2014. július 30., szerda

Kreálmányok ajándékba

Bár rengeteg ötletem volt az elmúlt hónapokban, viszonylag kevés értékelhető dolgot alkottam. Vagy nem volt úgy időm, vagy nem sikerültek jól, de ez a két darab igazán szép lett. Ez különösen fontos nekem, mivel nem magamnak csináltam őket.

Az egyik egy nyakék, amit anyák napjára készítettem anyumnak. Ritkábban hord ékszert, mint én, főleg ilyen, viszonylag hangsúlyos darabokat, de épp ezért gondoltam, hogy egy alkalmibb nyakláncot kap, nehogy még bűntudata legyen, amiért egyszerű hétköznapokon nem veszi fel. Amikor először felkentem ezt a lakkot, nagyon tetszett neki (Catrice - Berry Potter & Plumbledore), és amúgy is rögtön tudtam, hogy duokróm szín kerül a medálba, így esett erre a választásom.



A másik pedig egy kulcstartó, apum névnapjára készült. Tulajdonképpen ugyanúgy csináltam, mint anno a denevéres nyakláncomat, és a turul szeméhez igazítottam a karikát. Szerencsére ez az egyszerű, letisztult turul forma kedvence, ezt még én is meg tudtam rajzolni, és egy kényelmes délelőtt alatt el is készültem a varrással és a ringli ráütésével.



Amióta az eszemet tudom, mindketten nagyra értékelik a műveimet, és nagyon szeretik, amiket újabban csinálok, ezeknek is nagyon örültek. Imádom ezt az érzést :)

2014. július 29., kedd

30 day fashion/beauty photo challenge - #18

Outfit of the Day



Ja, és cipő is volt rajtam, becsszó.

2014. július 27., vasárnap

Summary XVIII.

Érdekes két hetem volt. Ami a nyarat illeti, nem tartok sehol, de elolvastam pár könyvet a listámról, meg is rendeltem néhányat, és úgy egyáltalán, az utóbbi hónapokhoz képest sokat olvastam, és ez nagyon jó. Feltölt, amire nagy szükségem van. A programok teljesen szétcsúsztak, csak apummal voltam egy mini nyaraláson, de előbb hazajöttünk, mert anyumat baleset érte... nem súlyos dolog, főleg hogy sokkal súlyosabb is lehetett volna, de komoly és ijesztő volt, és nagyon hálás vagyok a páromnak, aki kézben tartotta a dolgokat, amíg visszaértem a városba. Úgyhogy az elmúlt másfél hétben őt ápoltam, és mellette vezettem a háztartást, ami eléggé mélyvíz volt, de úgy gondolom, nem lehet rám panasz. Mostam, főztem, gyógyszert adagoltam, és még mindig maradt időm olvasgatni, sőt, este sem hullaként zuhantam az ágyba. Most már sokkal jobban van, persze idő még, amíg teljesen rendbe jön, és nyilván nem így tervezte eltölteni a nyári szabadságát, de legalább sokat pihent, meg még fog is, mert rajta tartom a szemem, és nem engedem ugrálni.

Megfőztem életem első nokedlijét, krumplipüréjét (beszarás, milyen jó lett), rántott gombáját és sült oldalasát (nem az én ízlésem, de a párom imádta), meg néhány kevésbé említésre méltó kaját is összedobtam, finoman szólva sem haltunk éhen. Annyira jó érzés saját főzttel jóllakni, egyedül számon tartani, mi van a hűtőben és mit kell venni, mit kell mosni és mikor, és nem mondom, hogy kellemes tevékenység ezek mellett még levinni a szemetet meg felmosni minden főzés után, de nem érzem tehernek. Anyumnak folyton bűntudata volt (van), hogy ez így a nyakamba szakadt, minden egyes gyógyszernél, szemcseppnél, fürdőbe kísérésnél és ágyba vitt kajánál biztosítanom kellett róla, hogy nincs gond, már nem vagyok gyerek, ha ilyesmi történik, akkor ez így megy. Holnap még megyünk egy vizsgálatra, ha ott nem találnak semmit, akkor az orvosi részét le is tudtuk a dolgoknak, aztán persze van még mit intézni, ki kell taposni minél több pénzt a biztosítóból, meg jövő héten lesz nálunk ajtócsere, ami igényel egy kis szervezést, aztán megpróbáljuk élvezni, ami a nyárból marad.

Megjutalmaztam magam egy rég vágyott Sally Hansen körömlakkal, egy nagyobb ékszeralapanyag rendeléssel és néhány ruhával (AC/DC-s és Kiss-es felsők a Lidl-ből ^^). És kaptam csini hátizsákot, a gerincem tök boldog. Ennyi habzsi-dőzsi járt... megyek fagyizni.

2014. július 20., vasárnap

Nagyon régen nem olvastam olyan könyvet, amit a falhoz b*szok, akkora a csattanója, de a London Boulevard bizony ilyen. Fúú, de jó volt.

2014. július 19., szombat

Eleven testek

Filóztam egy ideig azon, hogy érdekel-e engem ez a sztori, tulajdonképpen a hype miatt nem tudtam eldönteni. A filmet nem láttam, most meg azzal nem tudom, mi legyen, lehet, hogy így már nem kérek belőle... mindegy, a lényeg, hogy a múltkoriban a Tesco könyvleárazásán már nem sokat gondolkodtam (ja, mikor anyuval beszabadulunk egy ilyenre, fúú), és örülök, hogy hazajött velem, nekem való cucc.

Mennyivel jobban örültem volna egy nem filmes borítónak...

A könyv felénél jöttem rá, hogy bizonyos szempontból A burokra emlékeztet, részben azért, mert ez egy ahhoz hasonló kellemes csalódás nekem. Jóval több van benne, mint amit a fülszöveg ígér, sokkal elgondolkodtatóbb. A szerelem nem egyszerű vágyként vagy rajongásként van jelen a történetben, és nem is ez áll a dolgok középpontjában. Ennél sokkal mélyebb, több, igazibb, egyfajta katalizátora azoknak a változásoknak, amik már a küszöbön álltak abban a világban, ahol a történet játszódik. Nem is csak arról van szó, hogy egy félig-meddig halott és egy élő egymásba szeret, hanem hogy kialakul köztük az a bizalom, őszinteség és szeretet, ami nélkül a vágy (hosszútávon) mit sem ér.

Eleinte egyébként nem voltam oda érte, nem tetszett ez a fajta in medias res, és valahogy a mondatok vagyis a megfogalmazás sem feküdt, kicsit üresnek éreztem, de elmúlt szép lassan. Vagy megszoktam. R abban különbözik leginkább a többi zombitól, hogy tiszta, összetett gondolatai vannak, élénken emlékszik is a világra, amit hátrahagyott. Az életéből csak a ruhája maradt meg (ami tök más, mint a filmben, igen, nekem fontos), és néhány foszlány az ízléséből, konkrét emlékei nincsenek, ahogy a többieknek sem. Viszont sok emberi vonást őriznek, van igényük a társaságra, és az ösztöneik is valamennyire működnek. Amikor ez a lány, Julie, megjelenik az életében (cseppet sem önszántából), R-ben pislákolni kezd az életösztön, és elkezd változni. Lassan, eleinte felismerhetetlenül, de egyre kevésbé lesz zombi, és nagyon érdekes volt látni, ahogy ez a folyamat kibontakozott. A java persze csak ezután jön, de annak, hogy Ő szembekerül az elpusztult világ maradványaival, nem csak a lány az oka, hanem önmaga és a társai. Nem csak a szerelem, hanem a remény, a hit, és az akaraterő. Számomra ezekről szólt igazán ez a regény, és ezért is tetszett.

Sajnos volt, ami viszont nem jött be, SPOILER ON. Ez a Perry-dolog R agyában-fejében, mert addig oké, hogy elmerül az emlékeiben, amíg nyammog az agyán, de hogy utána hogyan meg miért hallucinálja, egyáltalán nem jött át. Ez a másik, ami miatt eszembe jutott közben A burok. Lehet, hogy figyelmetlen voltam ezeknél a részeknél, de nem értem, és így számomra teljesen indokolatlan és öncélú megoldás. Nyilván Julie miatt olyan fontos ez a bizonyos agy, és biztos akart ezzel valamit Marion, de fárasztott, már elegem volt a srácból, és ha már muszáj, ebből kreatívabb dolgokat is ki lehetett volna hozni. Majd talán egy következő olvasásnál. SPOILER OFF.

Ezekkel együtt is jól szórakoztam, és nem zavar semmi, amire nem kaptam választ, mert így érzem teljesnek a történetet. Nem mondom, hogy alapjaiban változtatta meg a zombikról kialakult képemet, vagy hogy világmegváltó gondolatokkal lettem gazdagabb, de okozott két kellemes délutánt, és napokig gondolkodtam rajta, ami azért jelent valamit.

2014. július 18., péntek

Kajás tag

Már megint szótlan voltam, húzós napok vannak mögöttem.
Nem vagyok hajlandó a tag eredeti címét használni, a nom-nom-nom-ról mindig egy tátogó hal jut eszembe, a nyam-nyam még mindig aranyosabb, bár tény, hogy az sem hangzik kevésbé hülyén... mindegy is, enni szeretek (még ha a 45 kilóm nem is erről árulkodik) és ilyen tag-gel még nem találkoztam.



1) Mi az, amit senki sem szeret, csak te (és fordítva)?
Imádom a gombát nyersen, és ezt az információt a legtöbb ember nagyon nehezen dolgozza fel. Viszont a paradicsomot semmilyen formában nem eszem meg.

2) Mit főzöl a legszívesebben (és túl gyakran)?
Olyan nagyon gyakran nem főzök. Még. De imádom a tésztákat, nagyon gyorsak és egész változatosak.

3) Melyik étteremben ennél minden nap?
Van egy sült krumplizós söröző a városban, azt a belga sült krumplit nagyon szeretem, mindenféle szószt lehet kérni hozzá, meg szezámos csirkeszárnyakat, rántott sajtot... hasonló módon elkészített chipsük is van, hát imádom őket. Az Áfium is egy klassz hely, de nem túl nagy a választékuk, a Salibárnak viszont igen... tudnék hova menni, na.

4) Ha egy szendvicset rólad neveznének el, mi lenne a neve és mi lenne benne?
Ha rólam neveznék el, nyilván úgy hívnák, mint engem, nem? Nutella és sajt egyébként.

5) Van valamilyen főzéssel kapcsolatos tipped?
Nem kell túl komolyan venni, és érdemes kicsit az ösztöneinkre és józan paraszti eszünkre hallgatni. De azért (szerintem) a szakácskönyvet se dobjuk ki, biztos alapokkal mégiscsak könnyebb.

6) Mi van a bakancslistádon?
Nem is tudom, egyszer ettem polipot, ami szörnyű volt, de mindenki szerint csak rosszul volt elkészítve, szóval megkóstolnám, milyen, amikor jól csinálják. Csak egy falatot.

7) Melyiket szereted: saját magad főzni, rendelni, vagy elmenni valahova enni?
Rendelni nem nagyon szoktunk, idén tavasszal volt rá példa anyum SZÉP kártyája miatt, szerettem, de annyira nem hiányzik. Nem vagyunk abban az anyagi helyzetben, hogy gyakran házon kívül együnk, de néha-néha azért belefér egy kínai, pizza, vagy kajálás a cimbikkel. Ezt azért nagyon szeretem, de nem mondanék le a házi kosztról, a családom főztjéről, és a sajátomról.

8) Van ételallergiád?
Nincs, hála a jó égnek.

9) Minek nem tudsz ellenállni mostanában?
A chipsek és általában a krumplis kaják szoktak függőséget kiváltani belőlem, szerencsére csak időlegesen.

10) Mi a kedvenc desszerted?
Süti, csoki, fagyi... bármi, csak mazsola ne legyen benne, és persze minél csokisabb, annál jobb.

2014. július 11., péntek

Elcsesztem egy pólót, amire festettem, és egy üveglencsés nyakláncot. Nem elég, hogy balféknek érzem magam, az alkotás örömét is megmérgezik. Úgy utálom az ilyet.

2014. július 9., szerda

Könyvmoly tag

Norewa blogjáról származik ez a tag, ajánlom mindenkinek, aki örömét leli az olvasásban, én mostanában szerelmesedek bele újra :)

1) Hogy találsz új olvasnivalókat?
Hallok vagy olvasok róluk :) Szembejönnek velem a könyvesboltban kószálva, a szüleim polcain, vagy épp a neten. A kedvenc íróim munkásságát eleve figyelemmel szoktam követni.

2) Miért kezdtél olvasni?
Mert a szüleim is olvasnak. Sokat.

3) Hogy változott az ízlésed az elmúlt évek során?
Hát a képes mesekönyvektől messzire jutottam :) de a közelmúltban nem változott nagy mértékben, körülbelül ugyanazok a témák és műfajok vonzanak.

4) Milyen gyakran veszel könyveket?
Én szinte sohasem veszek könyvet, mivel a szüleim számon tartják, mi érdekel, és azokat elosztják egymás, és a különböző ünnepek között. Kivéve persze, amikor nagy leárazás van, az durvább, mint a Glamour-napok. Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy az új kétkötetes Poe összeset nem fogom csak úgy megkapni...

5) Hogyan reagálsz, ha nem tetszik egy könyv vége?
Attól függ, tetszett-e közben a könyv. Ha igen, akkor nagyon csalódott tudok lenni, és ha szomorú, akkor sírni is szoktam.

6) Meg szoktad lesni a könyv végét?
Jesszus, neeem! Úgy nem olvasunk könyvet! x)

7) Puha borító vagy kemény kötés?
A puhát szeretem, mert szép, jó a tapintása, és kényelmes olvasni. Utálom, mert karcolódik és gyűrődik. A keményet is szeretem, mert strapabíró és szép, de utálom, mert nehéz és drága.

8) Hol és mikor olvasol a legszívesebben?
Pár éve azt mondtam volna, hogy bárhol és bármikor. Mostanában viszont ritkán olvasok, mert valahogy nem tudom megteremteni az atmoszférát hozzá. Pedig nagyon kéne, főleg, amikor szellemileg túl vagyok terhelve, nagyon jól feltölt. Csak hát pont akkor nem kívánom a betűket... de ha elkezdem, nem tudok leállni. Amúgy nagyon szeretek pl. utazás közben olvasni, meg az külön jelenség nálam, hogy ha filmadaptációt nézek, a kezemben van az adott könyv, és bújom a vonatkozó, vagy épp kimaradt részeket.

9) Mik azok a hülye apróságok, amik a legjobban kiborítanak egy könyvben?
Nyomtatási és helyesírási hibák, fordítói elmebajból eredő, furán csavart mondatok, fordítócsere esetén az eltérő stílus... túl apró betűk, átlátszó oldalak (Aranyember, fúúú...).

10) Mi az, amivel azonnal rabul ejt egy könyv?
A téma, az író stílusa, az első oldal, a főhős... azt hiszem, ez könyvenként és olvasónként változik.

2014. július 8., kedd

Filmlista (nem csak) nyárra

Ennyit biztosan nem fogyasztok el a nyáron... főleg, hogy még sorozatokat is akarok nézni, és van egy könyves listám is, amihez szintén nem tartom magam olyan szigorúan, és akkor a szakirodalmak meg az egyetem úgy általában... de nem baj, mert amikor kitaláljuk, hogy filmezünk, sosem tudom, mihez lenne kedvem, legközelebb csak ránézek erre a listára.

Az emlékek őre
Az elveszett fiúk
Byzantium
Wir sind die Nacht
Halhatatlan szeretők
Az éhség
Bálványrock
Ghost in the shell
A futurológiai kongresszus
Így neveld a sárkányodat 2.
X-Men: Az eljövendő múlt napjai
Dracula Untold
Csillagpor
Az ember gyermeke
Doktor Parnassus és a Képzelet Birodalma
A Halászkirály legendája
Transzcendens
Az embervadász
Sin City: Ölni tudnál érte
Éjszakai őrség és Nappali őrség
Promethetus
Ultraviola
Delicatessen
Brazil
Metropolis
Metropia

2014. július 7., hétfő

A női szépség tánca II.

Csodás volt. Fenomenális, elképesztő élmény.
Az, hogy részese, sőt, része voltam egy egész estés, változatos, zenés-táncos-fénytechnikás estnek... annyira akartam ezt. Annyit álmodoztam róla. Annyira fájt, mikor úgy tűnt, soha nem lesz belőle semmi. És most itt vagyok az első nagy fellépésem után, teljesen feltöltődve. Óriási élmény volt, onnantól kezdve, hogy a ruháimmal megrakodva belépek az öltözőbe, egészen odáig, hogy hullafáradtan is vigyorgok a bodzás söröm mellett. Amikor megérkeztem a Művészetek és Irodalom Házába, mintha elvágták volna a szorongásomat. Nem tudom elmondani, miért, de hihetetlenül nyugodt és megnyugtató volt a légkör. Kellemes ütemben ment minden abban a két órában a kezdés előtt. Időben voltunk végig, kapkodás nélkül öltözködhettünk, volt alkalmunk mindent elpróbálni a színpadon, minden holminkat előkészíteni a színpad mögött. Továbbra is izgultam, de már egyáltalán nem rossz értelemben. Beszéltünk arról az egyik lánnyal, hogy érdemes lenne fotósorozatot lőni a backstage-ben is, ahogy a táncok előtt és közben pakolászunk, nevetgélünk, fonjuk egymás haját, cserélgetjük az ékszereinket, teljes harci díszben melegítünk, segítünk öltözni Boginak a szólói között, mozgunk a többi fellépő zenéjére... mert ez nekünk mind hozzátartozik az élményhez.  És kilépni a színpadra, rendes magasított színpadra, kamerák és fények kereszttüzébe, alig látva a közönséget... tisztára, mint anno a jégen, csak itt más miatt fagy az arcodra a mosoly. Bár ez tulajdonképpen nem igaz, ugyanis nem féltem. Kiálltunk, imádkoztunk, mint az órák előtt, beálltunk, megszólalt a zene, és sodort magával. Minden idegszálammal ott voltam, ott voltunk, mosolyogtunk, nevettünk, átéltünk. Én voltam a legjobban meglepődve, hogy képes voltam kimosolyogni anyukámra, és belenevetni apum és a barátom kamerájába. Oltári volt.

Négy csoportos koreográfiát adtunk elő (háromban táncoltam), volt egy duó, Bogi szólózott, és két vendégelőadónkkal is előadott egy-egy közös számot. Sajnáltuk, hogy ezeket nem láthattuk élesben, de a főpróbán nagyon tetszettek, és a közönség tapsviharából ítélve, náluk is sikert arattak. Az egyik egy dobszóló volt, a Pannon Filharmonikusok ütőse egy törzsi dobon és még néhány hangszeren játszott, amiknek nem tudom a nevét, Bogi pedig erre táncolt, egyszer kísérőzenével, egyszer pedig csak a dobra. A másik a kungfúzió nevet kapta, hastánc és kardos harcművészet ötvözete , a csatába induló harcosról és szerelméről. Csodás zenei aláfestéssel, amitől teljesen megnyugodtunk mi ott hátul, egészen ellazított minket. A pasas egy harcművészeti iskola vezetője, nagyon dögös volt, ahogy félmeztelenül ugrált a karddal. Játszott még a Fuego Luna, velük már többször dolgozott együtt Bogi, ők igazi virtuóz flamenco zenét adtak elő, tényleg elképesztően jók voltak, meg is kapták a megérdemelt vastapsot. Már írtam, hogy a táncaink között egy általunk egyébként nagyon kedvelt színész fog perzsa szerelmes verseket felolvasni, na, ő megtanulta és előadta őket, igazi meglepetést okozva ezzel, és úgy izgult, mintha nem töltené a fél életét színpadon. Csodás volt, hogy ennyire komolyan vette, így készült, és még ő köszönte meg, hogy részt vehetett. Ó, és az ókori Keleten rohadtul értettek a a szexualitáshoz, azok a versek... A közönségnek tetszett, hogy bevontunk férfiakat, és az is, ahogy csináltuk, aztán dicsérték az est koncepcióját, az előadások sorrendjét, és kb mindent... szívmelengető és számomra nagyon új érzés, hogy másoknak is élményt és örömet okoztunk. Féltünk, hogy túl rövid lesz az est, pláne Joós Judit nélkül, de végül majdnem másfél órás lett, ami tökéletes.

Csak pár képpel fogok tudni szolgálni, egyelőre nem sokat kaptam, és azokon sem tetszem magamnak, de amúgy is inkább abban bízom, hogy készültek videók, majd meglátjuk. A fényviszonyok hatásosak voltak, de csak a profi kameráknak kedveztek. Egyébként nem nézünk ki rosszul a képeken, és nagyon jól is ment minden, jók voltunk. Egyszer mondjuk elcsesztük, de azonnal kapcsoltunk, és egyszerre csináltuk rosszul, a közönség talán észre sem vette, Bogi még meg is dicsért minket az ünneplésnél: így kell kezelni a rontásokat. Azt hiszem, mind büszkék és elégedettek vagyunk, és van is miért. Teltházunk volt és tényleg nagyon pozitívak a visszajelzések, a szüleim és a párom odáig voltak, és én sem tudom hogy lehetnék elég hálás, amiért ide sodort az élet.

2014. július 6., vasárnap

Summary XVII.

Nagyon jó napjaim voltak, most kifejezetten békésnek mondható a lelkem, ami régóta nem jellemző. Ki kell élveznem minden pillanatát. Ami a nyári terveket illeti, kezdenek átütemeződni a dolgok, fene tudja még, mi lesz.

♥ lediplomázott a kedves 
♥ öltönyben is nagyon szexi 
♥ meg talárban 
 rend van a sminkes részlegemen 
 tobzódás a kókuszillatban 
 oltári sikeres fellépés 
 görivel játszani 
 plüss Fogatlan 
 Maleficent 
 Ray Bradbury