2017. május 15., hétfő

Ma nemet mondtam valamire az irodában. És ez nagy dolog.
Ilyenkor tavasszal pörög a pályaorientáció, folyton megyünk iskolákba vagy épp az egyetemre jönnek az osztályok, ami sok tanácsadást jelent. Amit az irodából többen is tudunk vinni, és néhány külső hallgatói munkatársat is betanítottunk, azt hinné az ember, hogy szépen leoszlik és egyikünk sem túl leterhelt. A helyzet viszont az, hogy kiszámíthatatlan, kinek melyik időpont alkalmas és mostanában sokszor kellett mennem, akár az utolsó pillanatban is. Ami egyébként oké lenne - jobban szeretem csinálni, mint a többiek, ráadásul imádok a megmentő szerepében tetszelegni, beugrani, megoldani a helyzetet. A legutóbbi alkalmak után azonban (hiába voltak a korábbi sulimban és hiába imádtam) kissé kihasználva éreztem magam - persze, megmentő vagyok, meg egy balek, akit fel lehet hívni a szabadsága alatt, akit meg lehet kérni akár előző nap, és akit bármikor egyértelműnek lehet venni. Csütörtökön is lesz egy ilyen kör, amit kénytelen voltam bevállalni, szóval a jövő keddet igenis kihagyom.
Persze gondolhatjátok, nem volt egy ellentmondást nem tűrő nem, de ahogy gondolkodási időt kértem, egyszer csak eszembe jutott, hogy ez az a helyzet. Aztán, ha nincs ember, tudjuk, mi következik, de akkor is.

2017. május 12., péntek

Hónapok óta először, lett ihletem egy ékszerhez. Drukkoljatok :)

2017. május 9., kedd

Annyira megnyugodtam, hogy már meg is vettem a ruhát a lagzira :)
Beszéltem az egyik volt évfolyamtársammal, akit nagyon kedveltem és figyelemmel követtem az esküvői készülődését. Egy időben az egyetemen dolgozott, akkor egész sokat találkoztunk és biztosított róla, hogy bármilyen esküvővel kapcsolatos kérdésem/kérésem lenne, szóljak :) szóval megkérdeztem, Ő mit gondol, és amellett, hogy megnyugtatott a fekete színnel kapcsolatban, mondott egy tök jó szempontot. Ha meghívtak, akkor ismernek, és nem várnak el mást, adjam csak önmagam. Ez tetszik :) ráadásul a kedves is kifaggatta nekem a vőlegényt és kiderült, hogy laza hangulatú, esti esküvő lesz, szóval kár volt a para.
Azért gót hercegnőnek sem fogok öltözni, egy térdig érő, egyszerű szabású, kissé rafinált vállmegoldású fekete csipkeruhát vettem. Nagyon-nagyon szép, mintha rám szabták volna és mindenféle alkalomra fel tudom majd venni a jövőben. Ha meg ráparáznék megint, hogy túl fekete/túl elegáns/túl dög az esküvőre, akkor könnyen kiegészíthető valamivel, ami finomítja. Amúgy a New Yorkerben találtam rá és egész korán kiszúrtam, de hiába tetszett elsőre is, mivel volt bőven a méretemből, gondoltam, teszek egy kört. Ez persze tök felesleges volt, egyedül a C&A-ban lehetett volna riválisa, egy átlapolt, rövid ujjú ruha, de nem működött rajtam, hála a jó égnek, mert cifrát káromkodtam az árcédula láttán. Mindegy is, lett egy csodás kis feketém, nem is értem, hogy nem volt eddig.

2017. május 4., csütörtök

2017. május 2., kedd

A hónapban esküvőre megyünk és sikerült rápörögnöm arra a tényre, hogy fingom nincs, mit vegyek fel. A kollégák és táncosok is igyekeztek megnyugtatni, hogy manapság már szabad feketében esküvőre menni, de így sem vagyok sokkal előrébb, muszáj beszerezni valamit. Annak örülök, hogy nem kell olyan ruhába invesztálnom, amit soha többé nem veszek fel, de istenem, a ma kapható ruhák vagy ocsmányak vagy kurvásak (de legalább mocsok drágák), őszintén fogalmam sincs, hogy fogok kihalászni ebből a választékból valami emberi darabot.

Oké, megnyugodtam.

2017. április 24., hétfő

Közelebb a harminchoz

, mint a húszhoz.


Furcsa gondolat, nagyon furcsa, és nem mondanám, hogy jó érzés, de nem is rossz. Nem érzem, hogy veszítettem volna valamit, sőt - elképesztő, mi mindent kaptam és tanultam (többek között magamról) az elmúlt évben. Csak valahogy ez a nap is olyan, mint a többi, már leszámítva, hogy az ünnepi alkalmakra tartogatott parfümömet fújtam magamra és sokkal csinosabban öltöztem, mint szoktam hétfőnként. De hát azt hiszem, ez is a felnőttkorral jár. És az igazi felnőttkor még csak most jön.

2017. április 19., szerda

Szekszárd mellett ma reggel havas eső esett O.o bolond, bolond április.

2017. április 16., vasárnap

Kellemes húsvétot!


Nálunk most nagyon kis egyszerű a dolog, persze jövünk-megyünk, de sikerült valahogy nyugisra kihozni. Leginkább heverészünk és összebújva daráljuk a sorozatainkat. Mivel a húsvét részemről tojásevésről és a locsolók elkerüléséről szól, részemről ez így tökéletes. Pihenjetek Ti is :)

2017. április 11., kedd

Dsida Jenő: Szonett

E délelőttön, mint a renyhe, holt só 
olvad fel ringó tengerek vizében, 
úgy oldódok fel én e versben éppen 
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó 
igéim vannak, árnak ellenében 
nem úszom már, hajam utálva tépem… 
S fülledt estéken rémít a koporsó.

Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk, 
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles 
az istenektől, forró és szerelmes

vággyal keresnők: hol lehet elesnünk? 
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes, 
halk sercegéssel égne el a testünk.

Kedvencek - március

Igyekszem visszarázódni :)


Olvasnivaló



Nem akarok mindig Geralttal jönni, úgyhogy legyen inkább az első és utolsó Dresden-könyv, ami magyarul megjelent, a Pusztító vihar. Néztem anno a Dresden-akták című sorozatot és nagyon szerettem, habár nem sokra emlékszem belőle, a főszereplő varázslón, Dresdenen kívül. Egy kicsit a könyv is ilyen, amolyan feelgood, a világot nem váltja meg, de szórakoztató, jól bemutatja a mágikus és nem mágikus környezetet, amiben Dresden mozog, és ő maga kimondottan klassz karakter, miatta már érdemes volt elolvasni.

Néznivaló



Bevezettünk egy vasárnap esti rituálét, ugyanis mindketten hajlamosak vagyunk a vasárnap estéket csendes, hétfőre készülő feszültséggel tölteni, és ez nem állapot. Szóval vasárnap esténként nézünk valamit lazításképpen, és így lett legalább közösen nézős sorozatunk, mégpedig a Wayward Pines. Kicsit A rejtélyre emlékeztet, bár kétlem, hogy akkora dolgok sülnének ki belőle, de ki tudja. Ügynökös, kisvárosos, titkos terves téma, feszült és nyomasztó.

Hallgatnivaló



Mókás, mert sem Within Temptationt, sem Coldplayt nem hallgatok, de a Paradise már-már tetszik magában is, és így kimondottan jó. Mostanában egyébként is sokat hallgatom a WT feldolgozásait, ha valami lazábbra vágyom.

2017. április 7., péntek

Belysium

Nézzétek el, ha összeszedetlen vagyok, de még most is nehéz elhinnem. Március 25-én részt vettünk a Belysium fesztiválon Budapesten, ahol táncjáték kategóriában elhoztuk a legjobb produkciónak járó nagydíjat :)


Összetett érzéseim vannak. Egyrészt, tudom, hogy megérdemeltük. Sokat dolgoztunk és szívünket-lelkünket beletettük a koreográfiába, és akkor az előadásba. Nagyszerű, hogy ezt elismerték. Nagyszerű volt magabiztosan kiállni és lenyűgözni a zsűrit. Ugyanakkor, nemigen tudtuk, mire számítsunk, hogy más hogy értelmezte a táncjátékot és mit visz, úgy mentünk a versenyre, hogy bármi is történjen, mi bulizunk egy jót. Én nem gondoltam erre az eshetőségre, ott volt persze picit a levegőben, de nem mondtuk ki. Csak miután letáncoltuk, az eredményeket hallgatva éreztem, hogy akár... akár :)


Ugyanakkor egész egyszerű is, egyszerűen jó. Fantasztikusan éreztük magunkat, átéltünk minden poént és mozdulatot, és bár végig remegtem az adrenalintól, annyira jelen voltam, jelen voltunk, és ezt a közönség és a zsűri is érezte. Ahogy kimondták a nevünket, abban benne volt, hogy nem volt kétséges a díj sorsa, és ez külön fantasztikus. Szavakat nem találtunk, percekig csak nevettünk. Aztán újra, és újra. És a visszajelzések, gratulációk, köszönetek, az a rengeteg öröm és az összetartozás élménye... jaj :)




A körülmények és a hangulat is páratlan volt. Tetszett a szervezés, sok segítő igyekezett elirányítani a fellépőket, általuk mindig tudtuk, hogy mikor hova kell mennünk, és volt színpadbejárás, ahol meg tudtuk nézni az összes beállást, térformaváltást, megnéztük magunknak a talajt, a világítást, és hogy milyen ijesztően közel ül a zsűri :) és nagyon barátságos volt az egész hangulata. A profi szólósokat nagyrészt volt szerencsém látni, már amennyit láttam néha az idegtől... elég változatos volt a felhozatal, volt raq sharki, saidi, iraki, bollywood, fúzió, és a zsűri igazán nyitott és jóindulatú volt. Az eredményhirdetések is valahogy annyira barátságos légkörben zajlottak, mintha egy nagy haflán lennénk, csak díjakkal. A saját kategóriánk táncai közül sajnos csak kettőt láttam, utána hátra kellett vonulnunk, pedig megnéztem volna a nimfás-faunos játékot is.


Kész van a videónk is, bár bevallom, még nem mertem megnézni... félek kicsit, hogy a nagy bolondozásban vajon mennyire voltam ügyes, technikás, szép. De majd elhessegetem :)

2017. március 12., vasárnap

VR

Tegnap részem volt életem első virtual reality élményében. Az egyik ismerősöm ilyen programokkal dolgozik, és volt egy kis házibuli nála, ahol felajánlotta ezt délutáni programként. Egészen elképesztő, hogy már itt tartunk. Persze amiket kipróbáltunk, még viszonylag kezdetlegesek, és csak a szemüveg volt rajtunk, semmi kiegészítő, azokkal már-már ijesztő lett volna a komplexitása, így csak megdöbbentett. Össze sem hasonlítható egy 3D-s filmmel, 360 fokos a látószög, a külvilág szinte teljesen kizárható. A függőcsúszdás pályákon eszembe jutott, hogy ez az egész még durvább lenne állva, mert a székkel a fenekem alatt túlságosan biztonságosnak hatott. Alig mozdult az ember vagy adott ki bármiféle hangot, na de állva... Csináltunk videókat a reakcióinkról, még nem láttam, hogy festettem hullámvasutazás közben, de azt tudom, hogy majdnem sikítottam, úgy szédültem, liftezett a gyomrom, és néha úgy éreztem, hanyatt esek, és állati volt :D ráadásul egy havas, hegyi pályán voltam, alig álltam meg, hogy felemeljem a kezem a hópelyhekhez. Nem mondom, hogy kéne itthonra, ahhoz azért idegenkedek tőle, de így elbaromkodni, nagyon nagy volt.

2017. március 8., szerda

Ma a melóhelyi nőnapozáson ettem életem legfinomabb mignonjait *.*

2017. március 6., hétfő

Kedvencek - február

Teljes lelki nyugalommal hagyom ki a januárt - úgy repült el, mintha nem is lett volna, és hiába volt itt a piszkozatok között egy megkezdett bejegyzés, tartalom nemigen volt benne. Van ilyen, gondolom.

Olvasnivaló


Soha nem voltam igazán belezúgva könyves karakterbe. Egészen Ríviai Geraltig. A Witcher világát az emberemen keresztül ismertem meg, és azt hiszem, azért is vagyok odáig Geraltért, mert egy kicsit Őt látom a karakterben :) Az első Vaják kötetben ráadásul több Grimm-mese is egyedi formában köszön vissza, amivel engem kilóra meg lehet venni. De ami a leginkább hatással van rám, még most is, hogy könyvet olvasva olyan mértékben merültem bele Sapkowski világába, mint már jó ideje semmibe, és mikor végeztem vele, mégsem nyúltam azonnal a következő részhez, valahogy jól esik... késleltetni.

Néznivaló


Ezúttal sorozattal jövök, méghozzá az Into the Bandlands-el, ami hála a jó égnek, nem kapott magyar címet, nem úgy, mint néhány sorozatbeli zsargon, sajnos... Az élvezeti értékből ez szerencsére nem von le semmit, gyönyörűen koreografált, nagyszerű színészekkel felszerelt széria, és az egészet belengi az egészen egyedi atmoszféra. A karakterek motivációit kissé elnagyolták, bízom benne, hogy a közelgő második évadra ezt sikerült korrigálni.

Hallgatnivaló


Leaves' Eyes, ismét, ezúttal a Symphonies of the Night albumot hallgattam (hallgatom) rongyosra, elsősorban ezt a dalt, és egyre kevésbé akarok szembesülni az új énekesnővel, az új zenekarral, annyira, annyira jó.


Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)

2017. február 26., vasárnap

Sunday Summary XLI.

Baromi levert vagyok hetek óta, úgyhogy erre a pozitív élményösszegzésre már jó ideje szükségem lett volna... és persze ahhoz is levert voltam, hogy összeszedjem, na de most. És a reakcióm a dolgokra ez idő tájt :



♥ Visszataláltam a zabkásához és nekiálltam sós verziókkal kísérletezni, ettem jól megborsozva, füstölt sajttal, krémsajttal, tejföllel, isteni mindenhogy.

♥ Az uracskám egyik kollégája megosztotta velem az ebook gyűjteményét, a srác ízlése nagyon király, és így jó időre folyamatos az olvasmány utánpótlásom.

♥ És ebookot olvasni is király, sokkal többet is olvasok, mióta megvan a kütyü. Az olvasási élmény ugyanolyan, csak a körítés más, nem jobb, nem rosszabb, csak más, de élvezem minden előnyét.

♥ Volt két fellépésünk a múlt hétvégén, az egyiken egy jó nagyot bakiztam, de Bogi még meg is dicsért, hogy milyen jól kezeltem, utána pedig sikerült elhessegetnem a sötét gondolatokat és magabiztosan visszatérni a következő táncra, szóval összességében pozitív élménnyel jöttem haza. Bizarr :)

♥ Vettünk új hastáncos szoknyákat :) nem törzsi nagyszoknyák, hanem elegánsabb, dívás típusúak. Nagyon érdekes a szabás, csípőnél simul, de az esése és ahogy pörög, csodásan mutat, ráadásul vörös-fekete csipke, teljesen beleszerettem, mikor felpróbáltam az enyémet.

♥ A szoknyához egy új melltartó is dukál, el is kapott az ihlet tegnap, és csak azért nem készültem el vele, mert kell még egy-két apróság a rövidáruból.

♥ Meskán találtam egy olyan övtáskát, ami az egyik pántjával a derekat-csípőt, a másikkal az egyik combot fogja át és megcsináltattam magamnak sima feketében, valami elképesztően dög lett.

♥ Elkezdtem Witcher-könyveket olvasni, miért nem mondta senki, hogy ez ennyire jó?


Lesz ám majd rendes bejegyzés is, legalábbis néhány piszkozatig eljutottam.

2017. február 14., kedd

Most tűnt fel, hogy nem frissült a molyos oldalelem, azóta, hogy kiraktam. Én csináltam rosszul valamit, vagy ez ilyen kis béna?

Valentin napra

2017. február 8., szerda

Lett bőröndöm a fellépésekhez :) apummal a Sports Worldben jártunk, és megakadt a szemem a leárazott bőröndökön. Tekintve, hogy amúgy egy normális méretű bőrönd még a kínai üzletekben is 8-10 ezer forint körül mozog, azonnal ugrottam a 40%-os cetlire. Egy tér, cipzárral bővíthető, két kisebb zseb elöl és kész, egyszerű, de nem vágytam semmi extrára. Alig várom, hogy jövő héten felavathassam ^^

2017. február 4., szombat

Nehéz hét volt ez. Kiderült, hogy két kolléganőnk is elmegy tőlünk. Egyikük a legfrissebb bandatag, ősszel érkezett, és valahogy nem sikerült igazán beilleszkednie... igyekeztem jól kijönni vele, nyitott lenni felé, de úgy érzem, jobb ez így. Mivel sokszor vannak nálunk gyakornokok, akiktől rövid idő után elköszönünk, nem érzem olyan tragikusnak a dolgot - nem úgy, mint a másik kolléganőmmel kapcsolatban. Még mindig alig hiszem el. Telefonált, vidáman bejött az irodánkba, majd közölte, hogy új munkát kapott és Ő most felmond. Hirtelen azt hittem, viccel. Aztán beszélt egy órát az irodavezetőnkkel, összepakolt, megölelt és ennyi... Baromira hiányzik, szakmai szempontból és emberileg is, és nehéz túllépnem rajta így, hogy ennyire hirtelen jött, folyton arra gondolok, hogy vajon mióta szeretett volna mást, mióta érezhette magát rosszul nálunk és én vajon mivel tehettem hozzá ehhez... tudom, hogy ez az egész nem akkora katasztrófa, eddig is változott az irodánk összetétele néha, de ez most valahogy új.

De pénteken szabin voltam és az nagyon jól esett. És ha minden igaz, emelik a bérünket, és ez is jól esik.

2017. január 30., hétfő

Az elmúlt hét olyan volt, mint egyetlen baromi hosszú hétfő. És mintha nem ért volna véget a tegnappal. Szombaton is dolgoztam, és csak most tudatosult bennem, hogy ez sorban a második ilyen szombat, és bár csak egyig tartott, azért így nem meglepő, hogy ennyire kifacsarva éreztem magam utána. Vagy hogy egyáltalán milyen kifacsarva érzem magam :) a főnököm ösztökélt, hogy vegyek ki egy-két napot, azt hiszem, hallgatok rá.

2017. január 22., vasárnap

Sunday Summary - Educatio edition

A tavalyihoz hasonlóan ismét Pesten jártunk az Educatio oktatási kiállításon. Idén valahogy jobban bejött, mint tavaly vagy anno négy éve, változatosabb volt számomra és nem is fárasztott ki úgy, mint korábban. Nem mellesleg tök jó buli volt.


♥ Több helyről hallottuk vissza, hogy a PTE standja a legjobb, nálunk van a leglazább hangulat és a legkirályabb ajándéktárgyak.

♥ A csapat tényleg fantasztikus volt, a mi irodánk, a saját és a karok hallgatói munkatársai, valahogy idén minden gördülékenyen ment, klasszul és hatékonyan együtt tudtunk működni.

♥ A kiállítás előtti utolsó pillanatokban még be kellett szerezni néhány dekorációs elemet a standhoz (lampionokat, jövőre tuti koppintják majd mások), ezt kettesben intéztük a főnökömmel és szeretek vele kettesben ügyintézni.

♥ Az egyik kollégámmal lyukat beszéltünk néhány pesti hasába, hogy jöjjenek Pécsre. És szerintem sikerült is meggyőzni Őket... nem csodálom, hogy a kollégám sportot űz ebből.

♥ Egész nap ment a zene nálunk, és nem mondom, minden alkalommal, mikor automatikusan elkezdtem Punnany-t vagy Halott Pénzt énekelni, éreztem, hogy egy kis részem meghal, de ez akkor is nagyon kellett. És utolsó nap azért egy kis rock is belefért.

♥ Ha már rock, a szállodában lehet fogni egy német rockrádiót, képzelhetitek, mi ment nálam, mikor a szobatársam nem volt "otthon".

♥ Na nem mintha én annyit tartózkodtam volna a szobámban, minden estére jutott valami a szűkebb bandával vagy a kari munkatársakkal, szigorúan a csapatépítés jegyében.

♥ Fel is fedeztünk egy tök jó helyet a városban (Hétker Pub), üdítő volt emberi árakkal találkozni, szinte vetekedett a pécsi szinttel és nagyon bejött az atmoszférája.

♥ Tartottunk pályaorientációs tanácsadásokat, többek között én is :) és annyira hálás volt, nagyszerű diákokkal találkoztam, minden nap feltöltött, komolyan mondom, többet kapok tőlük, mint Ők tőlem.

♥ Talán ezért sem volt olyan fárasztó, volt tanácsadás, volt pultos munka, meg egy kis háttérmeló, egészen más volt így, mint amikor egész nap csak beszéltem és beszéltem.

♥ Az meg már a ráadás, hogy a szállásunkon van szauna, az egésznapi munka után receptre írnám fel minden egyes kiállítónak.

♥ Ja, és hazafelé azon a buszon ültem, amit partyjárattá nyilvánítottunk, zenével, sörrel, hangulattal.


Fura lesz holnap visszatérni az irodába :)

2017. január 10., kedd

Táncélmények

Az ünnepek alatt hosszabb szünet állt be hastánc ügyben, Bogit december elején műtötték. Nehezebb volt a műtét, mint várta, így bár az órákat a tervezettnek megfelelően újrakezdtük a héten, nem nagyon mer még mozogni. Mi csináltunk már végig órákat Bogi nélkül, pl. ha elutazott, a többi csoportnak viszont elkél valaki, aki segít a technikában és mozdulatsorokat mutat be. Bogi pedig, a legnagyobb meglepetésemre, engem kért meg erre. Tényleg váratlan volt, nagyon jól esik és megtisztel. Nem számítottam ilyen típusú visszajelzésre, elismerésre.

A feladat javarészt improvizációt takart, Bogi vázolta, hol tart az adott csoport és olyan zenéket választott nekem, amiket ismerek, nekem pedig ki kellett állnom eléjük és táncolni úgy, hogy lekövethessék a mozdulataimat. Aggódtam, mert az improvizációt mindig nehézségemként fogtam fel, ugyanakkor ki nem hagytam volna az alkalmat, hogy fejlődhessek ebben, és ha a tanárom szerint képes vagyok rá... Hálás feladatnak bizonyult, nem volt szükség bonyolult formációkra és kreatív átkötésekre, senki nem várta el és én sem erőltettem. Inkább intenzíven technikáztunk és az, amit emellett be tudtam építeni (lépések, karmozdulatok, amolyan mini koreográfiaként), elégnek bizonyult az ő szintjükhöz. Tisztában vagyok vele, hogy a saját csoportom számára nem tudtam volna megfelelő órát tartani, de ez így jó volt, úgy tűnt, a lányok élvezik az órákat, és én is nagyon jól éreztem magam. Azóta pedig egyszerűen lubickolok az élményben, Bogi dicséreteiben, és a tudatban, hogy ez mennyit fejleszt engem is. A saját órámat cserébe kihagyom a héten, sok lenne, de holnap megint megyek, aztán majd meglátjuk.

Nagyon igyekeztem szépen csinálni mindent és sokkal feszesebben tartottam magam, mint szoktam, érzem is a hátam rendesen. Bár már magamon is észrevettem, hogyan ragad rám más táncosok mozgása, tegnap ízelítőt kaptam a másik oldalból is és abból, mennyit számít ez... Van két lány az egyik csoportban, olyan 14 körüliek, akik a fellépő csoportból választottak példaképet maguknak, és az egyik lányé én vagyok. Rendszeresen megtanulják videókról a koreográfiáinkat (a mi részünket természetesen), és az egyiket megmutatták a szünetben. Valami egészen döbbenetes volt felfedezni a lányon az én mozgáskultúrám nyomait, a fejtartásomat, az apró mozdulataimat. Tudtam, hogyan tekint rám, de így szembesülni vele... voltam már edzői pozícióban, de ez más. Új. Mindig én akartam úgy korcsolyázni, mint mások, úgy táncolni, mint mások, és hogy most valaki arra vágyik, hogy úgy táncoljon, mint én... nehéz körülírni, mit is érzek. Olyan, mint egy törékeny ajándék, meglep és nagyon örülök neki, de alig merem kézbe venni, úgy félek, hogy elejtem. Tudom, hogy csak tennem kell tovább a dolgom, táncolni és fejlődni, mint eddig, bátorítani és beszélgetni vele, mint eddig, és hogy nem kell túlgondolni, de mégis mit gondoljon túl az ember, ha nem az ilyesmit :)

2017. január 5., csütörtök

Kedvencek - december

Most volt a legkönnyebb összeszedni a kedvenceimet. Sőt, most van köztük egyáltalán koherencia. Írni viszont róluk... nem nagyon akartak összeállni a mondatok. Pedig kivételesen pontosan tudtam, mit akarok mondani :)


Olvasnivaló



Keveset olvastam a hónapban, de valahogy mostanában nagy kedvem van ilyen kis salátákhoz, talán az ebook olvasó ellenpontjaként, nem tudom. Van valami bája a Kozmosz Fantasztikus Könyvek régi kiadásainak, szeretem őket kézbe venni. (Na nem mintha az ebook olvasóm nem lenne telitalálat, de erről majd később.) Ezt a könyvet egy könyvtári vásáron lőttem, kőkemény száz forintért. Felemásak az érzéseim Weinbrenner Rudolf: A kitüntetés című kötetével kapcsolatban, a sztorik jók, de a novellák egyszerűen nem novellák, csak várja és várja az ember a csattanót, ehelyett egyszer csak lezárulnak a szövegek. A címadó írás viszont eszméletlen beteg. Én nem is hittem, hogy ilyen kipattanhat valakinek a fejéből. 


Néznivaló



Az érzelemmentes világot, mint az emberiség lehetséges jövőjét, sokan megírták és leforgatták már, mégsem tudok ráunni. Az Equals által felrajzolt társadalomban az érzelmek megjelenése betegségnek számít, és úgy is kezelik, így láthatjuk, hogyan uralkodnak el a főszereplőnkön, hogyan próbál úrrá lenni rajtuk és folytatni az életét, mígnem szerelmes lesz a kolléganőjébe, akiről szintén sejti, hogy "beteg". Igen, ez romantikus film, méghozzá nagyon szép. Érzékeny és finom, és az az ellentét, ami az általános ridegség és az elfojtott érzelmek felszínre törése között feszül, minden pillantást és mozdulatot jelentőséggel ruház fel. Ahogy beindulnak az események, több ponton kiszámítható, és érezni, hogy lett volna még kihasználatlan potenciál, mégis nagyon egyben van az egész film.



Hallgatnivaló




A párom nagy Kowalsky rajongó, szinte minden autóúton előkerül néhány számuk. Ezt is a kocsiban hallottam először, karácsony előtt, és azóta nem tudok szabadulni tőle. 

Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)

2017. január 2., hétfő

Újév, avagy a nap, amikor kalandozó lettem

Idén még annyira sem hat meg a szilveszter és az új év, mint eddig. Hacsak azért nem, mert az idő egyszerűen rohan és ez elég ijesztő... A szilveszter viszont idén különösen jó volt. Életemben először szerepjátszottam, az urammal és az egyik cimborájával. Beavattak :)

Na jó, megmagyarázom. Az uram és a barátai gyerekkoruk óta játszanak fantasy szerepjátékokat. A nagy játékos banda már nincs együtt, de ez olyan dolog maradt az életükben, amire a legközelebbi cimboráival igényt tartanak, ha alkalmuk adódik. Amikor megismerkedtünk, az egyik legjobb barátjával játszott rendszeresen, igyekeztek néhány havonta egy-egy hosszú hétvégét összehozni, és ez elég szépen fennmaradt a mai napig. Sokszor belehallgattam a kalandokba, olvasgattam a szabálykönyveket és többször ajánlgatták, hogy szálljak be én is, de valahogy nem akartam. A világok persze rettenetesen érdekeltek, főleg ahogy a páromat kérdezgettem és meséltettem, de nem hittem volna, hogy ez nekem való hobbi, hogy jó lennék benne, és különben is - ez az Ő bulija, töltsön csak időt vele és a barátjával, jót tesz mindkettőnknek, ha külön is csinálunk valamit. Aztán, ahogy mi hárman próbáltuk volna összehozni a szilvesztert, felvetette, hogy szívesen mesélne nekünk, persze pontosan tudva, hogy valószínűleg nemet mondok rá. Eleinte nemet is mondtam, aztán 30-án elmentünk vacsizni és ahogy beszélgettünk, valahogy egyre jobb ötletnek tűnt. Otthon maradni nem akarok, csendben italozgatni nincs kedvem, ereszdelahajam nem ígérkezik, ez jó programnak hangzik és miért ne próbáljak ki valami újat? Igent mondtam :)

Másnap bevásároltunk, átmentünk hozzá, majd az előkészületek után tíz órát játszottunk, szinte egyhuzamban, hajnali kettőig. Elsején pedig folytattuk, délután négyig. Mindig csodáltam, hogyan tudnak a srácok folyamatosan játszani, még evés vagy akár cigizés közben is, pedig a kaland közben mi sem természetesebb. Nem mondom, volt, amikor fárasztott a dolog és jól jött volna egy kis szünet, néha egyhangúnak éreztem a folyamatos gondolkodást, elsőre sajnos kissé bonyolultra sikeredett a sztorink, és voltak kezdeti nehézségeim is... időbe telik még, hogy igazán használni tudjam a megalkotott karaktert, és hogy egyszerű rutintalanságból ne maradjak a háttérben, ahogy az is, hogy összeszokjunk az urammal és más módon, más jellemekkel felszerelkezve is jó csapat legyünk. Mindezek mellett viszont nagyon élveztem, élveztem a kalandmester stílusát, a felépített környezetet, a csatákat, a koncentrációt, a hangulat pedig egészen elképesztő volt. Alig várom, hogy fejleszthessem a karakteremet és jobban elmerüljünk a világban.

Ja, és a világ: M.A.G.U.S. :)