2015. február 26., csütörtök

Egy csomót főzök mostanában. Ráadásul nem bejáratott kajákat, hanem mindenféle újdonságot, olyan recepteket próbálok ki, amik a receptes könyvjelzőmappában várták, hogy nekik essek. Nagyon-nagyon élvezem, és valami elképesztő érzés, hogy nem csak meg tudom főzni-sütni őket, de még tök finomak is, és a család is szereti őket. Pl. a hétvégén cukkini krémlevest főztem, és anyukám napok múlva is dicsérte. Az igazi challenge az lenne, hogy nyissak a húsos kaják felé, mármint nincs vele bajom, de a gondolattól is irtózok, hogy nyers húshoz nyúljak... majd kondicionálom magam, vagy nem tudom. Végül is, még mindig jobb, mint amikor vagdosás közben elkezd vérezni a máj.

Ámok - Szent vér

Az általam olvasott magyar gót blogokon ment/megy egy kihívás, Hallgassunk dark jellegű zenét! címmel, és amikor a magyar előadókról volt szó a posztokban, eszembe jutott, hogy régebben mennyit, de mennyit hallgattam ilyesmit. Nem sok előadóról van szó, de meghatározóak voltak számomra. A napokban újra kedvet kaptam hozzájuk, főleg az Ámokhoz (vagy Amokhoz, sose tudom...). Ezt a lemezt nagyon-nagyon sokat hallgattam, és meg kell mondjam, még mindig ugyanannyira tetszik, nemcsak nosztalgiából, mert azért ilyen zenék is vannak.
Bemutatnám a kedvenceimet:

Árnyékharc - a legleg


 A lélekrabló


Sámánima


És persze A zöld, a bíbor, és a fekete feldolgozása, de az a dal egyébként is tökéletes. Most teljesen rápörögtem erre a műfajra, egy csomó régi lemezt előkotortam, De Facto, Gyöngyvér, F.O. System, na jó, az F.O. Systemhez nem vagyok megfelelő hangulatban, de talán így is jöhet :)

2015. február 25., szerda

A blogger szerint tegnap több mint 400 oldalmegjelenítése volt a blognak. Nyilván :)

2015. február 24., kedd

Új hastáncos melltartó - folyamatban

Hétvégén elkezdtem mókolni az új hastáncos melltartómat. Az egyik régi melltartómat áldoztam be, semmi kedvem nem volt új után rohangászni, mert siralmas a választék, ezt már tavaly megtapasztaltam. És ennek a formája megfelelőnek tűnt, nem fekete, de úgyis meg akartam szabadulni a pántjaitól, a többi részét meg teljesen beborítottam. Elég sokat melóztam vele, öt vagy hat Constantine epizód után jöttem rá, hogy hoppá, nem csoda, hogy fáj mindenem.



Nem lett tökéletes, de nagyon tetszik :) Pántjai még nincsenek, minél előbb szeretnék hozzá anyagot venni, mert addig nem állok neki a díszítésnek. Még nem tudom, milyen legyen, nem nagyon férek hozzá profi törzsi díszekhez, de ki tudja... majd ellátogatok az Afrika Kapuja nevezetű üzletbe, hátha van valamije a tulajnak, ha más nem, jó sok kagylója. Amúgy nagyjából az előzőhöz hasonló, bronzos-pirosas-kagylós dologban gondolkodok, csak valami szebb formavilággal. Meg a rövidárut is fel akarom túrni, hátha valami klassz keleti mintájú szalaggal is fel lehetne dobni.


Majd beszámolok a fejleményekről :)

2015. február 23., hétfő

Tegnap eszembe jutott, hogy időszerű lenne egy általános iskolai osztálytalálkozó. Tekintve, hogy az előzőn vagy kilencen voltunk... tavaly november-december környékén elkezdtük megdumálni, mikor legyen, a srácok konzultáltak a tanárokkal és az iskolával, és a február végében állapodtunk meg. Nos, nekem nagyon úgy tűnik, hogy február vége van, és egy darab üzenet vagy kérdés nem jött, hogy hahó, lesz akkor valami? A nyakamat rá, hogy a fél banda elfeledkezett róla, és amikor a szervező srácok szólnak, megy majd a rinya, hogy ki miért nem ér rá. Hát mindegy, nem szívügyem a dolog, sőt, ha kevesen leszünk, talán még jobb is lesz.

Nyilván ennek a gondolatmenetnek a hatására, sikerült azt álmodnom, hogy végül összehoztuk az osztálytalálkozót, ahol belém kötött a srác, akit a leginkább gyűlöltem, és a ki a legtöbbet tett azért, hogy ne legyen önbizalmam, se egy boldog napom a suliban, de sikerült neki visszaszólogatni, aztán elvesztettem a türelmem és megvertem. Behúztam neki, aztán tökön rúgtam, és amikor a földön volt, még megküldtem a cipőm hegyes orrával. Nincs hegyes orrú cipőm, de ez részletkérdés. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt.

2015. február 20., péntek

Tribal Stílus Találkozó Workshop - Pécs

Már csak egyet kell aludni, és jönnek. Hetekkel ezelőtt beírtam a naptáramba és napok óta másra sem tudok gondolni, ez volt a legfőbb motivációm, hogy meggyógyuljak. A nózim még folyik, de sokkal jobban vagyok, úgyhogy el tudok menni. Nagyon várom, el sem tudom képzelni, mire számítsak, és bevallom, épp emiatt izgulok is kicsit. Nem vagyok még elég gyakorlott az alternatív, elvont, darabos mozdulatokhoz, mármint nagyon közel áll hozzám ez a stílus, de elsőre fogalmam sincs, mit tudok alakítani. Remélem, legalább a tavalyi ATS workshop maradandó nyomokat hagyott bennem, és kicsit ügyesebb leszek. Izgulok, na. De összességében inkább pozitívan, elvégre megint gyakorolhatom az alapokat, és örülök, hogy megismerkedhetek Debreceni Nellivel és testközelből láthatom, ahogy táncol és tanít. Háromórás lesz, keveslem, de biztos fárasztó lesz szellemileg is, én speciel talán egy órával bírnék többet első körben. Na majd meglátjuk :)


2015. február 16., hétfő

A közös lebetegedésben az a jó, hogy nem kell azon aggódni, mit kapunk el egymástól... sejthető, milyen csodás hétvégénk volt. De Valentin napon még sikerült elmennünk gyógyfürdőzni egyet, ami király volt, gyakrabban kéne csinálnunk.

2015. február 13., péntek

Nadrágból szoknya

Mikor legutóbb felhúztam ezt a szoknyámat, eszembe jutott, hogy nem is írtam róla. Nem épp téli projekt, de én ebben az időben is felhúzom, ha olyanom van, és mivel outfitben már mutattam, nem akartam már tovább halogatni.
Még tavaly találtam egy érdekes ötletet pinteresten. Imádom ezt az oldalt :) ez az: http://www.redtedart.com/2012/04/20/how-to-make-a-skirt-from-a-pair-of-jeans/
Nekem volt egy nadrágom, ami nagyon nem volt jó vétel, sehogy sem állt, párhavonta felhúztam, aztán bosszankodtam miatta. Jó sztreccses farmer anyag, és jó a színe is, sajnáltam az egészet. Filózgattam, hogyan lehetne kezdeni vele valamit, amikor megláttam, végre, a nagy ötletet. És éppenséggel szerettem volna egy fekete farmer ceruzaszoknyát. Tökéletes, két legyet egy csapásra.




2015. február 11., szerda

Alverde ultra sensitiv sampon

Egy ideje keresem a tökéletes sampont, vagy samponokat. Tavaly használtam egy Naturigin márkájút, isteni volt, de azóta sem találom egy üzletben sem... A Babylove megszűnt, de már amúgy se nagyon használtam, a Balea ultra sensitive-et pedig nagyon szeretem, de időnként ráunok. 
Nagyon szerettem volna kipróbálni néhány Alverde sampont, egyik jobban érdekelt, mint a másik, de mindig elbizonytalanodtam, mert elég sok alkohol van bennük, és a koffeines is szárította a fejbőrömet. Gondoltam egyet, és levettem ezt a polcról, alkoholmentes és hasonlít összetevőiben a Baleához, olyan rossz csak nem lehet. A rövid véleményem az lenne, hogy de.



2015. február 9., hétfő

Best of beauty - 2014

Tudom, hogy már február van, de talán nem gáz... szerettem volna egy ilyen tematikusabb összefoglalót, és ha most jutottam el idáig, hát akkor most. Kimondottan sminkes kör, ebben még egész változatos vagyok. A kategóriákat Arabella kedvences bejegyzéséből kölcsönöztem, csak átugrottam azokat, amiket egyáltalán nem használok

Alapozó:
Csalok, mert színezett hidratáló, mondjuk nem ártana legalább a fellépésekhez beszerezni egy alapozót. Ez is elég jól fed, szeretem, de sajnos vannak hibái.

Korrektor:
Csak a szokásos Alverde. Időnként eszembe jut, hogy ki kéne próbálni mást, mert kicsit kezdem unni, de jól működik, felesleges lenne lecserélni.

Púder:
A színezett hidratálóhoz elkezdtem használni az Essence színtelen mattító púderét, és szeretem is, ha eltekintek attól az apróságtól, hogy magától ripityára törik.




2015. február 7., szombat

Kincslelőhely: Rossetti Bizsu

Jó ideje szerettem volna írni erről a zsákmányról, és tulajdonképpen fogalmam sincs, miért nem tettem eddig. Még csak át sem töltöttem a képeket a gépre. Tegnap, amikor törölgettem a fényképezőgép memóriakártyáját, szembejöttek velem... jól meglepődtem :)
Az AvianaRahl blogon találkoztam először a Rossetti Bizsu webáruházzal, ahol nagyon gagyi és nagyon klassz ékszereket egyaránt találhatunk. Tele van pl. kövecskés ocsmányságokkal, de vannak kimondottan szép holmik is, megspékelve néhány fekete és vagány szépséggel. Eddig csak egy rendelést adtam le, két hajgumit és két hajcsatot vettem, nem akartam elsőre nagy összeget otthagyni, és ezeknek tudtam a legkevésbé ellenállni.


A csontvázkezes hajcsatból ilyen áron muszáj volt kettőt is beszerezni, sajnos egyikük nem bírta a terhelést, és elengedett a ragasztó, de kettő perc volt meghegeszteni, úgyhogy túléltük a dolgot. Egyébként, ahhoz képest, mennyibe kerül, egész jó minőségű a műanyag, a csat erős, csak a ragasztó néz ki kicsit bénán, de nem feltűnő. Link hozzá: http://rossettibizsu.hu/csontvazkez-hajcsat-fekete-feher.html



A hajgumikon meglepődtem, milyen szépen kidolgozottak, és egész jó súlyuk van. A koponyás picit jobban tetszik, olyat már régóta szerettem volna, de a kéz is jól néz ki, csak szerintem nem mutat olyan jól copfon. Viszonylag régóta megvannak, de még nem nyúltak ki, szóval a gumik egész jól bírják, bár azt hozzá kell tennem, hogy nem hordom őket napi szinten, és a már összefogott hajamra húzom rá őket.


Kéz: http://rossettibizsu.hu/csontvazkez-hajgumi.html
Koponya: http://rossettibizsu.hu/hajgumi-ezustkoponyaval.html

Ékszert még nem mertem rendelni, mert nem tudom, milyen ötvözetből vannak, de ki tudja, lehet, hogy később teszek egy próbát :) lenne néhány gyűrű és fülbevaló, amit nem utasítanék vissza. Na meg ez a hajcsat *.* kíváncsi lennék, mennyi idő alatt töröm bele a hajamba.


Nem az én stílusom haul posztot írni, de olykor-olykor nem tartanám magamban, ha klassz dolgokra bukkanok... persze csak ha titeket is érdekel, és/vagy szerintetek nem gáz :)

2015. február 3., kedd

Koponyákok

Ezek a koponyás nyakravalók nagyon régóta szerepeltek a terveim között. Tényleg, hosszú hónapok óta szerettem volna megvalósítani, legalább az egyiket, de valami sosem stimmelt. Most már tudom, hogy nagyon nem mindegy, mivel nyomtatunk, milyen ragasztót használtunk, és mennyit. Több elbaltázott kísérlet után, végre sikerült áttörést elérnem, és az első jól sikerült darabot már láthattátok is. Van még hova fejlődni, de hát gyakorlat teszi a mestert.

Őrá vágytam a legjobban. Elsőre sikerült is elszúrni, de szerencsére ki tudtam pattintani a foglalatból a lencsét, letisztítottam a medálalapot, és jöhetett az újabb nekifutás. Nem állítom, hogy tökéletes, de jó, elégedett vagyok vele. És imádom hordani, szerintem olyan szép :) az egyik kedvenc medálom lett.


Ő pedig ékes példája annak, hogy a matrica is hasznos, de hatásában teljesen más, mint az üveglencse, és annyival nem könnyebb dolgozni vele. Mondjuk nem néz ki rosszul, és sokkal könnyebb. Ezzel a nyaklánccal még nem vagyok tökéletesen elégedett, valahogy nem az igazi az esése, de amíg nem találok ki jobbat, így marad.




Hogy tetszenek? :)