2016. március 23., szerda

Úgy kellett a múltkori hosszú hétvége, mint egy falat kenyér. Komolyan. Csak olvasni és játszani akartam, és ezt következetesen tartottam is. Jó volt. És ez a mostani is kb úgy kell. De a jelenlegi kimerültség megérte.
Pl. volt két sikeres egyetemi óratartásom, amik személyesen is nagyon fontosak voltak nekem, nagyon tanulságosak voltak, az egyik pedig kimondottan élvezetes is, ritkán vannak ilyen jó élményeim.
Kaptam pozitív visszajelzéseket a hallgatóktól a munkámmal kapcsolatban, ami rengeteget jelent, mert általában akkor kerülök velük személyes kapcsolatba, amikor valami gond van, megoldandó probléma akad, vagy elrontok valamit. Sokszor picit hálátlannak érzem a munkakörömet, és nagyon jó érzés, mikor rácáfolnak erre.
Emellett elkészült az egyik új koreográfiánk, aminek még be kell persze érnie, de nagyon szeretem már most.
Ja, és nagyokat alszom, ott tartok, hogy 6-negyed 7 körül magamtól is felébredek, azt hittem, sosem jutok el idáig.

Persze ára is van a dolognak, véresre tépkedett körömágybőr, romhalmazra emlékeztető szoba és fogyó olvasók képében. Majdcsak meglesz az egyensúly is.

2016. március 3., csütörtök

Mókás dolgok az irodában #6

Esküszöm, a biztonsági őröknek tanítják az asztalon dobolás tíz ujjal ősi művészetét. Valószínűleg eltart egy darabig a technika elsajátítása, mert csak az idősebbek csinálják.