2016. június 22., szerda

Csontkezek

Újraalkottam a csontkezes pólómat. Sajnos korábban nem jól választottam alapanyagot, a póló szabása és anyaga sem jött be hosszútávon, és bár eleinte nem zavart, hogy a kezek kicsivel lejjebb vannak, mint szerettem volna, végül mégis... Alig hordtam, szóval úgy döntöttem, ezen változtatni kell.



Már el is felejtettem, mekkora meló volt, négy Penny Dreadful epizódot és egy focimeccset néztem meg közben (sablon rajzolással, kivágással, helyreigazítással és a konkrét festéssel együtt). Meg azt is, milyen bizarr a saját mellemet fotózni.



A minta más lett kicsit, az előző pólóról rajzoltam át, így kicsit kisebb lett, és ki is jöttem a gyakorlatból, nem voltam olyan pontos, mint szerettem volna... vagy maximalista lettem. Mindegy, mert imádom :) sokkal dögösebb, mint a korábbi.


Egészen jó kis dolgokat csináltam mostanában, igyekszem hozni őket szép lassan :)

2016. június 20., hétfő

Tegnap este ünnepélyesen megrendeltem a Fezen jegyeinket. The 69 Eyes, jövünk!

2016. június 16., csütörtök

Értékelő

Ma évértékelő beszélgetéseket tartottunk az irodavezetővel. Értékelt minket és kért értékelést magáról is, tőlünk.
Elképesztően pozitív élmény volt! Rengeteg dolgot emelt ki, amiket ha eggyel hátrébb lépek, én is meglátok magamon, de általában legyűri a stressz és a bizonytalanság, hogy minden jól megy-e, mindent jól csinálok-e. Értékelte, mennyit fejlődtem folyamatmenedzsment terén, hogy nyíltan lehet velem kommunikálni, kiemelte a lojalitásomat és a fejlődésorientációmat. Beszélt persze arról is, amiben fejlődnöm kell, fontos, hogy komplex folyamatokat jobban átlássak és pontosabban kezeljem az egyes összetevőit, és azt is tudja, hogy én hajlamos vagyok szorongani, és halogatni azokat a (rész)feladatokat, amik szorongással töltenek el... nem kritizált, nem cseszett le egyikünket sem, csak amúgy full jogos meglátásokat közölt. Nagyon építő jellegű volt, ő pontosan tudja, hogy szükségem van a pozitív megerősítésre, hogy elhiggyem, hogy jó, amit és ahogy csinálok, és beszélt arról is, hogy hogyan érdemes szemlélnem ehhez a saját munkakörömet és feladataimat.
Nehéz volt nekem is visszajelzést adnom róla, nagyon jó főnöknek tartom és elég nagy az összhang kettőnk között, így nem könnyű objektíven szemlélnem az ő vezetői készségeit. Azért próbálkoztam, igyekeztem kicsit kifejteni, hogy mi az, amit ennyire értékelek benne, és végiggondolni, mit hiányolok, apróságokat sikerült azért kifejeznem, amire válaszként újabb pozitív meglátásokat kaptam magamról.
Ismerem Őt annyira, hogy nem kellett izgulnom, de azért ha valahogy, hát nem képzeltem el egy főnök-beosztott évértékelő beszélgetést.

2016. június 14., kedd

2016. június 13., hétfő

Filofax

Képzeljétek, lett gyűrűs kalendáriumom.
Nem gondoltam volna korábban, nem éreztem szükségét. Minden évben beruházok egy határidőnaplóba, de rá szoktam unni és nem vezetem normálisan (pedig nagyon rám férne), egy idő után csak a noteszembe firkálok, szóval ez is minek... és amúgy sem értettem a nagy felhajtást körülötte. Aztán a múlt hónapban találtam egyet leértékelve, fekete, lakkszerű krokodilbőr utánzat, volt hozzá tolltartó is, a mérete is szimpi volt, elhoztam. Elhatároztam magam és rendeltem bele naptárbetétet, jegyzetlapot, elválasztót... és összeállítva már nagyon tetszik a dolog.


2016. június 9., csütörtök

Általában nem vagyok oda a H&M-ért (szar a méretezésük és sosincs náluk semmi, amit kinézek a honlapon), de tök rendesek voltak velem tegnap, úgyhogy most picit szívesebben gondolok rájuk.

Vettem náluk titokzoknit, nagyon kis szép, csipkéset, kellett is meg nagyon meg is tetszett, szóval rögtön két csomaggal, azaz négy párral mentem haza. Úgy egy hét múlva fel is avattam az egyiket és már reggel éreztem, hogy nem lesz jó. Vágott, nagyon. Egész nap igazgattam, a nap végére pedig úgy éreztem magam, mint a hableány Andersen meséjében. Úgy döntöttem, kettővel még hajlandó vagyok küzdeni (nyújtani, elajándékozni, stb), de a másik csomagot visszaviszem, szerencsére még megvolt a blokk.

Tegnap beballagtam hozzájuk, és bár először a csaj sajnálkozva húzta a száját, hogy a zokni sajnos fehérneműnek számít, és csak három napon belül vehetnék vissza, de leellenőrizte, hogy tényleg bontatlan a csomag, és így egy visszáru kártyára rá tudta tölteni az összeget. Nincsenek illúzióim, ez nyilván nem olyan, mintha kézhez kaptam volna az árát, mert végül ott fogom levásárolni, hogy ne vesszen el a pénz, de akkor is. Simán mondhatta volna, hogy sorry, így jártál.

2016. június 2., csütörtök

Nem tudom, a felnőtté válás melyik eleme fáj jobban: hogy leadtam életem első adóbevallását, vagy hogy nem kaptam csokit gyereknapra.