2012. szeptember 30., vasárnap

Meg akartam venni az októberi Glamour-t a kuponokért, de nem igazán akarok megint nősténysoviniszta magazint látni a szobámban. A legutóbbi alkalommal elég sokat szörnyülködtem. A divattippeket nem az én pénztárcámra és ízlésemre szabták. A tesztek totál hülyeségek, a bármilyen tippek használhatatlanok, és a lap felét reklámok töltik ki. Nem mellesleg totál hülyének nézik az ember lányát.
Az uram azt mondta, a férfimagazinok sem jobbak, csak hát azokban vannak meztelen csajok. Na épp ez az... ezekben a szarokban még meztelen pasik sincsenek.

2012. szeptember 23., vasárnap

Zabkása

A zab jó. Na nyilván nem csodaszer, de jótékony hatással van a szervezetre. Csökkenti a koleszterinszintet, rendben tartja a vércukorszintet, vérnyomást, helyre rakja az emésztést és a gyomorsavtermelést. Nyilván ezekre az a legjobb megoldás, ha odafigyelünk és minél egészségesebben étkezünk, és nem is kizárólag a zab képes ilyen hatásra. De a zabkása nagyon finom, érdemes megkóstolni, és egészségesebb, mint a legtöbb reggelinek szánt cukros izé. (Én spec azokat is szeretem.) Eleinte nem volt szimpatikus, de mostanra nagyon megszerettem.

A zabkása leginkább zabpehelyből és tejből áll.
Többféle zabpehely létezik, mi ún. lágyat szoktunk venni, de ha főzi az ember, akkor kb teljesen mindegy. Lehet mikrózni, és lehet rendesen összefőzni is, érdemesebb az utóbbi mellett dönteni, jobban látja az ember, hogy mit csinál, és semmivel sem tart tovább. Erre csak mostanában jöttem rá én is. Sőt, a mikrózás abból a szempontból macerásabb is, hogy ugyan egy tálkában van a pehely és a tej, ezzel könnyebb belőni az adagot, de állandóan ki kell venni, és meg kell keverni, szóval nem gyorsabb a dolog. Nekem ez a tapasztalatom, és az is, hogy főzve jobb az állaga.

Vannak mindenféle kásareceptek a neten, de a lényege mindnek az, hogy kb kétszer annyi tejet igényel, mint pelyhet. Hogyha egy csészével, vagy a tálkával méricskélünk, amiből enni fogjuk, akkor kb jó kell, hogy legyen. Nem sok dolgot főzök szemre, ez még nekem is megy. Megmelegítjük a tejet, majd mielőtt még forrni kezdene, beleszórjuk a pelyhet, és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve összefőzzük. A kevergetésben rejlik a titok nyitja, ezért is jobb így csinálni, mint mikrózni. Addig kavarjuk, amíg kicsit be nem sűrűsödik, tényleg gyorsan megvan. Meg is lehet sózni egy picit, én spec nem szoktam.

Lehet enni mindenfélével, de a lényeg, hogy még melegen faljuk be, úgy az igazi. Én lekvárral vagy mézzel szoktam (eperlekvárral isteni), az uram kakaóporral, azt olvastam nagyon finom fahéjjal és magvakkal is. Ha valaki szereti az aszalt gyümölcsöt, azzal is biztos jó.

A plusz pedig a dologban, hogy igazán laktató, sokáig tartó teltségérzetet ad, és elég energiát is ebédidőig.

2012. szeptember 18., kedd

Ja, és ma az egyetem parkos részén láttam egy mókust *.*

Még régebben sikerült normális anyagú és szabású fekete nadrágot vennem magamnak. Ez elég nagy szó, ugyanis baromi sovány vagyok, és mindig is nehéz volt rám jó nadrágot találni. Az utóbbi időben megjelenő csőnadrág divat tovább nehezíti a dolgot, mert egyáltalán nem tetszik, nem is áll jól (mint kb senkinek, de mindegy), mindig is az enyhén trapézos fazonra voksoltam. Egyrészt, mert tetszik, jól mutat rajtam, másrészt én így őrzöm magamban a hippit. A Takko-ban sikerül rálelni a megfelelő darabra, és annyira bejött, hogy rögtön vettem kettőt is. Ugyan egyértelműen látszott, hogy kell hozzá öv, de ezt már megszoktam. A mai napig a szekrényben csücsült egyikük, aztán úgy voltam vele, hogy ne öregedjen ott magában az anyag, elkezdem ezt is hordani. És mintha egy számmal kisebb lenne... tökéletesen passzentos, nem kell hozzá öv, feszül, ami a párjáról így nem mondható el. Ugyanakkorák, tutira. Döbbenet.
Ezentúl minden nadrágomat bedobom pár hónapra a szekrénybe, hátha megijednek, vagy a bent lakó manók bevesznek belőlük kicsit.

2012. szeptember 11., kedd

"A szívem egy nagy harangvirág...

S finom remegések: az erőm."
Ez az ősz most nem hozott extra energiát. Sőt. Kevésbé vagyok a topon, mint vártam, de majd lesz téve ellene. Egy picit könnyebb lenne, ha jól kiírnám magamból, ami bánt, de nem akarom. Talán naplót kéne írnom... most a terveim tartják bennem a lelket.
Amúgy nincs baj. Nincs semmi baj. Csak sok a filóznivaló, a tisztáznivaló magamban, és sok a rémálom.
Ennyi.

2012. szeptember 7., péntek

Felmerülhet a kérdés, hogy ennek a natúrra váltásnak, vagy legalábbis a minél természetesebb összetevők utáni kutatásnak mennyi értelme van. Hogy csak egy hóbort, amivel legalább elfoglalom magam, vagy tényleg van eredménye annak, hogy más kozmetikumokat használok. Legalábbis én feltenném. Szóval egy amolyan féléves összegzést gondoltam írni a témában, vagyis a saját tapasztalataimról.


2012. szeptember 6., csütörtök

SZIT

Nagyon régen nem töltöttem baráti társaságos-iddogálós estét a Szent István-téren. Ez a hely inkább olyan középsulis fílinget áraszt magából, és amióta különösen nem szeretik a köztéren ivást, nem is alakult úgy, hogy bárkivel is kijárjak. A csoporttársaimmal amúgy is inkább az egyetem közelében szoktunk mozogni. De nagyon jó ötlet volt kiülni, jól éreztük magunkat. Közvetlen volt, mivel semmi kocsmazaj, és tulajdonképpen olcsóbb is. Kellemes este volt.
Ami nagyon vicces, majd kissé aggasztó lett az idő múlásával, az egy ultra részeg fazon volt, pár paddal odébb foglalt helyet. Eleinte a szökőkúttal veszekedett, ordítozott. Mivel amaz visszhangozva visszapofázott neki. Majd, nem tudom, ehhez milyen állapotra van szükség, mindenesetre az általa produkált folyamatot elneveztük légszexnek... különféle pózokban, komolyan. Visítva röhögtünk, egészen addig, amíg észrevett minket, és velünk is nekiállt üvöltözni. Amikor elkezdett közeledni, ketten felpattantunk, és becéloztuk a köztereseket.
Merthogy a tér felsőbb részén jelen voltak ők is, és ez az, ami igazán kikívánkozott belőlem. Láttuk már őket előbb is, tartottunk is tőle, hogy esetleg elküldenek, de semmi ilyesmi nem volt. Valószínűleg a Székesegyházat rongálni kívánókat fülelték volna le, amikor a srácok könnyítettek magukon, figyelték is őket, nem a Bazilika falán teszik-e ezt. Semmi egyéb konfrontáció nem volt. Aztán, amikor a már említett fazon megindult felénk, gondoltuk, ideje igénybe venni őket, és totál pozitív volt az egész kommunikáció velük, és az is, ahogy tették a dolgukat. Odamentünk, elmondtuk, mi a helyzet, már keltek is fel, kérdezték, hogy csak ittas-e, vagy gyanítunk drogot is, odamentek hozzá és elküldték. Később még párszor körbejártak, majd amikor egy óra múlva hősünk vissza akart térni, már szólni sem kellett nekik. Mi pedig nem érdekeltünk őket különösebben, de szóba került, hogy hát ja, láttak minket, de hát nem csináltunk végül is semmi rosszat, nyugiban elvoltunk, oké. Nem voltunk hangosak, nem rongáltunk, és úgy voltak vele, hadd csináljuk. Szóval az egész hozzáállásuk olyan szimpatikus volt. És sajnáltam őket, mert úgy nézett ki, egész éjjel ott kell lenniük. Nem egy álommeló.
Pláne, hogy egy darab használható wc nincs a környéken. Igen, nekünk is problémás volt. Van ugyan ott nyilvános wc, azonban azt estére lezárják. Semmi baj, menjünk odébb, ott van egy automata wc, bedobja az ember a pénzt, és azzal nyílik, ergó még alkalmazott sem kell hozzá. Az sem működött, a környező helyeken pedig fogyasztani is kéne. És ez néha nappal is ugyanúgy gondot okoz. Szóval az ember oldja meg, és lányként találjon valami diszkrét sötét sarkot a környéken, elvégre a püspöki palota melletti várárok még romantikus is.

2012. szeptember 4., kedd

Az első hét olyan jó. Jó visszatérni ebbe a forgatagba, bent lenni újra ebben a közegben. Leülni és jegyzetelni, rákészülni az új félévre. És az első hét mindig olyan a végig nem tartott órákkal, mintha a tanáraink partnerek lennének abban, hogy visszarázódjunk a dolgok menetébe. Csak a követelményeket látva felsejlő pánikot kell leküzdeni.

2012. szeptember 3., hétfő

Úgy tűnik, az acélos bőrbakancs szereti a sminklemosó kendőt. Mondjuk a méhviaszos ápolókrémet jobban, de végszükség esetén a sikálás-pucolás-fényezés kombó helyett megteszi. A napokban is tanultunk valamit.

2012. szeptember 1., szombat

Fantasztikus érzés a női lélek számára, mikor azért kell rendet rakni a szekrényekben, mert nem férnek el a ruhák egymástól...