2017. január 30., hétfő

Az elmúlt hét olyan volt, mint egyetlen baromi hosszú hétfő. És mintha nem ért volna véget a tegnappal. Szombaton is dolgoztam, és csak most tudatosult bennem, hogy ez sorban a második ilyen szombat, és bár csak egyig tartott, azért így nem meglepő, hogy ennyire kifacsarva éreztem magam utána. Vagy hogy egyáltalán milyen kifacsarva érzem magam :) a főnököm ösztökélt, hogy vegyek ki egy-két napot, azt hiszem, hallgatok rá.

2017. január 22., vasárnap

Sunday Summary - Educatio edition

A tavalyihoz hasonlóan ismét Pesten jártunk az Educatio oktatási kiállításon. Idén valahogy jobban bejött, mint tavaly vagy anno négy éve, változatosabb volt számomra és nem is fárasztott ki úgy, mint korábban. Nem mellesleg tök jó buli volt.


♥ Több helyről hallottuk vissza, hogy a PTE standja a legjobb, nálunk van a leglazább hangulat és a legkirályabb ajándéktárgyak.

♥ A csapat tényleg fantasztikus volt, a mi irodánk, a saját és a karok hallgatói munkatársai, valahogy idén minden gördülékenyen ment, klasszul és hatékonyan együtt tudtunk működni.

♥ A kiállítás előtti utolsó pillanatokban még be kellett szerezni néhány dekorációs elemet a standhoz (lampionokat, jövőre tuti koppintják majd mások), ezt kettesben intéztük a főnökömmel és szeretek vele kettesben ügyintézni.

♥ Az egyik kollégámmal lyukat beszéltünk néhány pesti hasába, hogy jöjjenek Pécsre. És szerintem sikerült is meggyőzni Őket... nem csodálom, hogy a kollégám sportot űz ebből.

♥ Egész nap ment a zene nálunk, és nem mondom, minden alkalommal, mikor automatikusan elkezdtem Punnany-t vagy Halott Pénzt énekelni, éreztem, hogy egy kis részem meghal, de ez akkor is nagyon kellett. És utolsó nap azért egy kis rock is belefért.

♥ Ha már rock, a szállodában lehet fogni egy német rockrádiót, képzelhetitek, mi ment nálam, mikor a szobatársam nem volt "otthon".

♥ Na nem mintha én annyit tartózkodtam volna a szobámban, minden estére jutott valami a szűkebb bandával vagy a kari munkatársakkal, szigorúan a csapatépítés jegyében.

♥ Fel is fedeztünk egy tök jó helyet a városban (Hétker Pub), üdítő volt emberi árakkal találkozni, szinte vetekedett a pécsi szinttel és nagyon bejött az atmoszférája.

♥ Tartottunk pályaorientációs tanácsadásokat, többek között én is :) és annyira hálás volt, nagyszerű diákokkal találkoztam, minden nap feltöltött, komolyan mondom, többet kapok tőlük, mint Ők tőlem.

♥ Talán ezért sem volt olyan fárasztó, volt tanácsadás, volt pultos munka, meg egy kis háttérmeló, egészen más volt így, mint amikor egész nap csak beszéltem és beszéltem.

♥ Az meg már a ráadás, hogy a szállásunkon van szauna, az egésznapi munka után receptre írnám fel minden egyes kiállítónak.

♥ Ja, és hazafelé azon a buszon ültem, amit partyjárattá nyilvánítottunk, zenével, sörrel, hangulattal.


Fura lesz holnap visszatérni az irodába :)

2017. január 10., kedd

Táncélmények

Az ünnepek alatt hosszabb szünet állt be hastánc ügyben, Bogit december elején műtötték. Nehezebb volt a műtét, mint várta, így bár az órákat a tervezettnek megfelelően újrakezdtük a héten, nem nagyon mer még mozogni. Mi csináltunk már végig órákat Bogi nélkül, pl. ha elutazott, a többi csoportnak viszont elkél valaki, aki segít a technikában és mozdulatsorokat mutat be. Bogi pedig, a legnagyobb meglepetésemre, engem kért meg erre. Tényleg váratlan volt, nagyon jól esik és megtisztel. Nem számítottam ilyen típusú visszajelzésre, elismerésre.

A feladat javarészt improvizációt takart, Bogi vázolta, hol tart az adott csoport és olyan zenéket választott nekem, amiket ismerek, nekem pedig ki kellett állnom eléjük és táncolni úgy, hogy lekövethessék a mozdulataimat. Aggódtam, mert az improvizációt mindig nehézségemként fogtam fel, ugyanakkor ki nem hagytam volna az alkalmat, hogy fejlődhessek ebben, és ha a tanárom szerint képes vagyok rá... Hálás feladatnak bizonyult, nem volt szükség bonyolult formációkra és kreatív átkötésekre, senki nem várta el és én sem erőltettem. Inkább intenzíven technikáztunk és az, amit emellett be tudtam építeni (lépések, karmozdulatok, amolyan mini koreográfiaként), elégnek bizonyult az ő szintjükhöz. Tisztában vagyok vele, hogy a saját csoportom számára nem tudtam volna megfelelő órát tartani, de ez így jó volt, úgy tűnt, a lányok élvezik az órákat, és én is nagyon jól éreztem magam. Azóta pedig egyszerűen lubickolok az élményben, Bogi dicséreteiben, és a tudatban, hogy ez mennyit fejleszt engem is. A saját órámat cserébe kihagyom a héten, sok lenne, de holnap megint megyek, aztán majd meglátjuk.

Nagyon igyekeztem szépen csinálni mindent és sokkal feszesebben tartottam magam, mint szoktam, érzem is a hátam rendesen. Bár már magamon is észrevettem, hogyan ragad rám más táncosok mozgása, tegnap ízelítőt kaptam a másik oldalból is és abból, mennyit számít ez... Van két lány az egyik csoportban, olyan 14 körüliek, akik a fellépő csoportból választottak példaképet maguknak, és az egyik lányé én vagyok. Rendszeresen megtanulják videókról a koreográfiáinkat (a mi részünket természetesen), és az egyiket megmutatták a szünetben. Valami egészen döbbenetes volt felfedezni a lányon az én mozgáskultúrám nyomait, a fejtartásomat, az apró mozdulataimat. Tudtam, hogyan tekint rám, de így szembesülni vele... voltam már edzői pozícióban, de ez más. Új. Mindig én akartam úgy korcsolyázni, mint mások, úgy táncolni, mint mások, és hogy most valaki arra vágyik, hogy úgy táncoljon, mint én... nehéz körülírni, mit is érzek. Olyan, mint egy törékeny ajándék, meglep és nagyon örülök neki, de alig merem kézbe venni, úgy félek, hogy elejtem. Tudom, hogy csak tennem kell tovább a dolgom, táncolni és fejlődni, mint eddig, bátorítani és beszélgetni vele, mint eddig, és hogy nem kell túlgondolni, de mégis mit gondoljon túl az ember, ha nem az ilyesmit :)

2017. január 5., csütörtök

Kedvencek - december

Most volt a legkönnyebb összeszedni a kedvenceimet. Sőt, most van köztük egyáltalán koherencia. Írni viszont róluk... nem nagyon akartak összeállni a mondatok. Pedig kivételesen pontosan tudtam, mit akarok mondani :)


Olvasnivaló



Keveset olvastam a hónapban, de valahogy mostanában nagy kedvem van ilyen kis salátákhoz, talán az ebook olvasó ellenpontjaként, nem tudom. Van valami bája a Kozmosz Fantasztikus Könyvek régi kiadásainak, szeretem őket kézbe venni. (Na nem mintha az ebook olvasóm nem lenne telitalálat, de erről majd később.) Ezt a könyvet egy könyvtári vásáron lőttem, kőkemény száz forintért. Felemásak az érzéseim Weinbrenner Rudolf: A kitüntetés című kötetével kapcsolatban, a sztorik jók, de a novellák egyszerűen nem novellák, csak várja és várja az ember a csattanót, ehelyett egyszer csak lezárulnak a szövegek. A címadó írás viszont eszméletlen beteg. Én nem is hittem, hogy ilyen kipattanhat valakinek a fejéből. 


Néznivaló



Az érzelemmentes világot, mint az emberiség lehetséges jövőjét, sokan megírták és leforgatták már, mégsem tudok ráunni. Az Equals által felrajzolt társadalomban az érzelmek megjelenése betegségnek számít, és úgy is kezelik, így láthatjuk, hogyan uralkodnak el a főszereplőnkön, hogyan próbál úrrá lenni rajtuk és folytatni az életét, mígnem szerelmes lesz a kolléganőjébe, akiről szintén sejti, hogy "beteg". Igen, ez romantikus film, méghozzá nagyon szép. Érzékeny és finom, és az az ellentét, ami az általános ridegség és az elfojtott érzelmek felszínre törése között feszül, minden pillantást és mozdulatot jelentőséggel ruház fel. Ahogy beindulnak az események, több ponton kiszámítható, és érezni, hogy lett volna még kihasználatlan potenciál, mégis nagyon egyben van az egész film.



Hallgatnivaló




A párom nagy Kowalsky rajongó, szinte minden autóúton előkerül néhány számuk. Ezt is a kocsiban hallottam először, karácsony előtt, és azóta nem tudok szabadulni tőle. 

Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)

2017. január 2., hétfő

Újév, avagy a nap, amikor kalandozó lettem

Idén még annyira sem hat meg a szilveszter és az új év, mint eddig. Hacsak azért nem, mert az idő egyszerűen rohan és ez elég ijesztő... A szilveszter viszont idén különösen jó volt. Életemben először szerepjátszottam, az urammal és az egyik cimborájával. Beavattak :)

Na jó, megmagyarázom. Az uram és a barátai gyerekkoruk óta játszanak fantasy szerepjátékokat. A nagy játékos banda már nincs együtt, de ez olyan dolog maradt az életükben, amire a legközelebbi cimboráival igényt tartanak, ha alkalmuk adódik. Amikor megismerkedtünk, az egyik legjobb barátjával játszott rendszeresen, igyekeztek néhány havonta egy-egy hosszú hétvégét összehozni, és ez elég szépen fennmaradt a mai napig. Sokszor belehallgattam a kalandokba, olvasgattam a szabálykönyveket és többször ajánlgatták, hogy szálljak be én is, de valahogy nem akartam. A világok persze rettenetesen érdekeltek, főleg ahogy a páromat kérdezgettem és meséltettem, de nem hittem volna, hogy ez nekem való hobbi, hogy jó lennék benne, és különben is - ez az Ő bulija, töltsön csak időt vele és a barátjával, jót tesz mindkettőnknek, ha külön is csinálunk valamit. Aztán, ahogy mi hárman próbáltuk volna összehozni a szilvesztert, felvetette, hogy szívesen mesélne nekünk, persze pontosan tudva, hogy valószínűleg nemet mondok rá. Eleinte nemet is mondtam, aztán 30-án elmentünk vacsizni és ahogy beszélgettünk, valahogy egyre jobb ötletnek tűnt. Otthon maradni nem akarok, csendben italozgatni nincs kedvem, ereszdelahajam nem ígérkezik, ez jó programnak hangzik és miért ne próbáljak ki valami újat? Igent mondtam :)

Másnap bevásároltunk, átmentünk hozzá, majd az előkészületek után tíz órát játszottunk, szinte egyhuzamban, hajnali kettőig. Elsején pedig folytattuk, délután négyig. Mindig csodáltam, hogyan tudnak a srácok folyamatosan játszani, még evés vagy akár cigizés közben is, pedig a kaland közben mi sem természetesebb. Nem mondom, volt, amikor fárasztott a dolog és jól jött volna egy kis szünet, néha egyhangúnak éreztem a folyamatos gondolkodást, elsőre sajnos kissé bonyolultra sikeredett a sztorink, és voltak kezdeti nehézségeim is... időbe telik még, hogy igazán használni tudjam a megalkotott karaktert, és hogy egyszerű rutintalanságból ne maradjak a háttérben, ahogy az is, hogy összeszokjunk az urammal és más módon, más jellemekkel felszerelkezve is jó csapat legyünk. Mindezek mellett viszont nagyon élveztem, élveztem a kalandmester stílusát, a felépített környezetet, a csatákat, a koncentrációt, a hangulat pedig egészen elképesztő volt. Alig várom, hogy fejleszthessem a karakteremet és jobban elmerüljünk a világban.

Ja, és a világ: M.A.G.U.S. :)