2014. december 31., szerda

2014/2015

Ismét egy itthon töltött szilveszter, de nem bánom - persze az önérzetem háborog kicsit, de egyik program sem tetszett nekünk ma annyira, hogy fagyoskodjunk egy nagyot, csak azért, mert szilveszter van és kötelező. Imádom ezt az időjárást, de a kocsmák és szórakozóhelyek közötti mászkálást inkább máskorra időzíteném. A bulizást kicsit sem sajnáljuk, mert tegnap voltunk egy előszilveszteri koncerten-rockbulin, azt semmiképpen sem akartuk kihagyni, egyrészt mert szeretjük azt a bandát, másrészt mert már előre úgy tűnt, nem lesz olyan buli, ami a mi fogunkra való lenne, és így biztosan tudunk partizni egy jót. Jó is volt :) nem voltak sokan, nem volt fergeteges a hangulat, de mi nagyon jól éreztük magunkat, és hajnalig táncoltunk az urammal, amire régóta nem volt alkalmunk.
Pezsgőnk van, sörünk van, rágcsánk van, sütihegyek vesznek körül minket, már csak néhány jó filmet kell vadászni hozzájuk. Kiolvastam egy könyvet, néztem sorozatokat, talán megírok pár blogbejegyzést, és egy gyönyörű ajándék körömlakk várja, hogy felkenjem :) Ágyból nézhető tűzijáték is van, hála a nagyzoló külvárosiaknak, nincs hiányunk semmiben.

2014, te pedig rohadj meg, örülök, hogy véged van.

2014. december 29., hétfő

Karácsony

Kellemes volt az ünnep. Nem is kívánhattam volna többet, jobbat. Amit ki lehet hozni egy ingázós karácsonyból, azt kihoztuk. Még havazott is, nagy sokára.

A szentestét apuméknál töltöttem, vele, a nagynénémmel és az unokatestvéremmel, meg előző nap beugrott a család egyik barátja is. Együtt főztünk, bringáztunk meg a játszótereken ökörködtünk, és rengeteget beszélgettünk arról, hogy mit kér karácsonyra, és vajon megkapja-e :) másnap részt vettem az ajándékok becsempészésében is, elképesztően izgalmas volt szerintem. Tengerimalacokat kapott, napokig ez volt a téma, és egész megilletődött, hogy tényleg megkapta őket :) órákig el sem mozdult előlük, odahúzott egy kis széket, és csak leste őket.
Anyummal egészen csendesen telt az ünneplés. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, főztünk, borozgattunk, moziztunk. Megnéztük a Demónát, kiraktunk néhány puzzle-t, poénkodtunk és pletyiztünk, tulajdonképpen semmi extra, de úgy el tudnak rohanni mellettünk a mindennapok, hogy egy kis meghittség és közös szórakozás is nagyon sokat jelent.
Karácsony után leutaztam az uramékhoz, e sorok írása közben még itt vagyok. Ajándékoztunk az édesanyjával, rokonokat látogattunk, dögönyöztem a nagy mamlasz kutyust, bohóckodtam a görénnyel, kiélveztem, hogy végre a kedvesemmel alhatok... komolyan, vele még ide-oda utazgatni is pihentető.

Jó volt mindenhol. Szeretem az ilyet.
Remélem, nálatok is jól teltek az elmúlt napok :)

2014. december 26., péntek

We're swimming in the frozen sky

Közös főzések, italozás, társasjátékok és puzzle, meghitt ajándékozás, süti-süti-süti. Persze egy kis ünnep utáni depresszió alakul, megint utolsó pillanatra maradt a szilveszter kigondolása, de annyi baj legyen. A hó persze nyilván holnap érkezik meg, hátha agybajt kapok, hogy az ünnep után, és talán elutazni sem lesz zökkenőmentes. De ez a Karácsony jó. Egyszerűen csak jó.

2014. december 25., csütörtök

Minden kedves olvasómnak, kommentelőmnek, és idetévedőnek békés, nyugodt, boldog ünnepet kívánok!


2014. december 21., vasárnap

Mint mondottam volt, hihetetlen, hogy mindjárt karácsony... várom már, de nem vagyok igazán hangulatban. Itthon idén nincs meg a fíling. Talán az antikarácsonyi időjárásnak lehet némi köze hozzá. Viszont az Oriental Fusionett-tel már tartottunk egy kis karácsonyozást, jaj, olyan jó volt *.* igazi lélekmelengető este volt, nagyon jól éreztem magam. Sütiztünk, ajándékoztunk és nagyon sokat beszélgettünk. Hálás vagyok ezekért a lányokért.

A napokban volt a névnapom, ennek örömére faszán lebetegedtem, de nagyon igyekszem kúrálni magam, nem vagyok hajlandó karácsonykor is agonizálni. Szüleim olyan aranyosak voltak, apum elvitt az egyik karácsonyi vásárra, hogy válasszak valamit, aztán együtt forralt boroztunk, vagyis én boroztam, ő karácsonyi sört ivott. Jó volt. Anyumtól pedig kaptam két könyvet, amiket egyszer nagyon nézegettem a boltban, de igyekeztem erős lenni, és nem elcsábulni :)
Ja, és végre találkoztam az urammal. Tizenkét órázik, és úgy jött ki a lépés, hogy két napig nem is találkoztunk, vagyis de, csak a másik olyankor mélyen aludt. Bár így legalább nyugiban csinálhattam az ajándékát. Elég nagy fába vágtam a fejszémet, de úgy tűnik, sikerült összehoznom végül :)

Még egy ajándékkal nem készültem el, aztán megvagyok, és csak csomagolni kell. Mondjuk az nem lesz olyan jó egyedül, tavaly együtt csináltuk a barátommal. De a kreatívkodásnak és az egyedüllétnek köszönhetően meg tudtam nézni néhány filmet a még nyáron összeállított listámról. Miután háromszor elaludtam az Ultraviolán, sejthettem volna, hogy negyedik alkalommal sem lesz nagyobb sikere... most legalább végignéztem, de nem tetszett. Az éhség viszont igen, nagyon különleges hangulata van, biztos nem ez az utolsó alkalom, hogy láttam.


Ti hogy álltok az ünnepi készülődéssel?

2014. december 20., szombat

"Mesés" karácsonyi tag Szilvitől

Ezt az ünnepi tag-et Megaera állította össze, a kérdések egészen egyediek, és amennyire meg tudom ítéli, abszolút jellemzőek rá, hiszen Ő imádja a Karácsonyt és nagyon sokat jelent neki. Azt hiszem, az én környezetemben nincs is olyan ember, aki ennyire őszintén és szívből szeretné az ünnepet :)
Ha van kedvetek, lopjátok.

1) Kedvenc forró csoki ízesítésed?
Ha iszok is forró csokit, nem annyira szoktam külön ízesíteni. De a mentás nagyon finom.

2) Kedvenc karácsonyi Yankee Candle illat?
Egyet sem szagoltam még, szerintem nem is fogok.

3) Mi volt a legkedvesebb gyerekkori ajándékod?
Hát, kiskoromban meg voltam őrülve az ilyen szétnyitható házikókért, amikhez aprócska figurák és berendezési tárgyak tartoztak. És egyik karácsonyra kaptam a szüleimtől (akkor még együtt voltak) egy kastélyt. Két csúcsos, rózsaszínes-lilás-csillogó csoda, hercegnőkkel és szárnyas lovakkal, tündéres-hercegnős tárgyakkal. Imádtam, őrületesen sokat játszottam vele, és a mai napig megvan, a kislányomnak szánom, ha lesz.
Bár már egy ideje nem vagyok gyerek, pár éve sikerült anyumnak meglepnie, nem egy nagy dologgal, de valahogy elérzékenyültem. Pár héttel karácsony előtt egy kínaiban voltunk, és megláttam egy csodaszép csipkés derékmelegítőt. Nagyon tetszett, de akkor nem vettük meg, és szinte meg is feledkeztem róla, egészen addig, amíg ki nem bontottam az ajándékaimat. Megvette nekem :)

4) Mi az a kézzel nem fogható dolog, ami örömet okoz számodra az ünnepekkor?
Az én karácsonyaim elég távol állnak a meghitt családi ünneptől, nem mintha rossz lenne, vagy veszekedéssel töltenénk, egyáltalán nem, de én ritkán érzem azt a bizonyos melegséget... néha igen, olyankor túlcsordul a szívem szeretettel és egész elérzékenyülök, az ilyen alkalmakra évekig emlékszem, olyan mély nyomot hagynak bennem, csak valahogy nem ez az általános. Talán az ingázástól, nem tudom.

5) Mi a karácsonyi napirended?
Főzés-sütés, fadíszítés, közben film vagy valami, vacsora, ajándékozás. Mindez 24-én. Ha saját családom lesz, szívesen csinálnám úgy, hogy 24-én este "csak" együtt vagyunk, és másnap bontjuk ki az ajándékokat. Hogy tovább tartson a varázs :)

2014. december 12., péntek

Fárasztó két nap áll mögöttem, ezért még el sem meséltem, hogy megvan a szoknyám :)
Csodaszép és tökéletes. A hossza, a dereka, a színe, az anyaga, az anyag mennyisége, egyszerűen tökéletes. Esetleg kap majd egy új, rugalmas madzagot a derekába, de ennyi. A hossza pont jó, bevallom, emiatt picit aggódtam, aztán láttam olyan képet Joós Juditról, amin viseli, akkor megnyugodtam, de végleg csak akkor tűnt el belőlem a para, mikor felhúztam. Pont jó. Az anyaga nagyon könnyű pamut, sokkal könnyebb, mint gondoltam, ami jó hír: eddig Bogi egyik szoknyájában táncoltam, az meglehetősen nehéz, viszont ez nagyon kényelmes ebből a szempontból is. Rengeteg anyag van benne, mégis alig érzem a súlyát. Persze még szoknom kell, sokat kell majd gyakorolnom, hogy szépen tudjak benne mozogni és ki tudjam használni, hogy ilyen sok, de ahogy eddig pörögtem-forogtam benne, nagyon tetszik, és már alig várom, hogy felavathassam :)

2014. december 9., kedd

Üvegcsék

Legutóbb, mikor alkatrészeket rendeltem, vettem ilyen kis pinduri üvegcséket. Két medált is készítettem velük az elmúlt hetekben, mindkettő egy-egy régi terv megvalósulása. Lassan meg sem lepődök, hogy ilyeneket írok, a legtöbb ötletemen hónapokat kotlok... másokon perceket, de ez a ritkább.



Az egyik véres, mert szerettem volna egy ilyen kis picurkát is. Ez most sokkal vérszerűbb lett szerintem, mint a nagy, jó ez a szín nagyon. A másikban egy gyöngy van (már ha lehet gyöngynek nevezni), eredetileg valamilyen függőt akartam, de annyira pici, hogy semmi sem fért bele. Úgy tűnt, jegelnem kell a dolgot, aztán egyszer csak rápillantottam ezekre a fekete szépségekre, és jó ötletnek tűnt :)



Elképesztően aranyosak, hogy ilyen kicsik, mintha valami manóé lennének, vagy nem is tudom :)

2014. december 7., vasárnap

Wishlist - Karácsony

Nem tudom, tavaly csináltam-e hasonlót, de idén beállok a sorba, és én is közhírré teszem, mikről ábrándozom így Karácsony előtt.
Amúgy nem mondanám konkrétan karácsonyi listának, mert minden tétel olyan rajta, hogy szeretném, kell, vagy kelleni fog, és valószínűleg idővel be tudom szerezni magam is. Nem szoktam extra dolgokat kérni és kapni, a szeretteim egyszerűen ide és a szülinapomra csoportosítják azokat a dolgokat, amiknek szerintük örülnék. Én is ezt csinálom velük, ezért sem értem, másoknak miért nehéz dolog az ajándékozás Karácsonykor, bár tény, hogy nincsenek olyan rokonaim, akiket ismerek olyan közelről, hogy illik ajándékozni, de annyira nem ismerem, hogy tudjam, minek örülne. A kis család előnyei.
Ami engem illet, apukámnak, a nagynénimnek és az unokatesómnak megvan minden ajándék, anyumnak még egy dolgot akarok beszerezni, a páromnak pedig még nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek, de szerencsére tele vagyok ötletekkel, és még időben vagyok. A párom édesanyja saját készítésű ajándékot kap, ahhoz még kell vennem egy-két alapanyagot, a hastánccsoportban meg ilyen névhúzós ünneplés lesz, és csak kedden derül ki, hogy egyáltalán kit fogok én megajándékozni.
Na de lássuk az én kicsi szívem vágyait.


Törzsi hastáncszoknya

Ez mondjuk a legkonkrétabb kívánságom, ugyanis az uram már a nyáron megígérte, hogy kapok egyet karácsonyra ^^ és kicsit csalás is, mert már megvan, csak még nem kaptam kézhez. Úgy két hete sikerült lecsapnom egy csodálatos fekete-pink-piros óriási szoknyára, Joós Judit adott el három darabot, azok közül az egyikre. Iszonyat nagy szerencsém volt, hogy pont aznap szóba került a szoknya kérdés Bogi és köztem, ő szólt, hogy látta Judit facebookján, és gyorsan felhívta nekem, és hála a jó égnek maradt még egy. Még aznap este ledumáltam Judittal, és azóta is csak pislogok, hogy ilyen faszán összejött. Ráadásul olcsóbb, mint amennyi az anyagköltség lett volna, ha varratom. Bogi ma Pesten van és elhozza nekem, és ha kell is rajta kicsit alakíttatni, a fa alatt ott lesz. Teljesen be vagyok zsongva :) Ehhez hasonló, de kevésbé élénk a pink rész.




2014. december 5., péntek

Gyerekrevigyázós hetem volt. Beteg a hatéves unokatesóm, és bevállaltam én is pár napot, hogy a nagynéném ne maradjon ki annyit a melóból. Nagyon bírom a csajt, iszonyat jófej gyerek. Nem mondom, néha fáraszt kicsit, nagyon erős és temperamentumos jellem, de alapvetően jól együtt lehet vele működni, és szeretek vele lenni. Kreatív, logikusan gondolkodik, rengeteg mindenről lehet vele dumálni, és óriási szíve van. A barbizás nekem nem ment valami jól, de minden mással tök jól elvoltunk. Varrtunk, gyurmáztunk, és társasoztunk orrvérzésig. Azt hiszem, életemben nem játszottam még ennyi Ki nevet a végén?-t egy huzamban :) és hát nagyon érdekes megfigyelni egy ennyi idős gyerek észjárását. Az ilyen napokon mindig előjön a fészekrakhatnékom.

2014. december 1., hétfő

Táncos üveglencsében

Íme, az első mintás-üveglencsés ékszerem. Az első, ami sikerült... ez nem az a dolog, amire rögtön ráéreztem. Olyan egyszerű, és mégis annyi ponton el lehet szúrni. Elkeni a ragasztó a mintát. Nem elég a ragasztó, túl sok a ragasztó. Elég, de nem egyenletes... vagy légbuborékok kerülnek bele. Ez a medál nem tökéletes, de már elégedett vagyok vele.


A mintát anyum munkahelyén nyomtattam, úgy tudom, hogy az lézeres, tintasugarassal inkább már nem próbálkozom, azt könnyen feloldja a ragasztóban lévő oldószer. A ragasztót már említettem valamikor, ruhákhoz találták ki, mikor megvettem, ilyesmi ékszerekhez is ajánlották. Emlékszem, hogy drágállottam kicsit, de jó befektetés volt. Nagyon lassan szárad, de ez annyiból talán nem probléma, hogy van időnk javítgatni, ha valami nem stimmel - volt olyan üveglencse, amit kipattintottam, és legalább a medálalapot sikerült megmenteni. Többek között azért utálom, amikor nem jön össze valami elsőre, mert elpazarlok valamennyi alapanyagot.


A kép egy törzsi hastáncost ábrázol, szerettem volna ilyen módon is ékszerben megörökíteni a rajongásomat. A legutóbbi fellépésre menet ez volt rajtam, és nagyon jó érzés volt, szívem szerint ebben táncoltam volna :)