2016. május 31., kedd

Már el is felejtettem, mennyire lehet néha örülni a kettesnek.

2016. május 25., szerda

Újabb videoriport a hastánc csoportunkról

Az elmúlt fél évben sor került néhány komolyabb tánceseményre, de egyszer sem sikerült eljutnom odáig, hogy be is számoljak róluk. Gondolkodtam egy nagyobb összefoglalóban is, de arra még nem szántam rá magam... végül jött ez a lehetőség, amiről mindenképpen meg akartam emlékezni, úgyhogy akkor már megvártam, amíg elkészül az anyag.


Volt április végén egy könyvbemutatóval+előadással egybekötött fellépésünk (a tánc világnapján :)), A szakrális nő címmel. Nagyobb szabású, egyórás műsor volt, és nem sokkal előtte jelentkezett Boginál a PécsMa riportere, megtetszett nekik a cím (ezért is erről beszél Bogi a felvételen), de valamiért a fellépésre nem jöttek el. A következő óránkra viszont igen, és elég kényelmetlen volt az egész, mert a tánctermünk ugyan tök jó helyszín a rengeteg tükörrel, de azt kérték, öltözzünk ki szépen, ami szerintem nem hiteles ilyen környezetben, szóval én picit húztam a szám, a lehetőségnek viszont nagyon örültem, örültünk mindannyian. Bogi viszonylag keveset beszélt, a srácok már elsőre elégedettek voltak a mondanivalójával, úgyhogy inkább magára a táncra koncentráltak. Három csoportos koreográfiát jártunk el többször is, a kameraman mindenféle szögből és távolságból igyekezett venni minket, ami néha nagyon furcsa volt. Bármilyen színpadi rutint is sikerült magamra szednem az évek során, egy kamerával az arcomban ment a levesbe az egész... már akkor tudtam, hogy biztosan túlkoncentráltam, és ez persze látszik is az arcomon, viszont valahogy nagyon oldottan tudtam mozogni, és ez is látszik :)

Annyira tetszik emiatt (is) a kész anyag, emlékszem, mennyire büszke voltam az előző hasonló felvételnél, most meg aztán nem csak, hogy látszom, de közelről és sokszor látszom (nem is beszélve a PécsMa címlapjáról)... és ugyanazt érzem, ugyanazt az elégedettséget, melegséget, hálát. A körülmények miatt nem hittem volna, hogy így lesz, de nagyon boldog vagyok a kész anyagot látva.
Remélem, Nektek is tetszik, ha megnézitek :)

2016. május 24., kedd

Ma túlestem életem első angol nyelvű telefonbeszélgetésén. Ráadásul munkaügy volt.
Egy hölgy nem talált valamit a honlapunkon, emiatt a szitu már eleve teljes képtelenségnek tűnt, tekintve, hogy csak magyar nyelvű felületünk van. Azt ki tudtam hámozni, hogy állást szeretne feltölteni a rendszerünkbe, és valami nem megy, de mivel nem igazán ismerem azt az űrlapot, nagyon nem akart összeállni a fejemben, mi a gond, a kolléganőm meg nem tudott látatlanban segíteni... végül beléptem, megkértem, hogy még egyszer mondja el, mi a szitu, és akkor végre világosság gyúlt. Kiderült, hogy nem engedi továbbmenni a rendszer egy kitöltetlen rubrika miatt, viszont mivel a hirdetésben az adott információ nincs részletezve, nem tud mit beírni, és a dolgot bonyolítja, hogy nem is lehet akármit... Végül sikerült rájönni, hogyan lehet működőképes a dolog és lebetűztem neki, hogy egyéb, vagyis egy, utána már a rendszer beírta.

Ez csak azért volt külön mókás, mert az istenért nem jutott eszembe az Y angolul és pörgettem magamban az első osztályosként megtanult abc dalocskát. Egyszerre érzem magam ügyesnek és ultragáznak.

2016. május 19., csütörtök

A héten hallgatókat fogadunk az irodában, terepgyakorlat címén. Egy hetet el kell tölteniük valahol, a szakmai gyakorlatuktól függetlenül. Mi is a választható helyszínek között vagyunk, egy oktatói kapcsolatunk miatt. Szakmailag nemigen profitálnak a mi irodánkból, inkább kóstoló a munkából, mint olyanból. Ma én foglalkoztam velük...
Meg kell mondjam, a hátam közepére nem hiányoztak, tulajdonképpen plusz melót jelentettek (mindannyiunknak - minden nap más van velük, az irodavezető, illetve a nagyobb tevékenységi területek felelőse, köztük én). Próbáltam tanári gyakorlatként felfogni, annak jó is lehetne, de nem tudom, mit tudnék tanulni belőle. Egyáltalán nem látom visszanézve, hogy jól csináltam-e, nem tűntek motiváltnak, de az öt srácból csak egy fanyalgott látványosan, tették, amit mondtam, válaszoltak, ha kérdeztem valamit, viszonylag közvetlenek voltak... mivel ez nekik és nekem is új volt, nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést, és talán ahogy majd írom a beszámolómat, tudok értelmesen is reflektálni. Mindenesetre örülök, hogy részemről csak ennyi volt, és egy évig nem vár ránk hasonló kihívás. 

2016. május 18., szerda

Vettem egy mikrofonos fejhallgatót. Ahhoz képest, hogy nem szeretek elektronikai eszközt vásárolni, egész jó lettem benne mostanában. Ha csak azt veszem, hogy az elmúlt kb egy hónapban három kütyüt is vásároltam és mindhárom esetben sikerült megismerkednem a választékkal és kiszúrni a nekem/nekünk megfelelő darabot, büszke vagyok magamra. Az emberemnek a Bluetooth headset, nekem az elektromos borotva, most meg a fejhallgató, mindhárom beválni látszik. Ez azért biztató, próbálom majd észben tartani, amikor a legközelebbi vásárlásnál megijedek a választéktól és a fórumok használhatatlanságától.
A füles egyébként nagyszerű, mondjuk már a műanyagon látszik az ára, nem volt egy drága darab és nem is csúcsminőségű, de kényelmes és jól működik, az meg, hogy nem kell kiabálnom Skypeolás közben, megfizethetetlen. 

2016. május 4., szerda

Harness tank top

Vagyis felső hámmal? Hámos? Hagyjuk.



Az ötlet nem saját, egy pinterestes gyűjtés: http://www.operationoverhaul.com/2013/10/drop-harness-top-diy/ (nekik sem sajátjuk teljesen, egy Bershka-féle felső rekonstruálása, amit meg tudok érteni, néha fene jó cuccaik vannak).
Jó ideje nem volt kedvem komolyabb ruhaátalakításhoz (az előző kicsinálta a kezem, most már meg kéne mutatni azt is), de vasárnap nem bírtam az egyedüllétet, így betettem egy sorozatot, és előhorgásztam azt az xs-es felsőmet, amit bátorkodtam próba nélkül megvenni anno, de nagy lett. Nem tudom, miért nem párosítottam össze korábban a felsőt és az ötletet, de mindegy is.


elölről

A dolog nem túl bonyolult, viszont eszközigényes: szükségünk van bőrre vagy bőrszíjra, -szalagra, egy nagyobb karikára, két kisebb félkarikákra (vagy karikára, ahogy tetszik), és adott esetben szegecsekre, utóbbiakhoz pedig a megfelelő szerszámokra. Meg egy anyukára/barátra/barátnőre/testvérre/kiskutyára, aki segít bejelölni a hát esetében, hol varrjuk oda a bőrt az anyaghoz. Nekem a szegecseléshez nagyon nem volt most affinitásom, de így is jól néz ki szerintem. Ennek ellenére bántam picit, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a vállaknál lévő bőrpántokat túl hosszúra hagytam - hülyét kaptam volna, ha ez már a szegecselt pántokról derül ki, így viszont semmi perc alatt lehetett rövidíteni rajta. Más legyen okosabb, és centivel mérje le, mekkora pántokat szeretne.


hátulról

Imádom, királyul néz ki :) más lett, mint az eredeti, amit az esése miatt csak a pántok tartanak az emberen, de nem bánom, szeretem mostanában az egyszerűbb darabokat. Nagyon örülök, hogy sikerült kezdeni valamit a felsővel, és tudom villantás nélkül hordani, eddig csak aláöltözetnek volt jó. Nem is tudom, kerüljön-e rá még valamilyen díszítés vagy szegecs, azt hiszem, egyelőre megfelel így.


Hogy tetszik? Tegyek fel képeket, hogy fest rajtam vagy felesleges?

2016. május 2., hétfő

Csip

Megírtam életem első karcát a molyra, de itt is megkérdezem, hátha valamelyikőtöknek van tapasztalata.
Becsipog az egyik könyvem az üzletekben. Hála a jó égnek, befelé is, így olyan vészesen nem kínos (még), de azért jobb lenne, ha nem lenne... és ugyan mindjárt a végére érek a szóban forgó könyvnek, a jövőre nézve szeretném tudni, ki lehet valahogy szedni a csipogót a könyvből? Lekerekített négyzet alakú, lapos bizbasz, majdnem biztos vagyok benne, hogy nem tudok úgy hozzányúlni, hogy ne sérüljön a könyv, de hátha mégis.