2015. július 29., szerda

Nemgoth vallomások

Bár közel sem vagyok goth blog, sőt, még gothnak sem hívtam magam soha, azért csak-csak közel érzem magamhoz a szubkultúrát, összefolyik a rockerségemmel (amit ma már szintén nem szoktam kategorikusan kijelenteni, nem szívesen címkézem magam, na), és igazán szórakoztató volt a goth bloggerhölgyek kinyilatkoztatásait nézni és olvasni, szóval úgy döntöttem, belekontárkodok én is a témába.



1) Természetes haj- és szemöldökpárti vagyok, legalábbis ami a saját külsőmet illeti. Nagyon tetszik a fekete vagy vörös haj, de szeretem a saját hajszínemet, és az elmúlt években sötétedett annyit, hogy karakteresebbnek látom, mint régen. Na jó, a szemöldökömet festem olykor, hogy rendesen látszódjon, de nem vagyok hajlandó rajzolgatni, és tetoválásra sem vágyom.

2) Nem rajongok kifejezetten a The Crow című filmért. Félre ne értsetek, egyáltalán nem tartom rossznak, egy életérzés a film, megőrülök a zenéjéért és elismerem minden pozitívumát, de Brandon Lee tragikus végzete (és sminkje) nélkül szerintem nem vitte volna kult státuszig.

3) Nem igazán nézek horrort. Ez persze így eléggé sarkított, horror és horror között is lehetnek vannak óriási különbségek és van is, ami tetszik, de általánosságban véve nem szeretem a horrorfilmeket, nem szórakoztatnak.

4) Alig van csíkos holmim. Ez éppen egy sajnálatos dolog, de régebben nem izgattak a csíkos ruhák meg úgy általában a minta (pedig rajongtam én a Beetlejuice-ért), csak az utóbbi években tetszett meg, és eddig csak egy felsőt sikerült beszereznem. Az sem segít, hogy vékony vagyok, próbáltam egyszer egy csíkos nadrágot, és konkrétan úgy néztem ki, mintha fogpiszkálók lennének a lábaim helyén.

5) Sminkelt pasik kíméljenek.

6) Szoktam plázában, fast fashion üzletekben vásárolni, és szerintem változatosabban és stílusosabban tudok felöltözni, mióta nem derogál betenni a lábam ilyen helyekre is.

7) Imádom a napfényt. Nem azt, hogy nyáron éget és rohadt meleg van tőle, meg azt sem, ahogy a szemembe tűz délután a szobámban, és jó a közérzetem este is, sőt, de annyira jólesik a természetes fény, egy idő után hiányzik is télen.

8) Sokszor nagy hatást tesznek rám filmek, sorozatok soundtrackjei, és ilyenkor az ízlésemtől akár teljesen idegen dalok képesek a fülembe mászni, amiket aztán hetekig hallgatok. Pl. van egy Elektrik People dal a telefonomon a Hemlock Grove miatt, és bár lecsengőben van a dolog, még nem sikerült teljesen lekattannom róla. Musicalek esetében meg aztán tényleg elszabadul a pokol.

9) Fehérben akarok férjhez menni. Vagyis meg lesz fűszerezve egy kis feketével, de értitek.

10) Korcsolyázó koromban rendszeresen táncoltunk a csapattal, hol jazzes, hol kortárs jellegű dolgokat, és volt, amikor hiphopot. Emlékszem, mennyire kiborultam, ott hisztiztem az edzőtáborban, hogy én erre nem vagyok hajlandó, borzasztó nehezen törődtem bele, és majd' elsüllyedtem, mikor az edzőm megdicsért pár nappal később. De be kell valljam, hogy később megszerettem, legalábbis a dinamikáját, ritmikáját, erejét, és azokat a bemelegítő gyakorlatokat, amiket összeállítottunk belőle, imádtam csinálni. Nem hiányzik, de csak jobb táncos lettem tőle.

Olvassátok el a többiek bejegyzéseit is: Annie, Megaera, Trish, Blithe, NekromanCica :)

2015. július 27., hétfő

Az előző bejegyzéshez kommentelt egy hittérítő. Úgy vagyok vele, hogy nem érdekel más vallása, amíg nem próbálja lenyomni a torkomon, márpedig ez annak tűnt, a maga személytelen módján. Töröltem a fenébe, de remélem, nem lesz belőle rendszer.
Tegnap nekiálltam kiszanálni a megunt, nem hordott ruháimat. Két szatyornyi halom már összegyűlt, de valahogy nem tűnik kevesebbnek a maradék :)
Magamhoz képest amúgy meglehetősen kíméletlen voltam, úgy értem, egy csomó olyasmitől válok meg, amit egyébként szerettem vagy érzelmi kötelék fűzött hozzá, és régebben ez nem nagyon ment, inkább megtartottam az ilyen holmikat, hiába nem hordtam már őket. Fejlődök, vagy legalábbis fejlődésnek veszem.
Eladni biztos nem lesz érdemes semmit, úgyhogy először fenntartom anyumnak az előjogot, hogy átválogassa őket, utána talán behozom az irodába, ami olyan, hátha a koleganőim lecsapnának valamire, egy szatyornyi megy a H&M-be, a többi pedig valamelyik jótékony szervezetnek.

2015. július 26., vasárnap

Kulcs és lakat

Régóta szerettem volna egy ilyen pár fülbevalót, de az istenért nem akart szembejönni velem egy lakat alakú függő. Hála a jó égnek nem felejtettem el az ötletet, és beugrott, amint megláttam a boltban ezt a lakatot. Kulcsom már volt itthon.



Nincs gyöngy, nincs egyéb díszítés, csak a charmok. Sajnos a kulcs sokkal könnyebb, mint a lakat, úgyhogy muszáj volt valamit még rátennem súlynak. Viselés közben a kulcs mögött lifeg. Aggódtam, hogy így nem jön össze, mert gázul fog kinézni, de egész jól mutat.

Mit gondoltok?

2015. július 25., szombat

Ti találkoztatok már olyannal, hogy egy idegen blog széttrollkodta a bloglistátokat? Nem vagyok rá feliratkozva és nem is találom a kezelőfelületen, csak tele van a bejegyzéseivel a lista. Egyszer jártam már így, egyszerűen eltűnt egy idő után. Talán ez is el fog, de nem biztos, hogy lesz idegrendszerem kivárni. Nem tudjátok esetleg, hova lehet fordulni hasonló problémával, lehet valahol jelenteni?

2015. július 20., hétfő

Mókás dolgok az irodában #3

Egy hét szabi után ez így adja.
A napjaim megszínesítője az a tény, hogy bár egyetemi hallgatói iroda vagyunk, úgy nézünk ki, mint egy ügyfélszolgálat. Egy hosszú pultban ülünk a központi könyvtár mélyföldszintjén, és a pult szélén hol a biztonsági őr, hol szerény személyem foglal helyet. A legkülönbözőbb problémákkal keresnek meg a legkülönbözőbb emberek.
Ők azok, akik nekem panaszolják el, hogy három egész sorral odébb kellett állniuk a parkolóban, mivel azokat vagy fél napra lezárták egy program miatt. Vagy rám sértődnek meg, amiért nem én vagyok a könyvtár regisztrációs pultja, és még a kötészetbe sem tudom beengedni őket. Vannak, akik csak tőlem szeretnének apróbb információkhoz jutni, pl. hogy bent van-e az étterem vezetője, vagy hogy a pelenkázó egyben szoptató helyiség-e.
De ők azok is, akiktől megtudhatom, milyen programok lettek az épületbe szervezve, amikor rajtam keresik őket. A kedvencem is az volt, amikor egy gyerek versmondó verseny napján (amiről szintén az első résztvevő csoporttól szereztem tudomást) egy anyuka idegesen rohant be és kiabált rám, hogy nem láttam-e a gyerekét? Meg sem próbálta leszűkíteni a keresést nem vagy öltözet alapján, miután kinyögtem a program helyszínét, elrohant. Azóta nem láttam, úgyhogy feltételezem, megtalálta.

Egyébként én vagyok a sügér, hogy szofisztikált külsővel járok dolgozni, ha szegecses nyakörvben és vastag fekete sminkben lennék, a kutya sem jönne oda hozzám.

2015. július 15., szerda

Nightwish medál

Egy álmom készül valóra válni: megyünk Nightwish koncertre! Emlékszem, mennyire bánkódtam, mikor Tarjával szakítottak, hogy nem voltam koncerten, amíg még az énekesnőjük volt, Anette meg... hát hagyjuk. Arról meg ne is beszéljünk, mennyire drága egy nagy, önálló koncert, pláne vidékiként, utazással, szállással, egyéb költségekkel együtt... fene tudta, eljutok-e egy Nightwish koncertre az életben. Mikor megláttam, hogy jönnek Hegyaljára és meghallgattam a legutóbbi lemezt, elkezdtem reménykedni, hogy talán összejöhet, hiszen a jegy kifizethető, a szállás adja magát, és még szabit is kaptunk, csak épp alkalmunk nem volt megbeszélni, tudunk-e menni, és közben a Hegyalját lefújták. De mikor kiderült, hogy a koncertet mégis megtartják, méghozzá Pesten... járt némi idegeskedéssel részemről, hogy most akkor hogyan lesz, kapunk-e még jegyet, hol a fenében fogunk aludni, én másról sem tudtam beszélni egy hétig, a kollégáim legnagyobb örömére :) de szerencsés módon csak rendeződtek a dolgok. Az uram legjobb cimborájával megyünk, és nála tudunk aludni is, majd pár napot még Pesten töltünk. A lehető legegyszerűbb és legjobb verzió.




A medál sztorijának másik része, hogy egy ideje szerettem volna nagy, kör alakú üveglencsés medálokat fekete-fehér képekkel, le is töltöttem tízet-húszat a kedvenc karaktereimmel, mintáimmal, és vettem is prototípusnak egy nagyon szép medál alapot, de az istenért nem akart jönni az ihlet, milyen kép kerüljön bele. Tegnap végre belém csapott és letöltöttem egy képet erről a logóról. Vagyis nem konkrétan a logóról, hanem egy pulóverről ezzel a mintával, de megoldható volt így is. Eleinte az együttesről szerettem volna egy csoportképet, de ez így sokkal jobban tetszik. Amúgy elsőre sikerült elrontanom, a második próbálkozás pedig nem sikerült tökéletesen, úgyhogy a boldogságom nem teljes, de örülök, hogy nem hagytam annyiban.




Mikor ezt olvassátok, én nagyban készülődök, sminkelek, pakolok,
és még mindig alig akarom elhinni...

2015. július 8., szerda

Szabadság

Holnap elmegyek apummal egy hosszú hétvégére Keszthelyre, aztán jövő héten... úgy fest, összejön, amit kitaláltunk az urammal, de még mindig nem merem igazán beleélni magam, szóval majd később. Jó lesz, mindkettő. Rám fér már a pihenés, sokat dolgoztam az elmúlt hetekben, ma tudatosult bennem csak igazán, hogy fáradt vagyok. Nem olyan nagyon fáradt, élvezem a melót és feltölt, de kell egy kis szünet, már csak azért is, mert az igazi hajtós projektek csak ezután jönnek. Izgatottan várom, de erőt kell gyűjtenem.
A nyaralások örömére vásároltam kicsit, pár szükséges kozmetikumot, meg írogatom a listákat, mi mindent kell összepakolni, és bármennyire nem bírom a nyarat, most olyan jó a közérzetem, nem is értem magam. Ha hazajöttem, és a fizum is megjött, akkor pedig belevágok valamibe... már ha lesz ihletem, de már régóta kigondoltam, és szeretnék legalább nekikezdeni.


Odaát mi a helyzet?

2015. július 1., szerda

Ugorjunk neki a nyárnak

Időben vagyok, mi? :)
A tavaly kidolgozott stratégia mondhatjuk, hogy csúfos kudarcot vallott, annak ellenére egész jó nyaram volt, persze ha leszámítom az anyum iránti pánikot és aggodalmat, de túléltük. Úgyhogy az idei stratégia, hogy nincs stratégia... na jó, egy kicsi azért kell. Egyébként is muszáj kondicionálnom magamat, hogy bírjam a nyarat és hőséget, bár utóbbin segít a napi szintű légkondiélmény.
Megvalósult egy olyan vágyam, ami nagyon sokat jelent, van egy csodás munkahelyem, csodás kollégákkal, úgyhogy ez a nyár már biztosan nem fog tétlenül eltelni. Többször megénekeltem már, mennyire utálom, és most nem kell tartanom tőle. Dolgos napjaim lesznek az irodában, kivonulunk néhány rendezvényre is, a kérdés csak az, mi legyen még itt a munkán kívül? Mert azért azt sem szeretném, hogy teljesen bedaráljon a mókuskerék, és csak-csak benne van a boogie a lábamban.

A párom kivett egy hetet júliusban, lenne akkor egy program, amire nagyon szeretnék elmenni, még meg kell beszélnünk, és utána kell járnom, mit és hogyan, igazából fifti-fifti, vagy összejön, vagy nem. Próbálom nem nagyon beleélni magam (nem is fogom elkiabálni), de azt a hetet én is ki tudtam kérni, ha nem is jutunk el rá, azért mindenképpen együtt szeretném tölteni vele ezt az időt, megpróbálunk meglátogatni néhány cimborát, lazulni kicsit, vagy elvonulni kettesben a világ elől, ahogy alakul.


Más nagy tervem nincsen, inkább tóparti lazulást, fagyizásokat, városi programokat, szabadtéri koncerteket, közös filmnézéseket vizionálok, gyakorlatilag itthonyaralást.


Egyébként is itt van a család, egy-egy hosszú hétvégét szeretnék eltölteni apummal valahol, illetve Veszprémben a nagybátyáméknál, jó lenne néhány városi programot beiktatni anyummal, és az uram családjánál is tiszteletemet kéne tennem, mert kedvesen meg vagyok szólva mindig, hogy ritkán megyek. Tekintve, hogy gyakorlatilag már elmúlt a június, ez így kissé sűrűnek tűnik, majd meglátjuk.


Meg persze könyvek és tánc, és az esküvős pinterest táblám.



Nálatok mi a terv? :)