2017. április 24., hétfő

Közelebb a harminchoz

, mint a húszhoz.


Furcsa gondolat, nagyon furcsa, és nem mondanám, hogy jó érzés, de nem is rossz. Nem érzem, hogy veszítettem volna valamit, sőt - elképesztő, mi mindent kaptam és tanultam (többek között magamról) az elmúlt évben. Csak valahogy ez a nap is olyan, mint a többi, már leszámítva, hogy az ünnepi alkalmakra tartogatott parfümömet fújtam magamra és sokkal csinosabban öltöztem, mint szoktam hétfőnként. De hát azt hiszem, ez is a felnőttkorral jár. És az igazi felnőttkor még csak most jön.

2017. április 19., szerda

Szekszárd mellett ma reggel havas eső esett O.o bolond, bolond április.

2017. április 16., vasárnap

Kellemes húsvétot!


Nálunk most nagyon kis egyszerű a dolog, persze jövünk-megyünk, de sikerült valahogy nyugisra kihozni. Leginkább heverészünk és összebújva daráljuk a sorozatainkat. Mivel a húsvét részemről tojásevésről és a locsolók elkerüléséről szól, részemről ez így tökéletes. Pihenjetek Ti is :)

2017. április 11., kedd

Dsida Jenő: Szonett

E délelőttön, mint a renyhe, holt só 
olvad fel ringó tengerek vizében, 
úgy oldódok fel én e versben éppen 
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó 
igéim vannak, árnak ellenében 
nem úszom már, hajam utálva tépem… 
S fülledt estéken rémít a koporsó.

Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk, 
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles 
az istenektől, forró és szerelmes

vággyal keresnők: hol lehet elesnünk? 
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes, 
halk sercegéssel égne el a testünk.

Kedvencek - március

Igyekszem visszarázódni :)


Olvasnivaló



Nem akarok mindig Geralttal jönni, úgyhogy legyen inkább az első és utolsó Dresden-könyv, ami magyarul megjelent, a Pusztító vihar. Néztem anno a Dresden-akták című sorozatot és nagyon szerettem, habár nem sokra emlékszem belőle, a főszereplő varázslón, Dresdenen kívül. Egy kicsit a könyv is ilyen, amolyan feelgood, a világot nem váltja meg, de szórakoztató, jól bemutatja a mágikus és nem mágikus környezetet, amiben Dresden mozog, és ő maga kimondottan klassz karakter, miatta már érdemes volt elolvasni.

Néznivaló



Bevezettünk egy vasárnap esti rituálét, ugyanis mindketten hajlamosak vagyunk a vasárnap estéket csendes, hétfőre készülő feszültséggel tölteni, és ez nem állapot. Szóval vasárnap esténként nézünk valamit lazításképpen, és így lett legalább közösen nézős sorozatunk, mégpedig a Wayward Pines. Kicsit A rejtélyre emlékeztet, bár kétlem, hogy akkora dolgok sülnének ki belőle, de ki tudja. Ügynökös, kisvárosos, titkos terves téma, feszült és nyomasztó.

Hallgatnivaló



Mókás, mert sem Within Temptationt, sem Coldplayt nem hallgatok, de a Paradise már-már tetszik magában is, és így kimondottan jó. Mostanában egyébként is sokat hallgatom a WT feldolgozásait, ha valami lazábbra vágyom.

2017. április 7., péntek

Belysium

Nézzétek el, ha összeszedetlen vagyok, de még most is nehéz elhinnem. Március 25-én részt vettünk a Belysium fesztiválon Budapesten, ahol táncjáték kategóriában elhoztuk a legjobb produkciónak járó nagydíjat :)


Összetett érzéseim vannak. Egyrészt, tudom, hogy megérdemeltük. Sokat dolgoztunk és szívünket-lelkünket beletettük a koreográfiába, és akkor az előadásba. Nagyszerű, hogy ezt elismerték. Nagyszerű volt magabiztosan kiállni és lenyűgözni a zsűrit. Ugyanakkor, nemigen tudtuk, mire számítsunk, hogy más hogy értelmezte a táncjátékot és mit visz, úgy mentünk a versenyre, hogy bármi is történjen, mi bulizunk egy jót. Én nem gondoltam erre az eshetőségre, ott volt persze picit a levegőben, de nem mondtuk ki. Csak miután letáncoltuk, az eredményeket hallgatva éreztem, hogy akár... akár :)


Ugyanakkor egész egyszerű is, egyszerűen jó. Fantasztikusan éreztük magunkat, átéltünk minden poént és mozdulatot, és bár végig remegtem az adrenalintól, annyira jelen voltam, jelen voltunk, és ezt a közönség és a zsűri is érezte. Ahogy kimondták a nevünket, abban benne volt, hogy nem volt kétséges a díj sorsa, és ez külön fantasztikus. Szavakat nem találtunk, percekig csak nevettünk. Aztán újra, és újra. És a visszajelzések, gratulációk, köszönetek, az a rengeteg öröm és az összetartozás élménye... jaj :)




A körülmények és a hangulat is páratlan volt. Tetszett a szervezés, sok segítő igyekezett elirányítani a fellépőket, általuk mindig tudtuk, hogy mikor hova kell mennünk, és volt színpadbejárás, ahol meg tudtuk nézni az összes beállást, térformaváltást, megnéztük magunknak a talajt, a világítást, és hogy milyen ijesztően közel ül a zsűri :) és nagyon barátságos volt az egész hangulata. A profi szólósokat nagyrészt volt szerencsém látni, már amennyit láttam néha az idegtől... elég változatos volt a felhozatal, volt raq sharki, saidi, iraki, bollywood, fúzió, és a zsűri igazán nyitott és jóindulatú volt. Az eredményhirdetések is valahogy annyira barátságos légkörben zajlottak, mintha egy nagy haflán lennénk, csak díjakkal. A saját kategóriánk táncai közül sajnos csak kettőt láttam, utána hátra kellett vonulnunk, pedig megnéztem volna a nimfás-faunos játékot is.


Kész van a videónk is, bár bevallom, még nem mertem megnézni... félek kicsit, hogy a nagy bolondozásban vajon mennyire voltam ügyes, technikás, szép. De majd elhessegetem :)