rájöttem, hogy kell nekem egy egyszerűbb fekete gyöngyös karkötő, majd házasítottam a két igényt, és megszületett ő. Nagyon bájos, és amikor megjegyzik, hogy szomorúak a cicák, mindig azt válaszolom, hogy csak elgondolkodtak.




2012. július 7., szombat

Lines

Na ez inspiráló kép:



Jópárhoz volt mondjuk már szerencsém, de így fesztiválsmink ügyben kifejezetten nem jön rosszul ilyesmit nézegetni. Meg úgy amúgy is.

2012. július 6., péntek

Inspirálódok - koponyás felső


Több helyen láttam már ilyet, de ez néz ki a legjobban, szeretném lekoppintani. Ehhez egy pólón és ollón kívül semmi nem kell, míg a többi tervemhez be kell ruházni pár dologra (lánchegyek, ruhafesték). Asszem van itthoni használatra fekete pólóm, az egyiket beáldozom, de egyszerű fekete felsőkből is be kéne tárazni. Van egy csomó átalakított ruhám, előtte-utána képek nélkül mondjuk, majd lesz ezekről egy nagyobb bejegyzés, úgy tervezem. A csaj blogját meg érdemes meglesni, nem teljesen az én stílusom, de nagyon vagány és inspiráló, tud öltözködni, és az ékszereit egyszerűen imádom.

Update: a szót tett követte, kész van.

Balea arckrémek




Ezzel az új nature vonallal zseniálisat lőtt a Balea, tulajdonképpen sikerült a drogériás natúr termékek legolcsóbbjait piacra dobniuk (arclemosó is van a repertoárjukban). Pontosabban 95%-ban természetesek az összetevők, persze valamilyen tartósítószer nyilván van bennük, de semmi parabén, szilikon, ásványi olaj, satöbbi. Nekem ennyi elég. Sosem használtam eddig külön nappali és éjszakai krémet, tök feleslegesnek tartottam, de nem találtam olyan normális összetevőjű általános kencét, ami tényleg megfelelt volna, így hát beruháztam rájuk, és nem bántam meg, nagyon megszerettem őket. Kevés kell belőlük, elég régóta megvannak, és napi használat mellett sem akarnak fogyni. Bár még mindig átállóban van a bőröm, amiatt, hogy fokozatosan váltogatom le a dolgaimat, de mostanra sokkal szebbnek látom, üdébb és egyszerűen egészségesebbnek tűnik. A nappaliban van fényvédő, az éjszakai pedig meglepően könnyű, de hozzá kell tennem, hogy az én bőrömnek nincsenek extra igényei hidratálás terén. Balea termékeket pedig nagyon szívesen veszek.


Ja, és hát nem a legkényelmesebb utazgatások közben két tubust is bepasszírozni a neszeszerbe, úgyhogy vettem két miniatűr tégelyt, azokba tettem belőlük egy kicsit. Ez azért is jó, mert addig sem az eredeti csomagolást nyitogatom így a melegben, és nem folyékonyak, úgyhogy elcsücsülnek szépen az új helyük alján.

2012. július 5., csütörtök

Régi övből kettő ékszer

Volt egy nagyon kedvenc övem. Már nem is tudom, honnan szereztem, műbőr, láncos cucc, általános iskolás (ifjonc rocker) koromban addig hordtam, amíg konkrétan szét nem ment, azóta a fiókban üdült, jobb sorsra várva. A napokban álmodtam meg, hogy valamit alkotni kéne belőle, voltak is homályos ötleteim, ma délelőtt pedig sort is kerítettem rá. Elégedett vagyok, pontosan olyanok, amilyeneket szerettem volna. A képek telefonosak és förtelmesek... egy darabig ez lesz, mivel a gépem akksijai (vagy a töltő) teljesen megőrültek.


Előtte:

Majd az eredmény:




Utóbbi még nem teljesen végleges, kell rá egy stabilabb kapocs. Nagyobb és erősebb fogóval dolgoztam, ami nagyon nem volt könnyű, nem precíz melóhoz találták ki. Azért megérte.

2012. július 4., szerda

Fesztiválozósdi

Rockmaraton és Hegyalja. Utolsó és első.
Maraton miatt nem izgulok, voltam már jópárszor, de a Hegyalja miatt igen, nagyobb rákészülést igényel majd.


beugrók

Mivel az előbbitől egy köpésre lakok, sosem aludtam kint végig, szépen haza szoktam ugrani napközben, zuhany, kaja, pihi, átöltözés, szennyes kirakása, lejelentkezés az aggódó szülőanyánál. Most is ez lesz, de azért nem árt megtervezni, hogy csinálja az ember, hogy jó legyen. Első délelőtt lerakjuk a sátrakat, viszek hozzá pokrócot, hálózsákot, alvóscuccot, mert ki tudja, bár tavaly talán kétszer aludtam egyáltalán... Lesz néhány ruha is, amit bent hagyok a sátorban és csak uccsó nap szálllítok haza. Egy hosszú nadrág, dzseki, kapucnis pulcsi, plusz fehérnemű.
Egy neszeszernyi pipereholmi: naptej, utazós fogkefe, kis kiszerelésű fogkrém, tusfürdő, krém, akkor... nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő és egy kis méretű törülköző. Minden mást hozok-viszek. Ja, és gyógyszerek, mert az orvosi szolgálat pár éve képtelen volt gyomorégés ellen adni valamit.


Végülis, Hegyaljára ugyanez az alap, hozzá csatlakoznak a ruhák, cipők, sminkcucc, egyéb piperészkedős miazmák, fürdőruha, papucs, kisebb-nagyobb tatyók, mert fogalmam nincs, mit fogok napközben magamnál hurcolászni... A vonat meg szépen elviszi mindet. Mondjuk csak pár nap az egész, szóval ha nem hagyok itthon létfontosságú dolgot, akkor valahogy csak túlélem.


Nagyon-nagyon várom mindkettőt, imádok fesztiválozni, jó lesz idén valami újat is megtapasztalni, ha már a maratontól búcsúzni kell...

Beowulf és Neil Gaiman

Olvasgatom az egyik novelláskötetemet a fent említett írótól, nézem a belső borító infóit, közreműködött a 2007-es Beowulf - Legendák lovagja forgatókönyvében. Aztán az esti filmválogatás közben, hopp ott figyel a dvd-k közt, meg is néztük.





Nekem tetszett. Nem voltam úgy oda érte, de jó film. Hatalmas a látványvilág, tetszett, hogy a színészeket félanimációval alkották meg, nekem nem tűnt fel, hogy szegényes lenne a mimikájuk, a sárkány a végén pedig pont jó. Viszont se nem mese, se nem komoly film, ez tény. Az egyik kritika fogalmazott meg ilyesmiket. De a sztorit meg a karaktereket pont nem kéne fikázni, ugyanis az nem a film készítőinek műve, már ha leszámítjuk az erotikusabb töltettel átírt forgatókönyvet, a színészek munkája pedig olyan, amilyen a nevek alapján elvárható.
Beowulf ugyanis legendák szereplője, a filmek (több feldolgozás is készült) alapjául szolgáló mű azokból merít, némi történeti háttérrel. Óangol nyelven írt, Skandináviában játszódó hősköltemény, kb a nyolcadik századból, irodalmi írásos emlék. Ezek a korai legendák pedig, sosem voltak gyerekeknek valók, és sosem voltak túl összetettek. És bár a film picit elferdíti a mű cselekményét, a mondanivaló talán nem sérült. A hősök sem tökéletesek, hiába erősek és bátrak, ha gyarlók és esendők, a szép ígéretek (és szép nők), a dicsőség- és hatalomvágy őket is magával rántja, aminek meglesz a következménye. Mondjuk, bizonyos szempontból nem semmi férfi lehet Beowulf, ha a démonnővel képes sárkányfiút összehozni... csak hát gyenge a lelkem. Ó, és olvastam, hogy a hősünk csatakiáltása mennyire hajaz Leonidas üvöltésére a 300-ban, ez eszembe sem jutott, pedig tényleg, ezen jót röhögtem. Megnézném egyébként a többi feldolgozást is, Christopher Lambertet például kifejezetten kedvelem.


Néhány kép, gúgli barátunk segítségével:





Ha pedig Gaimannál tartunk... nagyon szeretem. Nem olvastam minden művét, sőt egész keveset (rajta vagyok az ügyön ^^) de a stílusáért attól még rajonghatok. Egy valaha volt kedves írta róla, a műveiről, a fantasyjáról a szakdolgozatát, akkor ismertem meg. Vannak ugye az alap, ismert fantasy típusok, mikor a kigyúrt izomagy és a bandája grasszál a középkori, de mágiával teli környezetben, hogy beteljesítsék küldetésüket, ebből lehet fejlődéssztorit csinálni, sok a harc, satöbbi. Akkor van ennek az ellentétes, lightosabb verziója, mikor a főszereplő egy fizikailag rendesen tápos csaj, esetleg még varázsolgatni is tud, bandája és küldetése neki is van, de nem minden a fight. Vavyan Fable írt két-három ilyen sztorit, amik szerintem nagyon jól sikerültek, nem vagyok oda érte, de ezek (Varázscsók, Álomhajsza, Tündértánc) tényleg tetszettek. Meg van az az ösvény, amit Tolkien alkotott meg, illetve inkább formált ikonikussá, és kismillió követője taposta ki. Nem mondom, ezekben még bőven van mit írni, alakítgatni, alkotni, tehát nem tartom elcsépeltnek, de Gaiman stílusa más.

Olyanok a történetei, hogy a fantasy tökéletesen elképzelhető, sőt valósnak képzelhető. Beilleszthető a valódi életbe, a mi életünkbe. Mintha csak vékony fal választaná el a fantáziavilágot a reálistól, ő pedig mindig kivenne egy-két téglát, hogy az előbbi beszivároghasson. És nem mindig csodálatos, nem mindig varázslatos. Néha belop egy kis mágiát a szürke hétköznapokba, máskor beránt magával a fal mögé. Rögtön megmutatja magát, örömet és boldogságot hoz, vagy elrejtőzik, és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson, és káoszt teremtsen. Ehhez nem kellenek mindig különleges kitalált lények és varázsigék... van, hogy csak az élet. Mert a történet a fontos. Még csak nem is egy ütős csattanó, hanem maga a sztori, és amit hagy maga után az olvasóban. Bennem.


2012. július 3., kedd

Nyílzápor

Ópusztaszeren, szombaton.
Lehet akármekkora divatként beállítani az íjászatot, a magyarkodást, és lehet erre fújni is, de íjjal lőni bizony jó, és akkora életérzés van mögötte, amit csak akkor lehet megérteni, ha benne van az illető, és képes valóban átélni. Nem hiszem, hogy nekem menne, de azt sem, hogy ez rossz dolog. És együtt lőni ezerkétszáz íjásszal, látni, ahogy repül a fejed fölött a felhőnyi nyílvessző, kész adrenalinbomba, és egészen más, mint amivel eddig találkoztam. Hatalmas élmény.